Még véget sem ért Fehéroroszországban a kínai fegyveres erőkkel közös hadgyakorlat, a Csendes-óceánon már az orosz hadiflottával kezdett gyakorlatozásba Peking haditengerészete. Bartók András az InfoRádióban elmondta: a kínaiak és az oroszok 2014 óta tartanak közös haditengerészeti gyakorlatokat, általában évente kettőt. Ezek a csendes-óceáni időjárás miatt általában májusban vagy szeptember-októberben vannak, júliusi haditengerészeti gyakorlat nem volt eddig, ez az időpont egy kicsit szokatlan.
Kínának a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója szerint az a problémája, hogy nem része valamiféle átfogó nemzetközi szövetségi rendszernek, márpedig a haditengerészetnek mindig nagyon nagy szüksége van arra, hogy minél komplexebb közegben, minél több egységgel gyakoroljon, gyakorlatozzon. Lényegében Oroszország az egyetlen olyan, jelentősebb haditengerészettel rendelkező állam, amellyel Kína ilyen közös, felszíni flottaharccsoportokkal végrehajtott gyakorlatokat végezhet.
Habár Kína haditengerészete egyre erősebb, az Egyesült Államok még mindig jelentős fölényben van.
"A kínai haditengerészet fejlődik, darabszám tekintetében nagyobb az amerikainál, és az elmúlt néhány évben már minőségben is sokat javult.
Ám ha a tűzerőt, a csatahajók számát, a repülőgépszámokat, a repülőgép-hordozók számát, illetve a partraszállító kapacitást tekintjük, abban az Egyesült Államoknak még elég nagy fölénye van.
Vagyis például Kínának van két, hadrendben levő repülőgéphordozója, mind a kettő sokkal inkább csökkentett üzemkapacitással bír, mint egy amerikai hordozó, míg az amerikaiaknak van 10 szupercarrierje, és 9-10 kisebb hordozó deszant hajója. Ezek nagyon nagy arányok az amerikai oldalon, és akkor ott vannak még a japánok, ott van India, ott van időnként egy brit hordozóflotta. Sokszereplős a Csendes-óceán, ahol Kína az egyik legnagyobb, de nem a legnagyobb szereplő, és egyáltalán nincs primátusa a vizek fölött" – fogalmazott Bartók András.
Leegyszerűsítve szerinte is elmondható, hogy két nagy katonai tömb létezik: az egyik orosz–kínai–észak-koreai tengellyel, míg a másik oldalon egy japán, dél-koreai és USA vagy NATO együttműködéssel. Emlékeztetett azonban, árnyalva a képet, hogy a kínai–orosz katonai együttműködés mélysége meg sem közelíti sem a NATO-n belüli, sem pedig az Egyesült Államok és Csendes-óceáni szövetségesei közti kapcsolatokat.
"Ezeknek a tömböknek az esetében nem egyenlő arányú vagy nem ugyanolyan az intézményesített együttműködés. Egy katonai szövetségben van kölcsönös védelmi klauzula, tehát ha téged megtámadnak, engem is megtámadnak, mind a ketten megyünk segíteni. Van továbbá valamiféle közös műveleti tervezés, békeidőben is foglalkoznak azzal, hogy ha baj van, akkor ki mit csinál. Végül pedig van valamiféle közös parancsnoki struktúra. Ám jelenleg multilaterális, több országra kiterjedő hasonló rendszere csak a NATO-nak van, bilaterális alapon pedig javarészt amerikai–kelet-ázsiai szövetségek léteznek, például USA–Japán, USA–Dél-Korea viszonylatban.
A kínai–orosz együttműködés ebből a szempontból nem katonai szövetség, hanem érdek- és dacszövetség, és a legjobb tudomásunk szerint a katonai szövetségeknek ez a három fontos aspektusa nincs meg.
Kínának Észak-Koreával van kölcsönös védelmi egyezménye, tehát ha az egyiket megtámadják kívülről, akkor a másik segítséget nyújt, de a másik kettő pillér – a parancsnoki struktúra és a műveleti tervezés – nincs meg. Tehát úgy létezik egy katonai szempontból kétpólusú rendszer, hogy az egyik pólus messze nem olyan összehangolt" – fogalmazott Bartók András.
Arra a kérdésre, hogy vajon a keleti szövetségi oldal országai közelebb kerülhetnek-e egymáshoz egy katonai együttműködésben, vagy pedig ez a bizalom hiányában nem reális, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója elmondta: meglátása szerint Oroszországnak olyan nagy baja nem lenne azzal, ha Kína dominálná a csendes-óceáni térséget és nem lennének amerikai kétoldalú szövetségek, vagy nem lenne egy de facto független Tajvan. Észak-Koreát sem zavarná mindez. A kínaiaknak, oroszoknak ugyanakkor vannak problémáik Közép-Ázsiában, Szibériában, viszont ez a gond Kelet-Ázsiában nem áll fenn, ott viszonylag jól össze tudják hangolni azt, amit szeretnének.
"Az más kérdés, hogy olyan sokat az oroszok nem nagyon hoznának az asztalra.
A Csendes-óceánon lévő orosz flotta inkább egy bosszantó mellékszálat jelenthet egy konfliktus esetén, és mondjuk a japánoknak meg kell osztani a figyelmüket, de egyáltalán nem lenne perdöntő.
Az, hogy aztán Közép-Ázsiában vagy az Európai Unióval való viszonyokban vannak-e érdekellentétek, az már bonyolultabb. Nyilván a kínaiak nem örülnek annak, ha hosszan elhúzódik egy háború, viszont az EU alapvetően olyan lelkiállapotban van, hogy állásfoglalásokat vár el Ukrajna kapcsán, szankciókat lebegtet. Az oroszok viszont nincsenek ráutalva az európai piacra, Kínával ellentétben. De ha csak szűken a csendes-óceáni katonai dimenzió érdekel minket, akkor ott igazából nincsenek olyan bonyolító tényezők, amelyek más irányba terelnék az oroszokat, a kínaiakat vagy az észak-koreaiakat" – fogalmazott Bartók András.