Nyitókép: Forrás: Wikipédia

Így terhelték túl az iráni rakéták az izraeli légvédelmet – mutatjuk a részleteket

Infostart
2024. október 3. 20:57
A perzsa állam hadereje nyilvánvalóan tanult az áprilisi, Izrael elleni tömeges rakéta- és dróncsapás kudarcaiból. A legutóbbi támadás már sokkal nagyobb károkat okozott a zsidó államnak.

Úgy tűnik, hogy az október 1-jei rakétatámadás hatékonyabban törte át az izraeli légvédelmet, mint a 2024. áprilisi drón- és rakétacsapás. Ez azt jelezheti, hogy Irán megtanulta, miként kell túlterhelni és ezzel jelentősen csökkenteni az izraeli vagy a nyugati légelhárító rendszereket – írja legújabb tanulmányában a Háborús Kutatások Intézete (ISW). Bár Izrael a rázúdított rakéták többségét sikeresen megsemmisítette, mégis akadt néhány, amelyik elérte a célját. Úgy tudni, hogy egy ember vesztette életét és többen könnyebb sérüléseket szenvedtek. A becsapódások nyomán kisebb károk keletkeztek néhány lakóházban, viszont arról nem tudni biztosat, hogy az iráni rakéták milyen pusztítást okozhattak a két legnagyobb izraeli légibázison, illetve a Moszad központjánál.

Ez év áprilisában is Izraelt vették célba az irániak, de akkor – amerikai és brit segítséggel – az összes olyan drónt és rakétát sikerült lelőni, amely biztosan lakott helyeket vagy értékes katonai létesítményeket talált volna el. A többire nem fordítottak figyelmet sem akkor, sem a keddi támadás idején. Ez magyarázza azokat az interneten keringő videofelvételeket, amelyeken iráni rakéták becsapódásai láthatók. Azonban most már nemcsak az elfogott rakéták lehulló roncsai okoztak károkat, hanem néhány robbanótöltet is célba találhatott.

Az ISW elemzése szerint több oka is lehett annak, hogy az október elsejei rakétacsapás sikeresebb volt az előzőnél. Egyrészt az irániak növelték a támadó egységek számát. Míg áprilisban összesen 120 rakétát és drónt indítottak, most 180-200-at. Ugyanakkor nem vetettek már be lassan repülő robotokat és cirkálórakétákat, hanem csak a hangsebesség többszörösére képes rakétákat. Az izraeli rakétavédelmi rendszer volt parancsnoka, Uzi Rubin is megerősítette ezt, amikor azt nyilatkozta, hogy áprilisban könnyebb dolguk volt a lassan repülő drónokkal és szárnyas rakétákkal. Volt idő a támadó eszközök felderítésére és annak megállapítására, hogy a röppályájuk alapján vajon hova fognak becsapódni.

Kedden éjjel azonban az Iránból kilőtt rakéták negyedóra alatt érték el Izraelt. Ráadásul a támadás is egy viszonylag kicsi területre, az ország sűrűn lakott, középső részére összpontosult. Így a légelhárításnak nem volt sem elég ideje a védekezéshez, sem pedig lehetősége arra hogy válogasson a rakéták között a veszélyességük alapján. Jóformán mindenre tüzelni kellett, ha el akarták kerülni a katasztrófát. Így is meghalt egy palesztin férfi, akire az egyik szétlőtt iráni rakéta roncsa zuhant.

Az irániak arra is ügyeltek, hogy más-más típusú rakétákat lőjenek ki az eltérő jellegű célokra. A nagyobb területen pusztítani képes, Emad rakétákat az izraeli légvédelmi egységek ellen indították. A repterek és a Moszad központ pusztítására a végfázisban is manőverezni képes, ezért különösen pontos Heibar Sekan, illetve a legújabb, már a hangsebesség ötszörösénél is gyorsabb Fattah-2 hiperszonikus fegyvereket vetették be. Mindez alaposan próbára tette Izrael és szövetségeseinek védelmi képességeit.

Nyilván nem lehetett volna ennyire hatásos a támadás elhárítása, ha a zsidó állam nem rendelkezne saját felderítő műholdakkal, amelyek valószínűleg már az indítás pillanatában észlelték az iráni rakétákat. Persze az Egyesült Államok és más nyugati szövetségesek is segítették hírszerzési információkkal Izraelt, csakúgy, mint Jordánia, amelynek területe felett száguldottak el az iráni rakéták.

Benjamin Netanjahu kormányfő kemény választ ígért, míg elődje, Naftali Bennett egyenesen azt követelte, hogy mérjenek csapást Irán nukleáris létesítményeire. Ettől azonban a Nyugat óva intette a jeruzsálemi vezetést. Joe Biden amerikai elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok határozottan ellenzi az iráni atomprogram elleni katonai akciókat. Ellenben támogatná, ha a csapások a perzsa állam haderejét érnék – közölte a BBC. Hasonló véleményt fogalmazott meg a világ legfejlettebb ipari országait tömörítő szervezet, a G7 is. A Financial Times jól értesült izraeli forrásokra hivatkozva azt közölte, hogy

az iráni atomlétesítmények elleni támadás nem szerepel a lehetséges válaszcsapások között.

A londoni újság ugyanakkor idézte Kurt Campbell amerikai külügyminiszter-helyettest, aki azt hangoztatta: Washington tisztában van vele, hogy valamilyen megtorlásra szükség van, mivel választ kell adni Teheránnak. Bár azt is elismerte, hogy a Közel-Keleten pattanásig feszült a helyzet, és könnyen olyan háború robbanhat ki, ami már nemcsak Izrael biztonságát, hanem az Egyesült Államok érdekeit is súlyosan veszélyeztetné. Ugyanakkor a Nyugat elismeri Izrael jogát az önvédelemhez és azt, hogy ennek érdekében le akar számolni a Hezbollahhal, valamint a Hamásszal, illetve az ezekhez hasonló szélsőséges szervezetekkel.

Ezzel kapcsolatban az izraeli hadsereg (IDF) újabb bizonyítékokat hozott nyilvánosságra, amelyek azt igazolják hogy a tavaly októberi Hamász-támadással egyidőben, a Hezbollah is hasonló vérengzésre készült. Az ISW által ismertetett beszámolóban az izraeliek azt állítják, hogy a Hezbollah mintegy háromezer fegyveresét küldte a határvidékre, akik egy nagyszabású terrortámadásban vettek volna részt.

A harccsoport a síita terrorszervezet 2400 különlegesen kiképzett kommandósából és a palesztin Iszlám Dzsihád 500 fegyvereséből állt.

A gépfegyverekkel és páncéltörő rakétákkal felszerelt alakulat tagjai fel akarták robbantani az Izrael és Libanon határán lévő betonfalat, illetve alagutakat ástak, hogy bejussanak a zsidó állam északi részére. Azt viszont nem közölte az izraeli haderő, hogy a támadás végül miért maradt el. A Hamász öldöklése után a Hezbollah csak kisebb rakéta- és aknavető-támadásokat indított Izrael ellen.

izrael irán rakétacsapás