A sebészi pontossággal végrehajtott légicsapások nagyon komoly kárt okoztak az iráni rakétagyártásnak. Az izraeliek ugyanis lerombolták azt a hadiüzemet, ahol a rakéták szilárd hajtóanyagai, illetve az ezek előállításához szükséges berendezések készültek - állítja legutóbbi jelentésében a washingtoni Háborús Tanulmányok Intézete (ISW). Az izraeliek olyan üzemet vettek célba, ahol azokhoz a rakétákhoz készült üzemanyag, amelyekből legalább kétszázat zúdított Irán október elsején éjszaka a zsidó államra.
A kutatók kereskedelmi műholdak felvételeit elemezve állapították meg, hogy az irániak baja sokkal nagyobb, mint azt korábban hitték. A katonai létesítmények ugyan csak minimális károkat szenvedtek,
de a rakétaprogramot legalább egy-másfél évvel vetheti vissza a hajtóanyaggyár elleni támadás.
Az Iráni rakétafejlesztés még a sah idejében kezdődött és a sors fintora, hogy abban egykor Izrael is részt vett. De az 1979-es iszlám forradalmat követően Irán kapcsolatai megromlottak a Nyugattal is és Izraellel is. Ellenben az 1980-ban kitört, és nyolc évig tartó iraki-iráni háború rávilágított a rakéták fontosságára.
A korábbi partnerek helyett ezért az iszlám köztársaság újak után nézett, és rögtön rá is talált Észak-Koreára. Meg nem erősített hírek szerint a Szovjetunió 1991-es széthullását követően jó néhány orosz szakember is Iránban folytatta munkáját, jelentősen hozzájárulva az ország hadiiparának fejlődéséhez.
Nem is csoda, hogy az 1998-ban megjelent első, iráni harcászati rakéta, a Shahab-2, az egykori Szovjetunióban gyártott R11M (NATO kód szerint Scud-B) egyenesági leszármazottja. Az 500 kilométeres hatótávolságú és meglehetősen pontatlan fegyvert aztán egész sor újabb követte. Ezek egyre messzebb lévő célokat voltak képesek mind nagyobb precizitással eltalálni. Közös jellemzőjük, hogy szilárd hajtóanyagot használnak. Ennek ugyanis sokkal egyszerűbb a tárolása, mint a folyékony üzemanyagnak, és a fegyver jóval gyorsabban harckésszé tehető, mivel a kilövés előtt nem kell a feltöltéssel bajlódni.
A 2003-ban hadrendbe állított Shahab-3 volt az első, amellyel Irán már Izraelt is el tudta érni. Az ezt követő rakéták mind 1300 és 2000 kilométer közti hatótávolsággal rendelkeznek, így nemcsak a zsidó államra, hanem Dél-Kelet-Európára is veszélyt jelenthetnek.
Október elsején a legújabb fejlesztésű rakéták zúdultak Izraelre. A Kheibar Shekan igazi nehézsúlyú csapásmérőnek számít, mivel a hangnál ötször gyorsabban repülve, 500 kilónyi robbanóanyagot képes majdnem 1500 kilométerre eljuttatni, és azzal viszonylag pontosan célba is talál. Az 1300 kilométer hatótávolságú Fattah-1 már a hiperszonikus fegyverek közé tartozik: a repülés végső szakaszában a hangsebesség 13-15-szörösére gyorsul, és ennek is rendkívül precíz az irányító rendszere.
Mivel becslések szerint Irán az októberi 1-jei támadáshoz felhasználta a készletei döntő hányadát, sürgősen újakat kellene gyártania ahhoz, hogy fenntartsa csapásmérő képességét. Csakhogy Izrael éppen azt a üzemet tette tönkre, ahol a rakéták hajtóanyagának előállítása folyt. Ezt idő lesz helyreállítani, más forrásból viszont aligha tudná Irán pótolni a gyártást, hiszen a szóba jöhető országok - Észak-Korea és Oroszország - maguk sem dúskálnak a rakéta-hajtóanyagban. Sőt, valószínűleg némileg más fajtát is használnak a saját fegyvereikhez. Márpedig új hajtóanyaggal kísérletezni legalább annyi idő, ha nem több, mint a most szétbombázott gyárat újjáépíteni. A légicsapások után készült műholdfelvételen jól látni, hogy az izraeliek telibe találták az üzemet:
⚡️JUST IN:
— Current Report (@Currentreport1) October 30, 2024
Satellite image confirmed, Israel struck Iran's major Shahroud space center, which is used to build solid rocket engines.
It is now evident that Iran will attempt to knockout any high-value assets in Israel. pic.twitter.com/Y7vzPOtpdh
Izrael igyekezett biztosra menni, amikor a válaszcsapás célpontjait kiválasztotta. Egyrészt ki akarta ütni a rakétagyártást, másrészt el szerette volna érni, hogy a harci gépei a közeljövőben minél akadálytalanabbul törhessenek be az iráni légtérbe. Ezért a perzsa állam légvédelmét is alaposan megtépázta. Hírek szerint elpusztították az összes nagy hatótávolságú rakétarendszert (Sz-300-as orosz fegyverek), amelyek pótlása biztosan nem megy majd egyik napról a másikra. Oroszország ugyanis számos ilyet vesztett el az Ukrajnával vívott háborúban, márpedig ennek az összetett rendszernek a gyártása nem egy-két nap.
Izrael közölte, hogy a Teheránt és az iráni atomlétesítményeket oltalmazó valamennyi Sz-300-ast megsemmisítették:
??? Israel confirms it bombed all S-300 systems that protect Tehran and nuclear and energy sites across Iran, together with 12 key ingredients to the Iranian ballistic missile program that Iran cannot produce itself and needs to import from other countries. Israeli officials… pic.twitter.com/vBDskLFDXV
— Terror Alarm (@Terror_Alarm) October 26, 2024
A rakétarendszerek mellett Izrael az iráni légvédelem egyik legfontosabb radarállomására is csapást mért. Az Ahvaz-től 15 kilométernyire települt Ghadir bázis az ország legkorszerűbb felderítő lokátora volt, amely a ballisztikus rakétákat 1100 km, míg repülőgépeket 600 km távolságból tudta észlelni. Márpedig a kereskedelmi műholdak által készített felvételekből az ISW szakértői megállapították, hogy a radarközpontot szétbombázták az izraeliek.
The Ghadir strategic radar in the southwest Iran was not attacked by the Israel army. What some foreign media present as damage is nothing more than a shadow! pic.twitter.com/Ffo59N2Elf
— S p r i n t e r (@SprinterFamily) October 29, 2024
A légicsapásokat követően több nyugati szakértő is arról számolt be, hogy Irán több rétegű légoltalmi rendszere rendkívül súlyos károkat szenvedett. A legfontosabb felderítő radar és az Sz-300-as rendszerek megsemmisítése után gyakorlatilag csak rövid hatótávolságú légvédelmi fegyverei maradtak.