"Azért írtam könyvet A Király utcán végestelen végig címmel, mert Krúdy Gyula határozottan állította nem egy regényében, hogy ez a legpestibb utca. Nos, ha így van - mondtam magamban -, akkor nekem, Budapest szerelmesének, alaposan meg kell ismernem ezt a Városligetbe vezető, két és fél kilométeres útvonalat, múltjával, jelenével és jövőjével, lakóival, épületeivel és gondjaival együtt." - mondta el az InfoRádiónak Sárközi Mátyás.
Építészek keze nyoma
A Király utca eleje, a Teréz-templomig, még napjainkban, a nagy jeges árvíz utáni és egyéb korábbi bontások, valamint a világháborús pusztítások ellenére is viszonylag egységes képet mutat. A legjobb hazai építészek közül számosan hagytak itt nyomot: Pollack Mihály és fia, Ágost, továbbá Hild József, meg színvonalas kismesterek, mint Brein Ferenc vagy Gotgeb Antal.
Hangosak és szorgalmasak
Kezdetben a gyorsan magyarosodó németek lakták nagy számban ezt az utcát. 1786-ban engedélyezte az uralkodó a zsidók letelepedését Pesten, s akkor megindult Galíciából, meg Ukrajnából a jobb életre vágyó, ott pogromokkal sanyargatott, szegény zsidók tömeges bevándorlása, nem utolsósorban éppen ebbe a városrészbe.
Régi cégtábla a tűzfalon
Száz év alatt a Király utca igencsak elzsidósodott, hetven százalékban izraeliták lakták. Szegény kisiparosok és kereskedők voltak, keletiesen hangosak, tudálékosak, vagy izgágák, de hallatlanul összetartók, rendkívül igyekvők, szorgalmasak. A gyermekeiket tanulásra bíztatták, ezért áldozatosan mindent meg is adtak nekik, és vallási szokásaik megtartása mellett nagy erőfeszítéssel igyekeztek asszimilálni a magyarsággal. A Király utcában alakult meg a zsidók magyarító egylete.
Nobel-díjasok utcája
Egy-két generáció múltán a bevondorlókból kitermelődött egy új réteg, a tanult és jómódú zsidók rétege, ebből került ki a magyar Nobel-díjasok javarésze.
A Király utcában született sok zsidó kiválóság, így az író Szomory Dezső, a vívóbajnok Petschauer Attila, itt lakott hajdan az atomfizikus Wigner Jenő , a színész Kabos Gyula, nem is olyan régen a zeneszerző Weiner Leó és 1956-ig Gróf András azaz Andrew Grove, a komputerkorszak beköszöntének Amerikába származott úttörője.
Nos, a holokauszt elpusztította vagy emigrációra késztette a régi zsidó negyed lakóit, de nem írmagjáig, tehát a főbb zsinagógák napjainkban megújulnak, vannak kóser éttermek, kóser cukrászda is, újból látni a környéken nagykalapos, szakállas ortodoxokat. A hajdani zsidónegyed tájegységének megőrzésééért ma már nem csak zsidók küzdenek.
Maradjon régi újan is
Tiltakozók a Hild-háznál (fotó: MTI)
Elsősorban a Király utca bevezető szakaszának forgalomlassító átépítése és a Gozsdu udvar felújítása vetette fel újabban a kérdést, milyen legyen a jövő Erzsébetvárosa. Várostervező szakértők egész sora szólt hozzá az élénk vitához, s egyet érthetek a konklúziójukkal: úgy lesz vonzó ez a vidék, ha megmarad a régies hangulata. Ha csak lehet, az eredeti homlokzatok mögé épüljön új betonszerkezet, komfortos lakásokkal, a jelenleg omladozók és elavultak helyére. Nem kellenek e szűk utcákba nyolcemeletes blokkok.
Kár a negyvenért
Szerintem kár volt teljesen lebontani a Király utca negyvenet, amit Hild József 1844-ben emelt Robitsek József számára, mert volt még némi karaktere ennek a háznak, jóllehet lakatlanul alaposan lepusztult. És múltja is volt. 1860-ban itt nyílt meg a később Krúdy
Gyula által is frekventált Bécsi Sörház, abban a hodályban, ahol nemrég a Gulyáscsárda várta vendégeit, kedélytelen vörös téglafalaival. Ez a sörház 1869-ben az első hozzánk bevándorolt Gundelé, Gundel Jánosé volt. Az emeleten 1895-ben leánynevelő intézet működött. Amikor helyi képviselőjelöltként Falk Miksa erre hajtatott, az intézeti leánykák az erkélyről rózsaszirmokat szórtak a kocsija elé. Hol van már az erkély! De hol van akár a sarki videóüzlet meg a Gulyáscsárda?
Az épület utcai frontját ha másképp nem legalább a Hild-féle klasszicista stílusban kellett volna megtartani, mögé elhelyezve, hasonló magasságban, a modern lakásokat, irodákat és a tervezett szociális otthont is. Ha nem így lesz, ismét megtörik a Király utca hangulatos egysége.