Nyitókép: MTI/EPA/Jajha Arhab

Hatórás drámai tűzharc a Hamásszal – így esett el egy izraeli katonai bázis

Infostart
2024. október 7. 06:00
A BBC részletesen feltárta, mi történt tavaly október 7-én a Gázai övezet határán lévő egyik izraeli bázissal.

Szemtanúk vallomásai és az eddig nyilvánosságra hozott vizsgálati eredmények alapján a BBC összeállította annak a hat órának a történetét, amely a Nahal Oz bázis és katonáinak végzetét jelentette. Több mint hatvanan meghaltak közülük, míg életben maradott társaikat túszként elhurcolták a Hamász fegyveresei. Csupán egy maroknyi fiatal izraelinek sikerült kicsúsznia a terroristák ostromgyűrűjéből.

A Nahal Oz egyike volt azoknak a határ menti katonai állomásoknak, amelyek legfőbb feladata a Gázai-övezetet körbevevő kerítés, illetve az annak közvetlen közelében folyó tevékenységek figyelemmel kísérése volt. A bázist a Goláni dandár néhány katonája őrizte, míg a megfigyeléseket egy különleges, csak nőkből álló egység tagjai, a héberül "Tacpitanijot"-oknak nevezett felderítők végezték. Ők 24 órán keresztül, váltásokban tartották szemmel a határkerítés (valójában helyenként 7 méter magas betonfal) mentén telepített megfigyelőtornyok szenzorait, valamint hallgatták a szintén nőkből álló járőrök rádión leadott jelentéseit. (Izraelben a nőknek is kötelező két évet szolgálniuk a hadseregben.)

Nahal Oz alig 800 méternyire volt a Gázai övezet határától. Forrás: X / The Middle East Expert

A központ a bázis egyik különlegesen megerősített falú, acélajtóval lezárt, ablaktalan műveleti termében volt. Az itt lévő terminálok képernyőin lehetett nyomon követni azt, hogy mi folyik a kerítés túloldalán, és a nők azonnal jelentették, ha valami gyanúsat észleltek. De a megfigyelő tornyok mellett voltak a fal mentén távirányítású géppuskák is, amelyekből támadás esetén tüzet lehetett nyitni a betolakodókra. Tacpitanijot-ok már jóval az október 7-i Hamász akció előtt észleltek gyanús mozgásokat a gázai oldalon, ám ezek egy nappal a vérengzés előtt hirtelen abbamaradtak.

A BBC által megkérdezett egyik magas rangú izraeli katona szerint a Hamász ügyesen hozzászoktatta a felderítőket ahhoz, hogy emberei rendszeresen a fal közelében gyakorlatoznak. Mivel ezekből rendre nem lett semmi, az izraeli katonák egy idő után már nem tulajdonítottak nekik nagy jelentőséget. Viszont az, hogy október 6-án hirtelen abbamaradt minden korábbi tevékenység, igencsak gyanússá vált a bázison. Az egyik katona így emlékezett erre: "Egyszer csak nagy lett a csend a túloldalon és ez már ijesztő volt. Legfőképpen azért, mert nem volt rá értelmes magyarázat."

Azonban a katonák még ekkor sem gondoltak arra, hogy támadás érheti őket. Israel Ziv tábornok, az izraeli hadsereg műveleti osztályának korábbi vezetője szerint hazája túlságosan is elbízta magát. Az általános vélekedés az volt, hogy a Hamász nem merné megtámadni Izraelt, de ha mégis próbálkozna valamivel, akkor is csúfos kudarcot vallana. Így gondolkodtak a Nahal Oz katonái és a parancsnokaik is.

Óriási tévedésükért az életükkel fizettek.

5.30

A Goláni dandár katonái gépkocsival járőrözni készültek, amikor a parancsnokság visszarendelte őket arra hivatkozva, hogy páncéltörő rakétás támadásra lehet számítani. Maradjanak inkább a bázison és majd később nézzenek körül odakint.

6.20

A Hamász rakétákat kezdett lőni Izraelre, amelyek egy része a bázis közelében húzott el. A női felderítők egyetlen túlélője, Sharon (nem ez a valódi neve) 4.00 óta volt szolgálatban. Ő azt mesélte, hogy korábban a rakétázás, lövöldözés általában csak 5 percig tartott. Ezúttal azonban nem maradt abba, és a lövedékek egyre nagyobb rajokban száguldottak az ország belseje felé.

6.30

Még javában tartott a tűzcsapás, amikor hirtelen megszólalt a rádió és az egyik külső megfigyelőállás jelentkezett: "Minden egységnek, négyen rohannak a kerítés felé. Két fegyverest is látok közöttük". Roni Eshel még hosszú percekig küldte a figyelmeztetéseket, aztán megszakadt vele a kapcsolat. Mint később kiderült, a Hamász fegyveresei felfedezték és rövid tűzharcban megölték a lányt a társaival együtt. Ekkor már a többi külsős megfigyelő is azt jelentette, hogy legalább négy-öt helyen áttörték a palesztinok a határt, és teherautókon, motorkerékpárokon, vagy gyalogosan özönlenek be az országba.

6.40

A Nahal Oz műveleti termébe megérkezett a Tacpitanijot egység minden parancsnoka. Sharon szerint volt, aki pizsamában. A terroristák drónokról lebombázták vagy széltőtték a megfigyelő eszközöket, így a képernyők is egymás után elsötétültek. Ugyan az egyik parancsnok megpróbált tüzet nyitni a támadókra egy távolról vezérelhető géppuskával, de azt is hamarosan elhallgattatták. Mivel a bázis alig 800 méternyire volt a határtól, a támadók hamar elérték és több oldalról ostrom alá vették.

