"Ilyen tengerészekkel, ilyen hajókkal és ilyen fegyverekkel Oroszország biztonságban érezheti magát" – írta a flotta emlékkönyvébe Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök a Fehér-tenger partján lévő kikötővárosban mondott rövid beszédében – amelyből az efe.com idézett – azt is közölte: "Az orosz tengeri haderő fejlesztése rendületlenül folyik. Hamarosan ez a két hajó a haza keleti partvidékeit fogja védeni."
A két tengeralattjáró más-más kategóriát képvisel. A Krasznojarszk a kisebb, míg a III. Sándor cár nevét viselő búvárhajó a nagyobb. Utóbbi a stratégiai csapásmérő erő részét képezi a fedélzetén hordozott, nagy hatótávolságú atomrakétákkal, míg a valamivel kisebb hajót manőverező robotrepülőgépekkel szerelték fel, amelyekkel tengeri és szárazföldi célpontokra egyaránt lecsaphat.
Ennek az új támadó tengeralattjáró osztálynak a Jaszeny nevet adták és fejlesztése még a múlt század utolsó évtizedeiben kezdődött. Csakhogy a Szovjetunió széthullását követő zavaros időkben nem jutott elég pénz a programra, így az annyira elhúzódott, hogy az osztály legelső tagját csak az ezredforduló után bocsátották vízre. Ám a tengeri próbákon kiderült, hogy a hajónak súlyos hiányosságai vannak, ezért alaposan át kellett tervezni. A legfeltűnőbb különbség, hogy az új, 885M típusváltozatú hajók majdnem tíz méterrel rövidebbek (130 méter hosszúak) és a személyzet látszámát is 85-ről 64 főre csökkentették.
#Submarines Project 885 Yasen class SSGN Severodvinsk (K-560) testing escape pod in Zapadnaya Litsa Bay in November 2014. The pod with a test team of 5 crew members was released from depth of 40m & was filled with ballast water equalling the total weight of the crew on board. pic.twitter.com/AR2l7XCzpb
— Saturnax ?????? (@Saturnax1) August 23, 2022
Az igaz különbségek azonban belül vannak. A támadó fegyverzetet alkotó cirkálórakétákat nyolc helyett már tíz függőleges indítóban tárolják. 32 darab Kalibr és 24 darab Oniksz (egyes források szerint 40 darab Kalibr és 32 darab Oniksz) típusú szárnyas rakétával hajókat, tengeralattjárókat vagy szárazföldi célpontokat támadhatnak. Úgy tudni, hogy a most hadrendbe állt Krasznojarszk fedélzetén már megjelentek a legújabb fejlesztésű, hiperszonikus Cirkon rakéták is. A hang sebességénél hatszor gyorsabb, manőverező robotrepülőgépek ellen nagyon nehéz a védekezés.
A Krasznojarszk meghajtásáról egy ugyancsak vadonatúj, negyedik generációs atomreaktor gondoskodik, amely a korábbiaknál sokkal csendesebb üzemű. James G. Foggo admirális, az amerikai haditengerészeti erők korábbi, európai parancsnoka szerint a Jaszeny osztályú tengeralattjárók "nagyon csendesek, ami a legfontosabb a tengeralattjáró-hadviselésben". Ráadásul még rendkívül gyorsak is, mivel alámerülve akár 20 csomóval (37 km/óra) is képesek haladni, akárcsak az amerikai Seawolf osztály, és csak a Virginia hajók gyorsabbak náluk, a maguk 25 csomós (46 km/órás) sebességével. Viszont más források azt állítják, hogy Jaszeny osztály tengeralattjárói akár 28 csomóra (52 km/óra) is képesek a víz alatt.
Ahogy Dave Johson altengernagy, az USA tengeralattjáró-programjának korábbi vezetője fogalmazott: "A Jaszeny tengeralattjárókkal nagyon kemény ellenfeleket kapott az amerikai haditengerészet." Egy nevének elhallgatását kérő Pentagon-illetékes pedig elárulta: amikor 2018-ban az osztály első hajója megjelent az Atlanti-óceánon, hetekig kutattak utána, mire felfedezték, hogy pontosan hol bujkál a tenger mélyén.
