- Igen, furcsa, hogy egy ember halála révén jut előre valaki más. De ez a rend, az ősök kimúlnak, meghalnak, haladunk előre, ha tetszik, ha nem, apánk, anyánk, szüleink után, mi következünk. Nagy tisztelője voltam Agárdi Gabinak, barátok voltunk, mindketten vidékiek, sokan azt hitték, testvérek.
- A nemzet színészei között a legnagyobb nevek szerepelnek. Ez a cím különbözik más elismerésektől?
- Igen, mert nincs mögötte politika. Akik a nemzet színészei, egy életen keresztül dolgoztak, és lecsiszolódott róluk a sallang. Kristálytiszta művészemberek. Nincs mögöttük zord, sérült vélemény bizonyos dolgokról, nem lehet őket elítélni vagy rosszat mondani róluk.
- Ha saját magának kellene megfogalmaznia, hogy mely alakítása vagy mely színészi teljesítménye teszi önt a nemzet színészévé, akkor mit emelne ki?
- Semmit. Nincs jogom ahhoz, hogy én emeljem magam piedesztálra. Másnak kell eldönteni, a közönségnek és a szakembereknek.
- Gondolom, azért van olyan színészi feladata, amire szívesen emlékszik? A világirodalom nagy alakjait megformálhatta színpadon...
- Kire gondol? Hitlerre, Leninre, másikra, harmadikra? Ez is volt. Nincs szégyenkezni valóm, akkor ilyen szerepeket kértek, és én eljátszottam.
- A nagy irodalmi alkotásokra gondoltam. Legendás filmekben is játszott, mint A Tenkes kapitánya, a Tizedes meg a többiek, Rózsa Sándor...
Szabó Gyulát köszönti a társulat abból az alkalomból, hogy a nemzet színészévé választották (fotó: vorosmartyszinhaz.hu)
Szerencsém volt, hogy én kaptam meg azokat a szerepeket. Sok örömet jelentett, örömmel is játszottam, meg az sem volt kutya, hogy valami pár fillért kaptam, hogy ne legyenek anyagi gondjaim, ez is hozzájárult.
- Mivel foglalkozik mostanában, hol dolgozik?
- Egyre kevesebb szerep jut, ahogy öregszem, azt veszem észre, hogy a fiatalok, akik nem ismerik a múltamat, a szerepeimet, inkább azokat használják, akik közel állnak hozzájuk.
- Mi ad mégis újabb és újabb erőt, lendületet a munkákhoz?
- A legfontosabb a családom, arra sarkall, hogy cselekedjek, dolgozzak, hogy minél boldogabbak legyünk. És persze hajt a büszkeség is, élvezem, ha jó kritikákat kapok, ha azt írják, hogy lám, megint sikerült, jól szólt a hangja.
- Számíthatunk arra, hogy ha meggyógyul, akkor a Macskajátékban látjuk? Amit elkezdett próbálni, csak hát sajnos közben...
- Nem hiszem, talán majd lesz más szerep. Bízom benne, sőt hiszek benne, hogy meggyógyul a lábam, újra fogok tudni mozogni, járni. Hiszek az orvosokban, abban, hogy jól végzik a munkájukat. Hit nélkül még orvoshoz sem lehet menni. Mindenhez kell a fönntartó hit. Azt hiszem, az igazán jól sikerült alakításaimon érződött, hogy volt hitem. Nem a templomban, hanem a színházban. Nekem a színház volt a templom. Boldog vagyok, hogy a legjobbak maguk közé fogadtak. Nem tudom, hogy helyt tudok-e állni a nemzet színészei között, de remélem, hogy igen, mert ha már köztük lehetek, én is örömet akarok okozni nekik. Azért, mert hittek, bíztak bennem, hitük volt. Nekem is van, és lesz is addig, míg meg nem halok.