A Scholz-kormány szociáldemokrata munkaügyi minisztere, Hubertus Heil és a szabad demokrata pénzügyminiszter, Christian Lindner március végén jutott közös nevezőre a legfőbb törekvésekről, illetve az azok megvalósításához szükséges finanszírozási eszközökről. A kormány által elfogadott tervezet hangsúlyozza, hogy a nyugdíjak nem emelkedhetnek lassabban, mint a bérek. Utal arra, hogy állami beavatkozás nélkül a nyugdíjak szintje már 2026-tól az átlagbér 45 százaléka alá csökkenne.
Fékezni kívánják a járulékok növelését is, de a finanszírozás érdekében pótlólagos forrásokat kell biztosítani. Ennek érdekében az állam milliárdokat fektet be a tőkepiacba, a bevételekből pedig a 2030-as évek közepétől a nyugdíjbiztosítási támogatásokat kívánja fedezni.
A pénzügyminiszter szerint összességében 200 milliárd eurós tőkeállomány létrehozása szükséges, ami ellensúlyozza majd a nyugdíjjárulékoknak a lakosság elöregedése miatt várható növekedését. Ez az úgynevezett generációs tőke harmadik pillérként szolgálna a járulékokból és a szövetségi költségvetésből származó, jelenleg évi 100 milliárd eurós befizetések mellett.
A nyugdíjszint biztosítása érdekében
a nyugdíjjárulékoknak középtávon növekedniük kell: 2025-ig marad 18,6 százalékon, de 2035-től már 22,3 százalékos növekedést terveznek.
Christian Lindner a napokban a Humboldt Egyetemen diákoknak igyekezett elmagyarázni, hogy miként működhet az új finanszírozási rendszer. Szerinte egyébként a reform 25 évet késett, de – mint fogalmazott – a mostani a második legjobb időpont.
Ellenzéki politikusok és a munkaadók képviselői ugyanakkor élesen bírálták a tervezett reformot. A munkaadói szövetség szerint a projekt nem megfelelő, és túl költséges. A szövetség szerint ez az évszázad legdárgább szociális törvénye, a számlát a fiatal generáció fizeti majd.
Ami a további menetrendet illeti, a kormány által elfogadott csomagot következő lépésben a parlament elé terjesztik. A koalíció azt reméli, hogy a nyugdíjrendszer reformjára a Bundestag nyárig áldását adja.