Hasonló magas szintű egyeztetést legutóbb tavaly novemberben tartottak, azóta azonban jelentősen nőtt a Németországba érkezett menekültek, illetve menedékkérők száma. Friss adatok szerint egyedül januárban több több mint harmincezer menedékkérő érkezett, ami a tartományokat, ezen belül a német városokat és településeket rendkívüli gondok elé állította. Mindennek ellenére a kancellár szerint a menekültpolitika terén jó úton járnak.
Azzal kapcsolatban már a mostani csúcs előtt konszenzus alakult ki az Olaf Scholz vezette koalíciós kormány és a tartományok között, hogy a megoldás egyik fő kulcsa az illegális menedékkérők kitoloncolása lehet, de arról is, hogy fel kell gyorsítani a menedékkérelmek elbírálását, illetve a menekültügyi eljárásokat. Ennek feltétele azonban mindenekelőtt az, hogy a kormány megállapodásra jusson a származási országokkal a menekültek visszafogadásáról.
Noha Nancy Faeser belügyminiszterrel az élen több miniszter igyekezett ez ügyben közvetíteni, erőfeszítéseiket egyelőre nem kísérte siker, mint ahogy azokat sem, hogy a menedékkérelmek elbírálását lehetőség szerint helyezzék át az Európai Unió területén kívül fekvő országokba.
Ezzel kapcsolatban a tartományi miniszterelnökök arra szólították fel a kormányt, június végéig nyújtson tájékoztatást arról hogy ezen a téren milyen eredményre jutott. Napirenden volt a befogadható menekültek számának meghatározása is, az ezzel kapcsolatos szigorítás fő szószólója Szászország miniszterelnöke volt.
A kereszténydemokrata Michael Kretschmer felső határként évi 50-60 ezer menedékkérőt tartott elfogadhatónak.
Stephan Weil, Alsó-Szászország szociáldemokrata miniszterelnöke azonban az indítványt alkotmányjogi szempontokra hivatkozva elutasította. A probléma súlyát jelzi, hogy múlt évben 329 ezren nyújtottak be menedékkérelmet Németországban.
Beszámolók szerint nagyobb konszenzus volt azzal az úgynevezett fizetési kártyával (Bezahlkarte) kapcsolatban, amelynek bevezetéséről a kormány és a tartományok előzetesen az év elején állapodtak meg. A kártyát a menedékkérők állami segélyezésének formájaként vezetnék be. Ez lehetővé teszi, hogy a befogadásra várók a nevükre szóló kártyákra utalt pénzből intézhessék németországi vásárlásaikat, ugyanakkor nem utalhatnak át róla pénzt otthon maradt hozzátartozóiknak, illetve barátaiknak, továbbá nem utolsó sorban embercsempészeknek.
Korábban vita volt egyrészt a tartományok és a kormány, másrészt a koalíció pártjai között is arról, hogy a kártyákra kerülő pénzt a menedékkérők az országon belül milyen vásárlásokra használhatják fel.
A beríni csúcson a tartományi vezetők arra szólították fel a kormányt, hogy tegyen erőfeszítéseket a "Bezahlkarte" minél korábbi parlamenti jóváhagyása érdekében. A korábbi tervek szerint a kártya bevezetését legkésőbb nyárra tervezik.
A találkozót Olaf Scholz kancellár úgy értékelte, hogy Németország "jó úton" jár a menekültpolitikában. Azt azonban elismerte, hogy
nem várható a menedékkérők számának gyors csökkentése.
A kancellár óvatos derűlátását az első elemzések egyáltalán nem erősítették meg. Több résztvevőt idézve egyrészt arra mutattak rá, hogy az alig több mint kétórás csúcstalálkozó a gondok leltárba vételén kívül nem hozott különösebb eredményt. Noha az elfogadott közös nyilatkozat a konszenzusos témákra helyezte a hangsúlyt, egyes elemzők úgy vélekedtek, hogy ennek fő oka a radikális jobboldali AfD párt elleni összefogás volt.
A párt elsősorban az illegális bevándorlás elleni harc hangsúlyozásával a CDU sarkában az ország második legnagyobb támogatottságával rendelkező pártja, és jelentős fölénnyel előzi meg a kormánykoalíció három pártját. Támogatottsága különösen abban a három keletnémet tartományban – Szászországban, Türingiában és Brandenburgban – nagy, amelyekben szeptemberben helyi parlamenti választásokat tartanak.
A német városok, illetve önkormányzatok szövetsége tiltakozott amiatt, hogy képviselőiket nem hívták meg a konferenciára. Ennek jogosságát elemzők szerint igazolja, hogy az önkormányzatok rendkívüli terhekkel néznek szemben a menekültek elszállásolása, illetve ellátása miatt.
Ezt támasztotta alá a Bertelsmann Alapítvány friss, a csúcstalálkozóhoz is időzített tanulmánya. A közvélemény-kutatás szerint
a megkérdezettek 60 százaléka volt azon a véleményen, hogy Németország terhelhetőségének határához érkezett, és nem fogadhat be több menekültet.
Ugyanez az arány 2021-ben 36 százalékos volt. A mostanit megközelítő. de némelyest alacsonyabb elutasítást a 2015-2016-os menekültáradat után 2017- ben mértek, akkor a megkérdezettek 54 százaléka vallotta azt, hogy Németország nem fogadhat be több menekültet.