Ziv tábornok szerint az izraeli hadsereg nagy hibát követett el, amikor ezeket a támaszpontokat építette. Nem fordítottak ugyanis kellő figyelmet a bázisok védelmére, azt inkább a külső járőrözésre bízták.

Így a Nahal Oz sem rendelkezett olyan kiépített lőállásokkal, bunkerekkel, ahonnan a katonák eredményesen védekezhettek volna.

Mielőtt azonban a Hamász rohama megindult, a Goláni dandár néhány katonája – akik terepjáróval akartak hajnalban járőrözni – a dzsip helyett beugrottak egy erős páncélzatú Namer gyalogsági harcjárműbe. A csapat egyetlen túlélője – aki Shimonként mutatkozott be –, azt mesélte a BBC-nek, hogy négy-öt, fegyveresekkel megtömött teherautót láttak a kerítés résein át Izrael felé száguldani. Amint észrevették a zsidó katonákat, rögtön lőni kezdtek rájuk, ám ők viszonozták a tüzet és több motorkerékpáron száguldó Hamász-terroristát is eltapostak.

A lövészpáncélossal aztán visszafordultak a támaszpont felé, de mire odaértek, már javában dúlt a csata. A Hamász iszonyatos létszámfölényben volt. A 25 főnyi, aktívan védekező katonát legalább 150 palesztin támadta. Azért csak ilyen kevesen fogtak fegyvert az izraeliek közül, mert a túlzott magabiztosság miatt a megfigyelést végző női egység tagjainál egyáltalán nem volt fegyver.

7.00

Amire senki sem számított, de amitől mindenki a legjobban félt: a terroristák már a műveleti terem előtt álltak. Ekkor mindenki egy kisebb parancsnoki irodába húzódott, ahol még működött a rádió. Azon próbáltak erősítést kérni, de senki sem válaszolt nekik. Aztán az egyik tiszt keserűen azt mondta: "Nem erősítés kell nekünk, hanem az, hogy kimentsenek bennünket innen."

Ezt a videót körülbelül 9.00-kor készítették a Hamász terroristái a Nahal Oz elleni támadásról:

9.45

Már órák óta folyt az egyenlőtlen küzdelem, amikor végre feltűnt az izraeli hadsereg egyik helikoptere. A gép többször áthúzott a bázis felett, de csak párszor nyitott tüzet, mert a csata hevében nem lehetett tudni, hogy ki a barát és ki az ellenség. Az időközben a bázisra visszatért Shimon, hat társával együtt, gyalogosan harcolt tovább. Mint mondta, a géppuskaísorozatok között jól lehetett hallani egy-egy önálló dörrenést is. Egy orvlövész vadászott rájuk, és minden csattanás után elesett egy izraeli katona. Shimon fejét éppen csak elkerülte az egyik lövedék. "Éreztem a szelét, hallottam ahogy a mögöttem lévő betonfalba csapódik."

11.00

A támadóknak sikerült elvágniuk az elektromos vezetékeket, így a mágneses biztonsági zárak kinyíltak és a műveleti terem nyitva állt előttük. A bennlévők közül csak pár magasabb rendfokozatú tisztnél volt fegyver, de őket hamar lelőtték. A Goláni egység néhány férfi tagja kézitusát vívott a túlerőben lévő palesztinokkal. Egyikük a késével megölt egy támadót, de aztán a terroristák vele is végeztek, majd gyújtóbombát dobtak a terembe.

"Sűrű füst gomolygott, mindenki köhögni és fulladozni kezdett, többen el is ájultak" – emlékezett Sharon. Az izraeli hadsereg vizsgálói később azt állították, hogy a Hamász mérges gázt vethetett be a nők ellen, de erre a BBC nem talált bizonyítékot. Sharon és néhány társa a mellékhelyiség ablakán keresztül kijutott az épületből. Fegyvertelenül azonban nem sokat tehettek.

Ezen a videón a műveleti terembe szorult lányok utolsó pillanatai láthatók:

A csata valamikor 12.30 után ért véget, amikor megérkezett végre az izraeli hadsereg.

Csak Sharon élte túl a bázis elleni támadást azok közül, akikkel a műveleti szobában együtt volt. Rajta kívül az egységének még egy tagja maradt életben, ő a támadás idején nem volt szolgálatban. Hét Tacpitanijot a Hamász fogságába esett.

Az egyik lány elhorcolását videóra vették a terroristák:

A túszul ejtett nők közül egyet később megöltek, egy másikat azonban sikerült kiszabadítani. A többiekről egyelőre nincs semmi hír.

Az Izraelbe október 7-én betört több mint három ezer Hamász-terrorista mintegy 1200 embert ölt meg, közülük háromszázan voltak katonák. Sokukkal vadállati kegyetlenséggel végeztek. 451 embert túszként Gázába hurcoltak. Izrael válaszul megtorlóhadjáratot indított, amelyben az eddigi adatok szerint mintegy 41 ezer palesztin lelte halálát.

A Nahal Oz bázis különlegesen megerősített megfigyelő terme teljesen kiégett. A támaszpont egyik óvóhelyén megtalálták annak az öt nőnek a holttestét, akik órákig harcoltak a terroristákkal. Tízet lelőttek közülük, mire a túlerő legyűrte őket.

Az izraeli társadalom még várja a választ arra, hogy a Közel-Kelet talán legerősebb katonai hatalmára hogyan mérhettek ekkora csapást. A második világháborús Holokauszt óta ugyanis még soha, egyetlen fegyveres konfliktus sem követelte ennyi ember életét.