A G7-csúcs kezdete előtt a legtöbb előzetes nyilatkozat középpontjában az orosz-ukrán háború állt. A vendéglátó Emmanuel Macron francia elnök reményét fejezte ki, hogy fokozni tudja a nyomást amerikai kollégáján a háború lezárásáért. Donald Trump elnök fókuszából ugyanis – elsősorban az iráni konfliktus miatt – az utóbbi időben kiesett Ukrajna ügye. Az amerikaiak vasárnap jelentették be, hogy megszületett a megállapodás Iránnal, várhatóan pénteken fogják aláírni Genfben. Ezzel a hírrel vasárnap Donald Trump felhívta Vlagyimir Putyin orosz és Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnököt is, tehát
a jelek szerint az amerikaiak most komolyan gondolják azt, hogy visszatérnek az orosz-ukrán tárgyalásokhoz.
Valószínűleg a keddi G7 találkozón mindkét háború rendezése kulcsfontosságú téma lesz, főleg úgy, hogy a hétfőn Oroszország nagyon durva támadást intézett Ukrajnával szemben, ahol az UNESCO örökség részének tartott építmények is megsérültek – foglalta össze az InfoRádióban Bendarzsevszkij Anton.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója reálisnak látja azt, hogy Donald Trump előbb-utóbb a tárgyalóasztalhoz ülteti Vlagyimir Putyint és Volodimir Zelenszkijt, ugyanis a háború egyértelműen zsákutcába jutott, ráadásul már 2023 közepe, vége óta ez a helyzet. Azóta gyakorlatilag csak minimális területi változás van az egyik vagy a másik fél javára. És mivel láthatóan nem a frontvonalon, nem a harctéren fog eldőlni a háború, akkor egyértelműen a tárgyalások során fog véget érni, és
a tárgyalásokhoz pedig nem elég a delegáció szintű képviselet az ukrán vagy az orosz oldalon, mindenképpen a két elnökre lesz szükség.
„Maga Zelenszkij is kint van egyébként a G7-es csúcson, bár ugye az ország nem tartozik a G7-ek közé, ahogy több közel-keleti ország képviselője is ott van most Franciaországban a G7-es csúcson. Az ukrán elnök a csúcs előtt megpróbált egy olyan játszmát csinálni, hogy meghívta Putyint Franciaországba, hogy ott üljenek le tárgyalni ketten, de Putyin ezt nyilván visszautasította, pontosabban nem jött válasz, mert ez nem egy semleges helyszín. De mondjuk valamely közel-keleti országban abszolút el lehet képzelni, hogy a következő hónapokban létrejöhet ez a találkozó” – fogalmazott Bendarzsevszkij Anton.
Nagy kérdés és probléma közben az, hogy nem tudni, vajon Vlagyimir Putyin mit hisz és milyen információkat kap. Ezt a kérdést széles körben megvitatták az orosz és az ukrán közösségi médiában a június eleji Szentpétervári Gazdasági Fórum után, amikor az egyik újságíró feltette a kérdést Putyinnak, hogy nem jó a helyzet a fronton, gazdasági és katonai problémák vannak, miként reagál erre Oroszország. Putyin erre kifejtette, hogy nincs semmilyen probléma, Oroszország a front teljes egészében támad, folyamatos sikereik vannak, miközben Ukrajna óriási veszteségeket szenved. Ám ez a helyzetleírás nem felel meg a valóságnak. Mint az igazgató rámutatott, azóta mennek a találgatások, az ukrán és az orosz közösségi médiában, hogy Putyin egyébként jól ismeri a helyzetet, csak nem beszél róla a nyilvánosság előtt, vagy pedig azt hiszi, mert olyan információkat kap az embereitől, hogy tényleg minden fantasztikus, és már csak hónapok vannak addig, mire az oroszok beveszik a Donbasz régió maradékát, és az ukrán védelem pedig összeomlik.
A katonai és a gazdasági helyzet Bendarzsevszkij Anton szerint azt diktálná, hogy Oroszországnak tárgyalnia kell – ahogy egyébként Ukrajnának is,
ők sincsenek jó helyzetben gazdasági téren, és az ukrán kritikus infrastruktúra sincs jó állapotban.
