A brit védelmi minisztérium hírszerzői jelentésekre hivatkozva arról számolt be, hogy az oroszok rendkívül sikeresen használják a – NATO-kód szerint – SA-15, kis hatótávolságú, vagyis legfeljebb 12 kilométerig hatásos, légvédelmi rendszereiket. Ennek a fegyvernek az az elsődleges feladata, hogy oltalmazza a frontvonalban harcoló saját erőket a drónoktól, helikopterektől, bombáktól, tüzérségi gránátoktól és rakétáktól. Vagyis nagyjából mindentől, amit az ellenség a levegőből rájuk zúdíthat.
Az orosz terminológiában 9K330 TOR jelzést viselő rakétakomplexum nem új fejlesztés. Még a múlt század 80-as éveiben kezdték tervezni a 9K33 Osza rendszer leváltására, ami enyhén szólva, nem volt sikertörténet. A katonák igen magasra tették a lécet: olyan fegyvert akartak, ami képes együtt haladni a páncélosokkal, illetve a gépesített gyalogsággal és ezeket az alakulatokat akár menet közben is meg tudja védeni a levegőből érkező támadásoktól.
Végül a rendszer minden elemét, vagyis a rakéták indítóit, valamint a felderítő és tűzvezető lokátorokat, illetve a teljes irányítóközpontot egyetlen lánctalpas járműre integrálták. Azért, hogy menetből is lehessen bármilyen irányba rakétát indítani, a fejlesztők sajátos megoldást alkalmaztak. A rakétákat függőlegesen lövik ki, majd pár méter emelkedés után beindul a főhajtómű és a rakéta orrában lévő kormányfúvókák pillanatokon belül a megfelelő irányba fordítják a szerkezetet. Ezzel nemcsak időt takarítottak meg, hanem megspórolták az indítóállványok mozgatórendszerét is.
A későbbiek folyamán az SA-15-öt más járművekre, például terepjáró teherautóra vagy éppen a sarkvidéki viszonyokra optimalizált lánctalpasokra is ráépítették. De létezik hajófedélzeti változata, sőt olyan is, amit egyetlen konténerben le lehet telepíteni bármilyen fontos épület mellé vagy annak tetejére. Ezzel például repülőterek, erőművek, parancsnoki központok közeli légvédelme oldható meg.
A fejlett elektronikának köszönhetően a személyzet mindössze három főből áll: harcjárművezető, parancsnok, rendszerkezelő. Brit hírszerzői értesülések szerint különösen az ukrán drónok ellen nagyon hatékonyak, bár mint azt az alábbi videó is igazolja, ez nem egyoldalú küzdelem. A SA-15 sem elpusztíthatatlan:
The russian Tor air defense system is the main enemy of many UAV. But this game is played by two - UAV operators also hunt for air defense systems.
— PStyleOne1 (@PStyle0ne1) November 29, 2023
Excellent work of the 128th OGSHBr —
Destruction of air defense systems is not just preemptive work. This is the "clearing" of an… pic.twitter.com/3PFqX941Et
Az ukrajnai hadszíntérre azonban nem jut elég ilyen eszköz, és ezért a katonák szinte folyamatosan fokozott harckészültségben vannak. Mivel az orosz hadsereg hírhedt arról, hogy nem sokat törődik az embereivel, brit vélemény szerint a csapatlégvédelem legnagyobb gondját is a túlhajszolt, fáradt katonák jelentik. Márpedig a szellemi és fizikai túlterheltség már okozott tragédiát éppen egy ilyen rakétarendszerrel kapcsolatban.
Latest Defence Intelligence update on the situation in Ukraine – 3 December 2023.
— Ministry of Defence ?? (@DefenceHQ) December 3, 2023
Find out more about Defence Intelligence's use of language: https://t.co/zdC12U25Sp
?? #StandWithUkraine ?? pic.twitter.com/NPUXvUXHxQ
2020. januárjában egy, a teheráni nemzetközi reptérről felszálló ukrán utasszállítóval végzett az iráni forradalmi gárda egyik SA-15 TOR rakétarendszere. 176 ember veszett oda a katasztrófában. Az irániak napokig tagadták, hogy közük lenne az ukrán Boeing-737 tragédiájához. Majd beismerték ugyan, hogy ők lőtték le a gépet, de arra hivatkoztak: egy korábbi, amerikai légitámadás miatt a kezelők feszült idegállapotban voltak és nem ismerték fel a radarernyőn az utasgépet. Más kérdés, hogy milyen szintű lehetett az iráni katonák kiképzése, ha egy tőlük távolodó utasszállítót összekevertek egy feléjük tartó drónnal.