-Minden kétséget kizáróan színészként érettebbé váltam, legalábbis a magabiztosságot, a színészi stílust és az előadásmódot illetően. Első Bond-filmem előtt már maga a szerep is kissé rémisztő volt, hiszen többen belebuktak előttem, vagy legalábbis nem voltak túl sikeresek. Ráadásul Bondot az Aranyszemet (GoldenEye) megelőző időszakban több évig takarékra állították. Ugyanakkor felszabadult is voltam, a forgatás minden napja egy-egy adrenalinbomba volt.
- Legutóbbi filmje, a Matador mintha némi fricska lenne James Bondnak. Kevéssé menő és hősies, inkább magányos és értelmetlen életet élő. Jól gondoljuk?
- Igen, azt hiszem. Amikor Bondot játszottam, akkor sem volt soha az az érzésem, hogy hús-vér embert személyesítek meg, mert nem annak írták meg. Nagyon keményen fogták, féltek új utakat kipróbálni.
- Jövőbeni szerepein végignézve (betörő; egy emberrablás közepébe csöppenő családapa vagy éppen Thomas Crown ismételt megszemélyesítője) úgy tűnik, apró lépésekben távolodik a James Bond-figurától.
- Egyfajta ívet szeretnék kialakítani. Egy bizonyos előadásmód vagy karakter felé haladok. Érzek magamban olyan figurákat, melyeket eddig nem volt módom szabadon engedni, a személyiségemnek olyan vonásait, melyeket eddig nem mutattam meg.
- Az utóbbi időben több hollywood-i színész is vállalt színházi szerepeket Európában...
- Michael Colgan (a dublini Gate színházból) mindig győzködött, hogy játsszak Harald Pinter-darabokban. Imádom ezeket nézni, de színészként mindig megrémített. Talán majd egy nap...meglátjuk.
- A Matadorban megcsillogtatja komikusi vénáját is, nem gondolkodott azon, hogy Leslie Nielsenhez hasonlóan hősből komédiássá váljon?
- Imádnám. Már a Bond-szerep is hasonlított kicsit ehhez, például amikor az elragadó Halle Berry-vel üldöztünk egy hatalmas repülőgépet. Csak egy hajszálnyira voltunk a svindlitől...