Tavaly február óta az orosz hadsereg fokozatosan nyomul előre Kelet-Ukrajnában, miközben hihetetlenül nagy veszteségeket szenved el. Az ukránok hiába próbálják visszaszorítani őket: minden egyes kilőtt gránátjukra az oroszok 17 másikkal válaszolnak. A védők viszont az akadozó nyugati segélyek miatt az elmúlt hónapokban már arra kényszerültek, hogy takarékoskodjanak a lőszerrel, mert attól lehetett tartani, hamarosan kimerülhetnek a készletek – írja a The Economist.
A washingtoni kongresszus hosszú halogatás után meghozott döntése éppen az utolsó pillanatban született, és talán megmentheti Ukrajnát a teljes vereségtől. Ám, a huzavona idején elszenvedett emberveszteségeket már semmiféle támogatás nem tudja pótolni. Miközben ugyanis az oroszok a saját tüzérségük fedezete alatt rohamoztak, az ukránok arra kényszerültek, hogy csupán könnyű fegyverekkel, néha pedig kézitusával próbálják visszaszorítani a támadókat.
Az amerikai támogatás legalább elegendő fegyverhez és lőszerhez juttatja Kijevet,
hiszen a most elfogadott segély nagysága vetekszik az összes eddig Ukrajnának küldött amerikai támogatás értékével. "Egy évre elegendő tüzérségi gránátot kaphatnak" – nyilatkozta a londoni újságnak Michael Kofman, a Carnegie Alapítvány kutatója. De még ennél is lényegesebb az a lélektani támogatás, amit az jelent a frontokon harcoló ukránoknak, hogy az USA nem hagyta őket magukra.
Ahogy Kijevben kezdenek megnyugodni, úgy válik egyre feszültebbé a moszkvai vezetés. Vlagyimir Putyin ugyanis arra számított, hogy a nyugati politikusok – és főleg az amerikai republikánusok – idővel belefáradnak Ukrajna finanszírozásába, Oroszország pedig egyre fokozódó tempóban szerezheti meg a szomszéd ország területeit, amivel aztán teljes megadásra kényszerítheti Kijevet.
Vlagyimir Putyin csalódása így nem is lehetett volna nagyobb,
hiszen abban bízott, hogy katonái május 9-re – a náci Németország felett aratott győzelem napjára –, stratégiai fontosságú eredményeket érnek el. A harcok súlypontja most a Bahmuttól pár kilométerre nyugatra fekvő Csasziv Jarnál van. Ha sikerülne az oroszoknak elfoglalniuk a települést, akkor azzal megnyílna előttük az út a Donbasz nagyobb városai felé, illetve átjuthatnának az ukrán védelem egy újabb, megerősített vonalán.
Moszkvában ki is adták a parancsot: a csapatok minél jobban nyomuljanak előre nyugat felé, hogy a győzelem napi ünnepségeken büszkélkedni lehessen a hadi sikerekkel. Csakhogy ennek iszonyatos ára van: az oroszok egy-egy támadás alkalmával naponta átlag ezer halottat és sebesültet veszítenek. Persze Oroszország nagy, a szélsőséges nacionalizmus és az ortodox egyház által is erősen támogatott hazafiság pedig elegendő önkéntest biztosít az elesettek helyére.
A Csasziv Jart védő ukrán dandár parancsnoka eléggé tárgyilagosan beszélt a brit újság munkatársának a kilátásaikról. Pavlo Fedosenko ezredes szerint mindenki nagyon örült annak, hogy végre újból jön fegyver és a lőszer az USA-ból. Ám a beosztott tisztjeinek a többsége – vele együtt – úgy látja, csak ideig-óráig tudják majd tartani az állásaikat. Ezt az óvatos borúlátást erősítette az ukrán titkosszolgálat főnöke, Kirilo Budanov tábornok is, aki pár napja arról beszélt, hogy az oroszok vagy a május 9-i emléknapra időzítve, vagy legkésőbb a nyáron nagy, átfogó támadást akarnak indítani.
?| Strike Drones Company of the 47th Mech. Brigade destroys ??Russian T-72B3 tank.
— Cloooud |?? (@GloOouD) April 30, 2024
«The Avdiivka direction is one of the most difficult. Our unit destroys assault groups and their equipment every day. Thanks to FPV drones, most of the assault actions in the area of… pic.twitter.com/oI8LxeH15U
Nyugati katonai szakértők azonban úgy látják, hogy ehhez már az oroszoknak sincs sem elegendő emberük, sem megfelelő mennyiségű fegyverük. A londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete (International Institute for Strategic Studies) összesítéséből kiderült, hogy a háború kezdete óta az oroszok nagyjából kilencezer páncélos járművet (harckocsit, lövészpáncélost, önjáró löveget) veszítettek. Noha ezt többé-kevésbé sikerült a hidegháborús tartalékaiból pótolni, a készleteik két éven belül kimerülhetnek. Vagyis Moszkva már eddig is hatalmas veszteségeket szenvedett el, és
mindezt az ukránok annyi pénzből okozták, mint amennyi az USA egyéves védelmi kiadásainak a három százaléka.
