Tizenkét évnyi fejlesztés után, csak tavaly novemberben kezdődött a B-21 berepülése, de a korábbi prototípusokkal szerzett tapasztalatok alapján most már a sorozatgyártás is beindult - írja a The War Zone amerikai szaklap. A Northrop Grumman által fejlesztett csapásmérő legtöbb paramétere szigorúan titkos. Csak annyit közöltek, hogy a gép valamivel kisebb lesz, mint a hasonlóan futurisztikus kialakítású elődje, a B-2 Spirit, de annál nagyobb hatótávolsággal rendelkezik majd.
A gépet - a költséghatékonyság jegyében - olyan hajtóművel szerelik, amely nagyon hasonlít az F-35-ös vadászbombázó Pratt & Whitney F135 erőforrásához. Mivel a B-21-et csak hangsebesség alatti repülésre tervezték, valószínűleg az F135 gázturbina utánégető nélküli változatáról lehet szó.
Az új támadógép formája azért ilyen különleges, hogy nehezebben lehessen radarokkal észrevenni. Ugyanilyen, csak némileg nagyobb méretű a B-2 Spirit is, amit előszeretettel neveznek "lopakodó bombázónak". A csupaszárny kialakítás legnagyobb előnye, hogy függőleges és vízszintes vezérsíkok hiányában az egész szerkezetnek sokkal kisebb a lokátor keresztmetszete, vagyis kevesebb rádióhullámot ver vissza. Ezt még tovább fokozzák a gépet borító különleges radarabszorbens bevonattal is.
A csupaszárny kialakítás nem új keletű: már a második világháborút megelőzően is több repülőgép-konstruktőr foglalkozott ilyen gépek tervezésével. Egyikük az amerikai Jack Northrop volt, aki a B-21-et gyártó cég alapítója is egyben. Az ő kísérleteit azonban csak részleges siker koronázta, mert a farokrész nélküli gépek irányíthatósága és repülés közbeni stabilitása sok problémát okozott, és a számítógépek előtti világban ezeket jórészt nem is tudták megoldani.
A náci Németországban is épültek ilyen formájú gépek, például azok, amelyeket a Horten fivérek terveztek. Közülük a Ho 229-nek már a sorozatgyártását is előkészítették, de időközben véget ért a háború. Az elkészült példányokat az Egyesült Államokba szállították, ahol egyebek közt Jack Northrop és mérnökei is alaposan tanulmányozták. Pár évvel ezelőtt még egy replika Ho 229-es is épült az USA-ban, hogy ellenőrizzék, valóban nehezebben észlelhető-e radarral, mint egy hagyományos kialakítású repülő. A kísérleti repülés igazolta, hogy
az ilyen formájú gépek legalább 30 százalékkal kevesebb radarhullámot vernek vissza.
Ellenben arra is fény derült, hogy a gép vezetése egyáltalán nem könnyű, sőt kimondottan veszélyes vele repülni.
A stabilitás és az irányíthatóság problémáját csak az elektronikus kormányvezérlés megjelenésével lehetett megoldani. Ennek lényege, hogy a vezérlésbe számítógépet iktatnak, amely a pilóta utasításának megfelelően mozgatja a kormányokat. A gépet tehát nem közvetlenül a pilóta irányítja, ő csak a komputernek ad utasításokat, amely a pillanatnyi repülési helyzetnek megfelelően dolgozza ki a szükséges kormányparancsokat. A B-2 Spirit is ilyen vezérlőrendszert kapott és utóda, a B-21 is hasonlóval repül.
Az új gép jelölésében szereplő 21 a XXI. századra utal, a Raider nevet pedig a második világháborúban Tokiót először támadó amerikai bombázók tiszteletére kapta. A köteléket vezető James Doolittle ezredes pilótáit hívták ugyanis Doolittle-Raidersnek. A Northrop Grumman gépe azonban a hírek szerint nemcsak hagyományos és nukleáris bombázásra lesz képes, hanem felderítésre, hírszerzési adatok gyűjtésére és harcvezetésre is. Mindezt a rendkívül fejlett elektronikája teszi lehetővé. A nyitott architektúrájú rendszer folyamatosan tovább fejleszthető és a légierő igényei szerint alakítható.
Pontos információk még arról sincsenek, hogy valójában mekkora mennyiséget rendelt a US AirForce a B-21-ből. Egyelőre annyit tudni, hogy száz példány fog épülni, de csak lassabb ütemben, pár darabos szériákban. Ennek oka az, hogy a sorozatgyártás közben még folynak a berepülések, illetve a csapatpróbák, és ezek eredményei alapján módosítják majd a szériagépeket.
Az amerikai légierő Globális Csapásmérő Parancsnoksága (Air Force Global Strike Command) nemrég azt közölte, hogy az eredeti 100 darabos sorozatot 145-re emelhetik, míg a teljes példányszám a gyártás végére valahol 180 és 200 lehet.
A Pentagon bejelentése szerint a B-21-et szánják a csapásmérő flotta gerincének, és 2040-ig ezzel a géppel kívánják leváltani a B-1 Lancer, valamint a B-2 Spirit bombázókat. Ezt követően pedig az ősöreg B-52-ket is fokozatosan a Raiderek fogják felváltani.