Az indiai olajimportban az orosz olaj részesedése csak 1,9 százalék volt a háborút megelőző utolsó évben, de mostanra ez 33 százalék, és többek között India ráállt arra, hogy nemcsak a saját szükségleteit fedezi, feldolgozó kapacitásokat épített ki, finomítja az olajt, a feldolgozott kőolajtermékeket pedig nagy mennyiségben exportálja. "Többek között az Európai Unió felé is megháromszorozták az olajtermékek exportját. Ez nyilván elsősorban a feldolgozott orosz olajból származik" – mondta Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója az InfoRádióban.
Kína is hasonló pályán jár, bár ott nem ennyire látványos az import növekedése, korábban nagyjából 40 milliárd dollár értékben importált orosz olajat, ez nőtt 60 milliárd dollárra 2023-ra. India tehát "nagyon mélyről indult", hirtelen berobbant oda az orosz olaj.
Ennek a váltásnak – mint a szakértő magyarázta – az az oka, hogy az orosz olaj a nemzetközi piacokon sokkal olcsóbb, mint a Brent vagy a WTI féle olaj; van rajta 20-30 százalékos marzs, és nyilván India és Kína esetében sokkal kedvezőbb, ha olcsóbb olajat vásárolnak fel.
"Nyilván a saját gazdaságukat is pörgeti, másrészt pedig nagyobb a haszon, ha azt feldolgozzák és eladják, és az eladáskor már kvázi nem orosz olajnak minősül"
– mutatott rá Bendarzsevszkij Anton. Vagyis ezek szerint az orosz olajtermékek feldolgozottan mégis eljutnak a nyugati világba, és a szakértő szerint ebben bizony van egyfajta kettősség, "álszent jellegű dolog".
"Azt mondjuk, és egyébként maga a gondolat teljesen logikus, hogy az orosz állam költségvetésének egy jelentős része a nyersanyaghordozók exportjából származik, tehát ha korlátozzuk az orosz nyersanyagok exportját, a nyugat kiszáll az üzletből, akkor Oroszország kevesebb bevételhez jut, tehát nem tudja finanszírozni a háborút, és a háború belátható időn belül véget ér. Ez a logikai láncolat, amin végigmennek a nyugati döntéshozók. Csakhogy
a valóság az, hogy energiahordozókra szükségünk van,
ez nem megy egyik pillanatról a másikra, hogy azt mondjuk, hogy innentől nem vásárolunk orosz olajat vagy gázt. Valahonnan venni kell, és a piac megtalálja az utat" – vázolta.
Ha van kereslet, akkor legfeljebb más útvonalon jut az áru a kereslet helyszínére, így történt az orosz olaj esetében is, Oroszország meg tudta kerülni a szankciókat, tehát végeredményben ugyanazt az orosz olajat vásároljuk, mint korábban, csak "a képletbe bekerült egy halom közvetítő cég, ami nyilván megdrágította a költségeket", de a valódi célt nem érte el a nyugati világ, bizonyos országok még profitálnak is ebből.
Bendarzsevszkij Anton szerint itt nemcsak Kínáról vagy Indiáról van szó, ezek az országok nem is vesznek részt a szankciókban, hanem például Hollandiáról vagy Görögországról, mert a holland kikötőkben a holland cégek az orosz cseppfolyósított gáz mennyiségét a háború kirobbanása óta 40 százalékkal növelték, míg a görög hajózási cégek a legnagyobb szereplői jelenleg az orosz kőolaj tengeri szállításának.