Az, hogy a szlovák államfőnek ceremoniális szerepe van és közvetlenül választják, azt vetíti előre, hogy a szlovák államfőválasztásban a belpolitikai törésvonalak mentén alakulnak ki a táborok. Ennél az államfőválasztásnál ez nagyon jól látszódott, hiszen a két jelöltre együttesen 80 százalék szavazott, tehát a két oldal szembenállása volt a tétje a választásnak – összegzett az InfoRádióban a választás első fordulója után a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Európa Stratégia Kutatóintézetének vezetője.
Tárnok Balázs ugyanakkor felhívta arra a figyelmet, hogy a választás tétjét ellentétesen kommunikálták mindkét oldalon. A kormányoldalon azt mondták, hogy azért van szükség Peter Pellegrini megválasztására, hogy megszűnjön a politikai káosz időszaka, ami 2020-23 között is jellemezte az országot, és inkább azt javasolják, hogy egy erős összhang legyen az államfő és a miniszterelnök között, az államfő testesítse meg a nemzet egységét és hatékonyan tudja képviselni az ország érdekeit.
Ellenzéki oldalon ezzel szemben az a narratíva, hogy újra az a Robert Fico Szlovákia miniszterelnöke, aki a "maffiakormányzásba" 2018-ban belebukott, és a mostani kormányzása idején is vannak olyan jelek, hogy ezt a "munkamódszert" visszahozná Szlovákiába. Ennek megelőzésére van szerintük arra szükség, hogy ellenzéki államfője legyen az országnak, aki ellensúlyt képez, hogy ne alakuljon ki Fico-túlhatalom az országban, és a nemzetközi térben Szlovákia megjelenítését nem csupán egy oldal képviselné.
Erre apellál a szakértő szerint az ellenzéki jelölt, Ivan Korcok is a kampányban, akitől többször elhangzott, hogy a második fordulóban azokat a szavazókat is meg szeretné szólítani, akik a jelenlegi kormánypártokra szavaztak, de az elmúlt hónapokban a kormánypártok intézkedései nem nyerték el a tetszésüket, és erről egy üzenetet szeretnének küldeni a kormánynak.
Az 5,5 százalékos különbséget tekintve a fő feladat Tárnok Balázs szerint mindkét jelölt esetében az, hogy a támogatottságukat megőrizzék. Az, aki elment az első fordulóban is, és Ivan Korcokra vagy Peter Pellegrinire szavazott, a második fordulóban is tegyen így.
"A maradék 20 százaléknak a szétosztása lesz az érdekes, és különösen a harmadik helyezett Stefan Harabin 11,7 százalékának sorsa"
– mutatott rá.
Stefan Harabin karakteresen nemzeties irányvonalat képvisel, ezért az Ivan Korcokra való átszavazásnak meglehetősen csekély az esélye, a világnézeti, külpolitikai, politikai különbségek rendkívül élesek a két tábor között. Viszont Tárnok Balázs szerint az sem automatizmus, hogy ez a 11,7 százalék átvándorol Peter Pellegrinihez.
"Szlovákiában egyébként a jobb- és baloldal helyett inkább a nemzeties és a nyugatos irányok között van törésvonal" – mondta el a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Európa Stratégia Kutatóintézetének vezetője. A szlovák politikai elemzők megosztottságról beszélnek az ellenzékinek és a kormánypártinak tekintett jelölt közötti versengésben két részre szakadó országról. Ez szoros összefüggésben áll azzal is, hogy milyen narratívák jelentek meg az államfői szereppel kapcsolatban (a nemzet egységét megtestesítő személy, vagy a hatalmi egyensúlynak a szereplője, aki adott esetben ellensúlyt tud képezni egy túlhatalom ellen a kormánnyal szemben).
"Az nyilvánvaló, hogy két egészen más világnézetű jelölt jutott be a második fordulóba, és két világnézet közül választanak a választók, ideértve Szlovákia külpolitikai irányultságát, de azt az általános kérdést is, hogy mekkora hatalom marad a Smernél, hogyan fog kinézni Szlovákia nemzetközi képviselete, milyen ország képét fogja mutatni Szlovákia a nemzetközi térben az államfői reprezentáció által" – mutatott rá Tárnok Balázs.
