Látni Afrika és a világ más térségei kapcsán is, hogy a biztonsági helyzet a kiszámíthatatlan nemzetközi környezet és a formálódó új hidegháború miatt jól érzékelhetően romlott; Marsai Viktor, a Migrációkutató Intézet igazgatója, az NKE oktatója az InfoRádióban úgy vélekedett, a „kis játékosok” kihasználják, hogy a nagyok mással vannak elfoglalva, önálló agendákat keresnek, amit hol békés, hol kevésbé békés úton próbálnak meg megoldani.
„Számos konfliktus robbant ki vagy folytatódott Afrikában az elmúlt években a szudáni polgárháborútól kezdve a kelet-kongói fegyveres konfliktuson át a Száhel-övezetben megfigyelhető dzsihádista előretörésig. Sajnos az látszik, hogy mivel a nagy szereplők – Egyesült Államok, Kína, Oroszország – alapvetően mással vannak elfoglalva, nagyon kicsi figyelem hárul a kontinensre. Ha hárul is, a különböző szereplők más-más oldalakat támogatnak a konfliktusokban, tehát megoldás helyett a konfliktusok mélyülését tapasztalhatjuk számos helyen” – húzta alá.
A gomolygó válságok pedig csak fokozzák a migrációt, tömegek indulnak útnak, Marsai Viktor az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságára hivatkozva rekordokat emleget: majdnem 130 millió ember az, aki kényszerből hagyta el a lakóhelyét, és ennek több mint egyharmada az Afrikára esik.
„Kelet-Afrikában a Száhel-övezetben az afrikai nagy tavak vidékén 10 milliók vannak mozgásban, és gyakran megfeledkeznek róla, Európába általában nem is ezek az emberek jutnak el, hanem a középosztály, amely ki tudja fizetni az utat, az embercsempészeket.”
A folyamat pedig nem lassul, a 90-es, 2000-es évek demokratizálódási folyamatai után most egyre több az autoriter rezsim, majdnem tudhatni puccsra, puccskísérletre került sor.
„Mindez nem segít a gazdasági növekedésben; Afrikában havonta egymillió fiatal lépne be a munkaerőpiacra, ez azonban nem tudja felszívni őket, nagyon magas a munkanélküliség. És a migráció mint alternatív stratégia egyértelműen jelen van az afrikai fiatalok gondolkodásában, akiknek az 50-60 százaléka válaszol úgy rendre a felméréseken, hogy szeretné elhagyni a hazáját” – mutatott rá Marsai Viktor.
Hogy mit tehetne a nyugat vagy akár az EU, hogy Afrika kiürülése megálljon, a kontinens talpra állhasson, arról azt mondta, a problémák helyben kezelése kulcsfontosságú, ugyanakkor azt látni, a fejlesztési támogatások jelentős része nem azokba a szektorokba áramlik – termelés –, amelyek munkahelyeket generálnak és valóban helyben tartják a fiatalokat, hanem mindenféle más, kevésbé fenntartható projektekre mennek el, ebben lehetne alapvető változás.
„Ha pedig geopolitikailag nézzük, az EU-nak meg kellene jelennie – sokkal markánsabban, mint jelenleg – a tárgyalóasztaloknál, és az sem volna rossz, ha a tagállamok szakítanának azzal a gyakorlattal, hogy a különféle konfliktusokban egy-egy oldalt támogatnak, mert ez nemcsak az Európai Unió, illetve a tagállamok hitelességét ássa alá, de meghosszabbítja a polgárháborúkat, és további migrációs hullámokat generál” – figyelmeztetett.