Sayfo Omar szerint 2001. szeptember 11-én a világnak a hidegháború után egyedül talpon maradt szuperhatalmát, az Egyesült Államokat végső soron nemcsak megtámadták, hanem meg is alázták.
Kiemelte: azzal, hogy ha elfogadjuk a hivatalos narratívát, hogy 19 terrorista pusztító támadást tudott végrehajtani, azzal hatalmas blamázs érte az Egyesült Államokat. Válaszul George W. Bush akkori elnök meghirdette a terror elleni háborút, és megígérte, hogy győzni fog.
„A probléma az volt, ami egyébként most Donald Trump esetében is, hogy nem definiálta kellőképpen, hogy a győzelem mit jelent egészen pontosan”
– mutatott rá a kutatási vezető.
Vagyis, hogy ez Bin Laden elfogását, az al-Kaidának a szétverését, adott esetben egyes országoknak az ártalmatlanná tételét vagy demokratizálódását jelenti-e? Mint a szakértő mondta, voltak bizonyos sikerek, ugyanis a későbbiekben Bin Ladent valóban likvidálták, végeztek az al-Kaida vezetőségével, szigorításokat vezettek be, így ezt követően ilyen mértékű terrortámadást már nem tudtak végrehajtani az USA-ban.
„Ugyanakkor olyan problémák kezdődtek el, amik mai napig éreztetik a hatásukat”
– húzta alá Sayfo Omar.
Megemlítette, hogy elindult ugyan a demokratizálódás Irakban és Afganisztánban, de Afganisztánt két évtizeddel később gyakorlatilag visszaadták a táliboknak, Irakban pedig olyan folyamatok indultak el, amelyek jól jöttek az Egyesült Államok jelenleg is egyik legnagyobb riválisának, Iránnak, illetve amikből az al-Kaida után kitermelődött az Iszlám Állam.
Sayfo Omar arról is beszélt, hogy a bizalmatlanság nem változott a világban, példaként pedig megemlítette a közel-keleti kontra nyugati kultúrát, illetve az Egyesült Államok és az angolszász országok közti viszonyt. Utóbbi, úgy véli, korábban a kolonialista múlt, később pedig a 20. századi politika miatt alakult így.
Hozzátette: a Közel-Keleten nagyon sokan nehezményezték, hogy az Egyesült Államok Izraelt támogatja, de rengeteg pozitív visszhangja is volt ennek.
„A Közel-Keleten nagy csodálattal tekintettek Európára, a nyugati világra a technikai fejlődés miatt, ami itt végbement. Az amerikai filmipar is nagyon népszerű volt ebben a térségben, ami a mai napig tart. Szeptember 11-e, illetve az ezt követő eseménysorozat megrontotta ezt a hangulatot. Tehát a bizalmatlanság szükségszerűen nőtt a két térség között, és a kormányok egyre nehezebb pozícióba kerültek” – mutatott rá Sayfo Omar.
Kiemelte, hogy
a legtöbb közel-keleti kormány, különösen az Öböl-országokban, erősen támogatja az Egyesült Államokat, és ezt a politikát hosszú ideig nagyon nehezen tudták a saját társadalmaiknak eladni.
A kutatási vezető szerint most már jobb a helyzet. Vagyis a mostani kormányzatok gyakorlatilag mind együttműködnek az Egyesült Államokkal, ez a politika pedig – például az iráni veszély miatt is – egyre legitimebb társadalmilag is.
Sayfo Omar arról is szólt, hogy
hivatalosan 19 terrorista hajtotta végre ezt a támadást szeptember 11-én, hozzávetőleg félmillió dollár költségből. Ez egy aránylag olcsó támadásnak tekinthető annak fényében, hogy az Egyesült Államok kapitalista gazdaságának a szívcsakráját érte támadás New Yorkon keresztül.
Kiemelte: a későbbiekben ilyen nagy szervezést és ilyen nagy költségű terrortámadást nem hajtottak végre, vagyis ezt követően inkább a kisebb költségvetésű támadások kerültek előtérbe először Madridban, majd utána Londonban követtek el robbantásos merényleteket.
A következő nagyobb hullám, ami a nyugati világot, elsősorban Európát érte el, az 2014-ben az Iszlám Állam pusztítása volt.
A szeptember 11-i merényletsorozat megítéléséről szólva a kutatási vezető hangsúlyozta: különböző nagyvárosokban voltak emberek, akik ünnepelték ezt a támadást, és valamiféle elégtételként keretezték ezt a maguk narratívájában, amellyel végső soron a nagy imperialista hatalom kapott egy pofont.
„A későbbiekben azonban bebizonyosodott, hogy a terroristák, az al-Kaida nem csak a Nyugatra, hanem ezekre az országokra is nagyon komoly fenyegetést jelent, hiszen különböző terrortámadásokat követtek el civil célpontok ellen is különböző muszlim országokban” – fogalmazott Sayfo Omar.
A fordulópont az volt, amikor a közvélemény átfordult ezekben az országokban is, mert felismerték azt, hogy a terror nem válogat az áldozatok között.
Mint elmondta: a későbbiekben ez is tovább fokozódott, hiszen ezekben az országokban az al-Kaida és a különböző iszlamista terrorszervezetek a helyi kormányokat is illegitimnek tekintették, ami azt jelentette, hogy átfogó terror elleni harc kezdődött az iszlám világon belül is.
A megjelentetett tanulmányról szólva Sayfo Omar hangsúlyozta: azt vizsgálták, hogy milyen módon ment át egyfajta „biztonságiasítási” folyamaton a migráció a nyugati világon belül. Az Egyesült Államokban szeptember 11-én a migráció, illetve a migráció körüli vita elsősorban a Latin-Amerikából, azon belül Mexikóból érkező embereket érintette, és elsősorban gazdasági alapon közelítették meg.
Hozzátette: Nyugat-Európában a biztonsági megközelítés a schengeni egyezménytől, a 90-es évek második felétől végső soron már jelen volt, de nem olyan mértékben, mint a későbbiekben. Szeptember 11-e után a nyugati világ átalakult ilyen téren. Ez az átalakulás kezdetekben drasztikusnak tűnt, majd hozzászoktunk mindehhez.
A cikk Domanits András interjúja alapján készült.