Meglátása szerint Szlovákiában
a '90-es évekre visszamenőleg is volt egy törésvonal, a rurális, adott esetben szuverenistának nevezett nemzeties vonal, illetőleg a némileg globalista vagy nyugatos irányvonal között.
Ez a külpolitikában is erősen megjelent: a rurális, nemzeties, szuverenista irányvonalnak volt a kilencvenes években a legjelesebb képviselője Vladimír Meciar, aki még a 2000-es évek elején is rendkívül népszerű volt, majd lényegében ezt a hagyományt folytatja Robert Fico a mostani kormányával is. Ezzel szemben jelenik meg az az egyértelműen nyugatos elköteleződésű elit, amelyet a mostani választáson Ivan Korcok képvisel, és úgy tűnik, hogy eredményesen tud megszólítani.
Hasonló a magyar szerephez, egy nagy különbséggel
A szlovák államfő hatásköre a magyarhoz hasonlít leginkább, bár a független Szlovákia létrejötte óta közvetlen módon választják az államfőt. Eddig mindig sor került második fordulóra is – jegyezte meg Tárnok Balázs az Arénában.
"A szlovák államfő egyértelműen szimbolikus szerepkört betöltő közjogi méltóság, ő a hadsereg főparancsnoka, de a kormányzatéhoz hasonló hatalmi összpontosulás nem jellemző. Még a lengyel elnöki szerepkörnél is gyengébb, hiszen ott ha az államfő vétóval él egy elfogadott jogszabály ellen, akkor egy erősebb többséget kell a lengyel parlamentnek felmutatnia a megvétózott jogszabály megerősítéséhez. Szlovákiában ugyanazzal a többséggel történik ez, vagyis ugyanúgy, mint Magyarországon" – mutatott rá.
Ezzel együtt az elmúlt öt évben, Zuzana Caputová államfői tisztsége idején, alkotmányos közviták zajlottak arról, hogy átlépte-e a szokásos és a megengedett hatáskört az elnök, akinek több olyan intézkedése is volt, több olyan szerepet is vállalt, ami korábban nem volt jellemző a szlovák államfőre – emlékeztetett Tárnok Balázs. Példaként említette az Ódor Lajos vezette szakértői kormány kinevezését, amiért ő viselte a politikai felelősséget.
Hozzátette ugyanakkor, hogy Caputová nem egy szokványos időszakban látta el az államfői tisztséget, hiszen permanens kormányválságok jellemezték 2020 és 2023 között a szlovák politikát, folyamatos lemondások történtek mind miniszteri, mind miniszterelnöki szinten.
"Abban lényegében nincs vita a különböző felek között, hogy Zuzana Caputovának rendkívül nehéz politikai helyzete volt, viszont abban a tekintetben van, hogy milyen mértékig kellett politikai felelősséget vállalnia és ekképpen beavatkoznia a pártpolitikába. Én nem nagyon látok más eltérő lehetőségeket, mint amit ő akkor vállalt, hiszen
amikor már a szakértői és az ügyvivői kormány is lemond, akkor valamit kellett csinálni annak érdekében, hogy az előre hozott parlamenti választásokig valaki irányítsa az országot.
Ez viszont általános értelemben az államfői szerepkörnek a kiterjesztéséről nem eredményezett társadalmi vitát, vagyis komolyabban nem merült fel annak kérdése, hogy a szlovák államfői hatásköröket ki kellene terjeszteni. Többek között Forró Krisztián is a kampányában ezt hangsúlyozta, hogy véleménye szerint erősíteni kell az államfői szerepköröket, de a többi államfőjelölt komolyabban ebbe a kérdésbe nem ment bele, hanem elfogadta azt a szimbolikus keretet, amelyet az alkotmány jelenleg Szlovákia államfője részére meghatároz" – értékelt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Európa Stratégia Kutatóintézetének vezetője.