A köszöntőt Esterházy Péter mondja, aki német nyelvterületen elért sikereit az ünnepeltnek is köszönheti, mivel Zsuzsanna Gahse fordította műveit erre a nyelvre.
A Chamisso-díjat a kilencvenes évek elején alapították, és a német könyvkiadók döntése alapján évről-évre olyan személynek ítélik oda, aki külföldi származása ellenére is kimagasló eredményeket ért el a német nyelvű irodalomban, valamint példamutatóan működik közre választott hazájában a szülőföldjén megjelenő prózai vagy lírai művek tolmácsolásában.
Zsuzsanne Gahse Ingatag szövegek című könyvével januárban felkerült a Südwestfunk stuttgarti közszolgálati rádió és tévé-állomás havonta kiadott könyvlistájának első tíz helyezettje közé.
A fordítónőt Vincze András, az InfoRádió németországi tudósítója kérdezte.
-Kiknek a műveit fordította németre?
-Főként Esterházy Pétert fordítottam, Nádas Pétertől kevesebbet, Mészöly Miklóst, akit sajnos nem eléggé ismernek itt, Rakovszky Zsuzsát, Vörös Istvánt, Kukorelly Endrét, egy kicsit Garaczyt is.
-Belülről nézve minek köszönhető, hogy a közelmúltban a német nyelvterületen felfigyeltek a magyar irodalomra?
-Először Konrád Györgyre figyeltek fel, regényeire és az ezekben szereplő társadalmi kérdésekre is - ezek igen érdekesek voltak akkoriban, a nyolcvanas években. És aztán megnézték a többi magyar írót, a kiadók pedig már ismerték Esterházy Pétert.
Másrészt az olyan emberek is sokat tettek ezért, mint Hildegard Grosche, aki évtizedeken keresztül dolgozott azért, hogy felfigyeljenek a magyar irodalomra. Egyébként kezdetben az én fordításaimat úgy fogadták, hogy az inkább érdekes-egzotikus, mint fontos.