Ha a Jaszeny osztály nehéz ellenfélnek számít, akkor az orosz stratégiai erők Borej mintájú hajói komoly veszélyt jelentenek az Egyesült Államokra és szövetségeseire nézve. A most rendszerbe állt III. Sándor cár elnevezésű tengeralattjáró már az osztály hetedik tagja, és még kettő épül, további két hajó pedig tervben van. Ezekkel a tengeralattjárókkal akarják felváltani a még a szovjet időkben gyártott lrakétahordozókat. Az új búvárhajók viszont csak feleakkorák, ugyanakkor jóval nagyobb harcértékűek, mint az egykori szovjet haditengerészet büszkeségei, a Tájfun osztály tengeralattjárói voltak. Ez elsősorban az új, a korábbiaknál kisebb, de sokkal pusztítóbb Bulava, földrészközi atomrakéták megjelenésének köszönhető.
A nukleáris csapásmérő tengeralattjárók mindig is a szovjet/orosz elrettentő erő fontos elemei voltak. Ennek ellenére a Szovjetunió felbomlását követő súlyos gazdasági válság évekkel megnyújtotta az 1980-as években kezdődött fejlesztéseket. Végül az eredeti tervekhez képest csak hat évvel később, 2008-ban bocsátották vízre az új osztály első hajóját, a Jurij Dolgarukijt. Ezt azonban még nem tudták az új rakétákkal felfegyverezni, bár az volt az elképzelés, hogy 2015-ig az osztály mind a nyolc egységét rendszerbe állítják. Végül 2010-ben kapta meg a hajó a Bulava rakétákat, viszont csak a következő évben hajtották végre az első próba indításokat.
A 170 méter hosszú, nukleáris meghajtású tengeralattjárók egyenként 16 darab interkontinentális, ballisztikus rakétát hordoznak, és ezek mindegyike hat/tíz, külön-külön célra irányítható, 100-150 kilotonnás atomrobbanófejet szállít. A fegyverek hatótávolság 8 ezer kilométer, bár vannak olyan értesülések, hogy eléri a 10 ezer kilométert is. Emellett a hajók, változattól függően hat-nyolc torpedó indítóval is rendelkeznek, amelyekből felszíni, vagy víz alatti célok elleni, nukleáris töltetű rakéta torpedók is indíthatók. Természetesen ezek a búvárhajók is sokkal halkabbak, mint az elődeik, így a felderítésük is jóval körülményesebb.
A Borej osztálynak eddig két változata ismert. A korai 955-ös típusú hajókat a korszerűbb kommunikációs és felderítő berendezésekkel felszerelt, 955A követte. Ide tartozik a most szolgálatba állított III. Sándor cár tengeralattjáró is. Két további fejlesztésről is hallani, az egyik, a 955B, újfajta vízsugárhajtóművet, még halkabb atomreaktort és némileg áttervezett hajótestet kapna. A 955K változatnál pedig a Bulava rakétákat nagy hatótávolságú, manőverező robotrepülőgépek váltanák fel. Állítólag 2026-27 körül várható a megjelenésük, bár hivatalosan csak annyit közölték, hogy még további három, a 955A típusú hajó építése folyik.
A Krasznojarszk és a III. Sándor cár megjelenésével kétségtelenül sokat erősödött az orosz haditengerészet, amely a hidegháborút követő válságos években igencsak lepusztult. Azonban nagy kérdés, hogy az ukrajnai háború miatt bevezetett szankciók miatt, az orosz gazdaság képes lesz-e előteremteni a darabonként 1-2 milliárd dollárosra becsült hajók előállítási költségét. A másik kérdés pedig az, hogy a fejlett nyugati technológiákra bevezetett embargó mennyire fogja hátráltatni a gyártást.
A moszkvai székhelyű Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézete szerint bizonyos csúszások várhatóak – írja defensenews.com. A téma érzékenysége miatt az amerikai szaklapnak névtelenül nyilatkozó egyik orosz szakértő elmondta: „A nyugati eszközök szállítása és beszerelése nem a tervezett mennyiségben történt. Sok idő ment el azzal, hogy az ázsiai országokban kerestek alternatív beszállítókat.”
Ahogy Vlagyimir Putyin is mondta, a két új tengeralattjáró a Csendes-óceánon fog szolgálatot teljesíteni. Ezt a bejelentést több nyugati megfigyelő is azért tartja figyelemre méltónak, mert az ukrajnai háború kapcsán Moszkva azt hangoztatja, hogy Oroszországra a legnagyobb veszélyt a NATO jelenti. Mégis, az orosz haditengerészet két új egysége nem az ország nyugati vagy északi, hanem a keleti határait övező vizeket fogja szelni.