Sokat emlegetik manapság Németországban az egykori védelmi minisztert, Karl-Theodor zu Guttenberget. Az akkor Merkel-kormány konzervatív minisztere 2011-ben takarékossági okokból átmeneti jelleggel szüntette meg az általános hadkötelezettséget, amit a konzervatívok most visszakövetelnek.
Az indok alapjában aligha kérdőjelezhető meg.A több mint három és fél éve tartó ukrajnai orosz háború, illetve az abból fakadó NATO-, továbbá nem utolsó sorban hazai védelmi kötelezettségek fokozott terheket rónak a a mintegy 180 ezer önkéntessel rendelkező német hadseregre, a Bundeswehrre. Szakértők azon a véleményen vannak, hogy
a létszámot legalább 60 ezer fővel kellene növelni.
Az ezzel kapcsolatos vita kiéleződött a Friedrich Merz konzervatív kancellár vezette, a CDU/CSU-ból és a szociáldemokrata SPD-ből álló koalíció május eleji hivatalba lépése óta. A konzervatívok Merz mellett Johann Wadephul külügyminiszterrel az élen a 2011 előtti status quo helyreállítását, azaz az általános hadkötelezettség újbóli bevezetését követelik. Az érv a nemzetközi helyzet éleződése, ebből fakadóan pedig Németország fenyegetettségének növekedése.
A szociáldemokraták azonban ellenzik ezt. Noha a konzervatívok érveit alapjában nem kérdőjelezik meg, az SPD azon a véleményen van, hogy a Bundeswehr létszámát tekintve a hangsúlyt változatlanul az önkéntességre kell helyezni. Elemzők szerint a szociáldemokrata táborban ebből a szempontból leginkább az SPD-s védelmi miniszter, Boris Pistorius rugalmas, aki az önkéntesség és a hadkötelezettség ötvözetének bevezetését kánja a kormány elé terjeszteni. Ez a svéd modell, ami az önkéntes és a kötelező katonai szolgálat összehangolásán alapul – a fenyegetettség szintjétől függően el kell rendelni az a kötelező katonai szolgálatot.
Pistorius a közelmúltban egy konkrét tervezetet is előterjesztett, amelynek lényege, hogy nyilvántartásba kell venni minden katonakorú fiatalt, de mindenekelőtt azokat kell behívni, akik ténylegesen akarnak is csatlakozni. A hangsúly az önkéntességen maradna. A miniszter ugyanakkor tervezetében kitért arra, hogy a kötelező katonai szolgálat bevezetésére akkor kerülhet sor, ha a Bundeswehr létszámának növelése sürgősen szükségessé válik, és mindez önkéntes alapon már nem biztosítható. Pistorius szerint az ország megnövekedett fenyegetettsége esetén a kormánynak és a Bundestagnak kötelező szolgálatot kell elrendelnie.
Ugyanakkor elsősorban az önkéntes szolgálatot kell mindenekelőtt magasabb fizetésekkel még vonzóbbá tenni, ezáltal elkerülhető lenne a hadkötelezettség elrendelése.
A német portálok szerint Merzet, de elsősorban Wadephul külügyminisztert ez nem elégítette ki, és közölte, hogy úgynevezett miniszteri fenntartást kíván beterjeszteni a Pistorius-tervezet ellen. A miniszter – több politikustársával együtt – azt az álláspontot képviseli, hogy szükség esetén azonnali hatállyal vissza kell állítani a hadkötelezettséget. Keddre azonban Wadephul visszavonta a miniszteri fenntartás előterjesztését. Ez pedig azt jelenti, hogy Pistorius eredeti, az önkéntességen alapuló, de szükség esetén a hadkötelezettség elrendelését sem kizáró tervezete kerül a kormány elé.
A maga nemében jelképes ugyanakkor, hogy a kormányülést a védelmi minisztériumnak is helyet adó, az elmúlt évtizedek történetében sok mindent átélt Bendlerblock egyik épületében tartják: csaknem húsz év után ez az első kabinetülés a Bendlerblockban. A helyszínválasztással a kormány különleges elismerését kívánja kifejezni a Bundeswehrnek. Az épületkomplexumot 1911 és 1914 között építették a császári német haditengerészet számára. A náci időkben Bendlerblockban voltak a német hadsereg legfelsőbb parancsnoki testületeinek irodái, köztük a Külügyi és Védelmi Hivatal. A Bendlerblock volt a fő helyszíne a 1944. július 20-i sikertelen merényletnek Adolf Hitler ellen.