A béketeremtés kapcsán gyakran felemlegetik, hogy Donald Trump hajlamos gyakran megváltoztatni az álláspontját. Hogyha az orosz elnökkel beszél éppen, akkor nagyon gyakran hajlamos osztani Vlagyimir Putyin álláspontját. Európa viszont azt várná Donald Trumptól, hogy éppen Putyinra hasson. Mint az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója elmondása szerint hajlamos tudatosságot látni Donald Trump véleményfordulásaiban. Szerinte azt a stratégiát követi, hogy
megpróbálja lekenyerezni az orosz elnököt, hogy egyáltalán tárgyalóasztalhoz ülhessen, mert az eddigi kísérletek az elmúlt több mint 4 évben nem voltak sikeresek.
Európa ráadásul eddig azt a stratégiát követte, hogy az oroszokkal tárgyalni nem lehet, és bár ez most kicsit változni látszik, arra nincs esély, amit a kontinens országainak többsége vár, hogy stratégiai győzelmet arassanak Oroszország felett.
„Persze morális szempontból ez helyes, de nem látszik annak az esélye, hogy Oroszország felett stratégiai győzelmet lehessen aratni, vagyis meg kell egyezni Oroszországgal, a lehető legjobb feltételekkel Ukrajna számára, de akkor is bizonyos kompromisszumokat kell kötni. Ebből kell kiindulnia Trumpnak. És sajnos a helyzet az, hogy Oroszországra sokkal kevesebb ráhatása van, mint Ukrajnára. Ukrajnára az amerikai támogatások, az amerikai hírszerzés révén közvetlen ráhatása van az Egyesült Államoknak. Oroszország esetében inkább az eddigi ráhatások felhagyása jöhet szóba, például Donald Trump mondhatja azt, hogy például eltörli a szankciókat vagy nem küld több fegyvert Ukrajnának. Lehet ilyen ostor és mézesmadzag jellegű kijelentéseket tenni, de nagyon kevés van már az amerikai arzenálban” – fogalmazott, hozzátéve, hogy azért követ Donald Trump Oroszországnak kedvező, rá kevesebb nyomást helyező kommunikációt, hogy az oroszokat a tárgyalóasztalnál próbálja tartani.
További kérdés, hogy mit remélhetne az Egyesült Államok cserébe. Oroszországnak is vannak erőforrásai, és megpróbálták azt a megközelítést alkalmazni, hogy ha Ukrajna is ígér ritkaföldfémeket Amerika számára, akkor Moszkva is oda tudná adni ezeket. A probléma Bendarzsevszkij Anton szerint az, hogy Oroszországgal ilyen jellegű megállapodások aligha köthetők, erre orosz törvény is van, amely szerint az ellenséges országokkal – egyébként például Magyarország is ilyen, ahogy az összes európai uniós ország és az Egyesült Államok is – nem lehet semmiféle olyan gazdasági vagy pénzügyi megállapodás, amely orosz stratégiai szektort von be, és a ritkaföldfémek, a nyersanyagok mind stratégiai dolognak számítanak.
„Az Egyesült Államok abban reménykedhet, hogy Oroszországot jobban leválasztja Kínáról.
Az volt az amerikai stratégia, hogyha megegyeznek, kibékülnek Oroszországgal, lezárják a háborút Ukrajnában, akkor Oroszországot valamennyire le tudják húzni Kínáról,
és akkor teljes mértékben a kínai fenyegetésre tudnak koncentrálni, hiszen Kína és Oroszország együtt nyilván sokkal erősebb, mintha külön-külön lenne. De nem hiszem, hogy ez a stratégia működhet, hiszen Kína Oroszország számára stratégiai szövetséges, amivel vagy akikkel a nyugati dominanciát tudják ellensúlyozni, legalábbis ezt próbálják ellensúlyozni” – fejezte ki kételyeit az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója az InfoRádióban.
A cikk alapjául Zsámboki Zsolt interjúja szolgált.