Persze Oroszország sem akar veszíteni, ezért haditermelésre állt át az ipara. A tüzérségi lőszerekből már óriási mennyiséget tudnak előállítani, de az 2025-re tetőzni fog és tovább aligha növelhető a termelés. A lőszerfogyással még csak-csak megbirkózhatnak, de a hatalmas igénybevétel drámaian koptatja a tüzérségi fegyverek csöveit, márpedig ezek pótlása sokkal nehezebb, mint gránátokat gyártani. Így az orosz hadseregnek egyre inkább a rakétákat kell használnia, viszont ezekhez legalább ötször annyi robbanószerre van szükség, ami ugyancsak kezd hiánycikké válni.
Ugyanakkor az Egyesült Államok és Európa lőszergyártása egyre jobban felpörög, és az év végére már be is éri az orosz termelést. Viszont még a tüzérségi gránátoknál is sokkal fontosabb az ukránok számára a légvédelmük megerősítése. A mostani amerikai segélycsomagban vannak is olyan PAC-3-as rakéták, amiket a Patriot rendszer használ. Inkább indító állásokra lenne már szükség, mert a jelenlegi 5-10 (a pontos szám nyilván hadititok) Patriot-üteg főleg a városokat és az energetikai létesítményeket védelmezi. A frontokon harcoló alakulat légvédelme ezért nem éppen ideális. Az ukránok legnagyobb félelme így az, ha ez a meglehetősen hiányos légelhárításuk is tovább gyengül,
akkor az oroszok megszerezhetik a teljes légi fölényt.
Az pedig azt jelentené, hogy bárhol, barmikor és bármire légcsapásokat mérhetnének. Ezen enyhíthet, hogy a tervek szerint valamikor a következő hónapokban átveheti az ukrán légierő az első F-16-os vadászbombázóit, amelyekre lassan befejeződik a pilóták kiképzése. Nyilván az újabb amerikai segélycsomagban lesz elegendő mennyiségű és minőségű fegyverzet is a repülőgépekhez.
Mindez nem oldja meg az ukrán hadsereg már említett legnagyobb gondját, az emberhiányt. Volodimir Zelenszkij elnök ugyan – némi hezitálást követően – hajlandó volt leszállítani a hadkövezettség idejét 27-ről 25 évre. Viszont a kiképzés továbbra sem megoldott. A tavaly nyári, nagy, ukrán ellentámadás kudarcának egyik legfőbb oka is a katonák hiányos felkészítése volt. Az a pár hetes tanfolyam, ami az idő szűkössége miatt a rendelkezésükre állt, nem volt elég ahhoz, hogy elsajátítsák a teljesen más technikai kultúrát jelentő nyugati fegyverek használatát. Ez ma sincs másképpen, és
komoly kihívást jelent, hogy miként lehet hosszabb-rövidebb időre alakulatokat kivonni a frontvonalról egy alaposabb kiképzés érdekében.
De még ha meg is tudják ezt oldani, hol tarthatják a felkészítést, hiszen az oroszok az ország bármely pontjára képesek rakétacsapásokat mérni.
Logikus választás lenne Lengyelország, ám Varsó egyelőre húzódozik ettől, mivel így közvetlenül belesodródhatna a háborúba. A másik lehetőség, hogy a nyugati kiképzők menjenek Ukrajnába, ahogy azt Emmanuel Macron is javasolta nemrég. Viszont ez is a háború eszkalációjának veszélyével járna. Ugyanakkor az európai országok az USA nélkül nem is akarnának egy ilyen megoldásba belemenni, mert a saját embereik védelme érdekében komoly légelhárítást kellene biztosítani a kiképzőközpontok számára.
??Ukrainian soldiers training on the ??M1 Abrams .
— Challenger Tank In Ukraine???? (@ChallengerInUA) January 14, 2024
pic.twitter.com/4RpNdR3aSj
Az újabb amerikai segély némileg kiegyenlítettebbé teszi az erőviszonyokat a harctereken. Talán még arra is elég lesz, hogy végleg eloszlassa Moszkva győzelembe vetett hitét és rákényszerítse az orosz vezetést a tárgyalásokra. Ha ez sikerülne, akkor is kérdéses, vajon mennyire lehetne megbízni egy oroszokkal kötött megállapodásban. Észtország védelmi minisztériumának egyik legutóbbi tanulmánya azt taglalja, hogy Oroszország még nem gyengült meg kellően ahhoz, hogy hajlandó legyen a békére. Vilniusi katonai szakértők szerint Oroszországnak félévente legalább 50 ezer katonát kellene elveszíteni ahhoz, hogy tárgyalóasztalhoz üljön, majd pedig tartsa is magát az ott kötött megállapodáshoz.
Vagyis az öldöklés egyelőre tovább fog folytatódni.
Ahogy az ukrán kémfőnök, Kirilo Budanov a The Washington Postnak mondta, legalább addig, amíg Vlagyimir Putyin él vagy hatalmon marad. Az ukránok amúgy változatlanul elszántak a harc folytatására. Egy nemrégiben készült közlemény-kutatásból az derült ki, hogy több mint 75 százalékuk hajlandó "elviselni annyit, amennyi a győzelemhez kell".
Az amerikai törvényhozás azonban nem ennyire türelmes. A legújabb segélycsomag jóváhagyását követően Joe Biden elnöknek 45 napon belül le kell tennie a képviselők elé egy stratégiai elképzelést arról, hogy mi a szándéka az ukrajnai konfliktussal. A törvényhozók részletes intézkedési tervet és a hozzá tartozó költségszámításokat várnak a kormányzattól. Továbbá azt, hogy a programot negyedévente értékelje, és ha kell módosítsa a végrehajtás folyamatát.