A Hamász fegyveresei a zsidó állam történetének eddigi legkegyetlenebb és legtöbb áldozatot követelő támadását hajtották végre október 7-én. A vérengzésekről videoösszeállítás készült, amely azonban annyira borzalmas, hogy valószínűleg soha nem mutatják be a nagyközönség előtt. Csupán újságírók, politikusok láthatják Izrael nagykövetségein Európában, a Közel-Keleten és az Egyesült Államokban – irja a Financial Times.
Élete legnehezebb feladatát kapta az a 41 éves izraeli videós, akit azzal bíztak meg, hogy állítson össze egy dokumentumfilmet a terrortámadás idején készült felvételekből. A videókat részben a támadók, részben az áldozatok, illetve a gyilkosságok helyszínén működő biztonsági kamerák rögzítették.
Mattan Harel-Fisch a londoni újságnak elmondta, hogy
a videóval a borzalmak dokumentálásán túl az is a cél, hogy eloszlassák a támadással kapcsolatos kételyeket.
A vérontást követően ugyanis olyan híresztelések kezdtek terjedni, amelyek szerint valójában nem is történt semmi, a gyilkosságokat maguk az izraeliek találták ki, hogy legyen mivel indokolni a Gáza elleni hadjáratukat.
"Azt akarjuk, hogy a világ megismerje, milyen szörnyűségek történtek Izraelben október 7-én" – mondta az izraeli fegyveres erők szóvivője, Daniel Hagari ellentengernagy, aki a videó első bemutatója előtt beszélt. A vetítésen a Financial Times munkatársa is jelen volt. A borzalmakról rengeteg felvétel készült, amelyek igazolják, hogy a holokauszt óta ez volt a legtöbb áldozatot követelő támadás a zsidók ellen. Több mint 1200-an meghaltak, sok ezren megsebesültek és legalább 240 embert elhurcoltak a palesztinok.
A borzalmak videója két okból nem lesz valószínűleg soha nyilvános. Az egyik az áldozatok és családjaik méltóságának védelme, a másik pedig az a képeken látható brutalitás, amely feldolgozhatatlan a hétköznapi emberek számára. Pedig a szerkesztő, Mattan Harel-Fisch nem tett mást, csak időrendi sorrendbe rendezte a képket, illetve egymás mellé vágta az egyazon gyilkosságról, de több kamera által felvett videókat.
Nincs zenei aláfestés, az eredeti felvételek hangjait hallani:
a Hamász fegyvereseinek ordítozását, vagy az áldozatok könyörgését, sikoltozását, zokogását.
Annyira megrázó az összeállítás, hogy még a több háborút megjárt, veterán haditudósítók legtöbbje is némán, falfehér arccal ülte végig a vetítést. Mások rosszul lettek, megint mások inkább el sem mentek a bemutatóra, amikor megtudták, hogy milyen filmet akarnak mutatni nekik.
"Igyekeztem annyira tényszerű maradni, amennyire csak lehet – mondta Harel-Fisch a brit újságnak. – Az érzelmeimet is megpróbáltam kizárni munka közben, ám ez nem mindig sikerült. Volt egy rész, amit csak nehezen tudtam megszerkeszteni. A Gázai övezettől pár kilométerre északra lévő, Netiv HaAsara településen a biztonsági kamerák rögzítették, amint a Hamász lövöldözését hallva egy apa és két fia a házuk mögötti betonfedezékhez rohan. De az egyik fegyveres egy gránátot hajít az óvóhelyre és az szinte kirobbantja onnan az apát, aki azonnal meg is hal. A két fiú ezután, apjuk vérében fürödve, visszaszalad a házba. Itt egy másik kamera már a hangot is felvette. Az egyik gyerek azt kiabálja:
Apa meghalt, ez nem vicc.
Aztán belép egy palesztin, a hűtőből kivesz egy üdítőt, majd nagyot húz a üvegből."
A filmösszeállítás azokkal a felvételekkel indul, amelyeket a Hamász fegyveresei saját magukról készítettek, miközben a teherautóikon Izrael felé robognak. Az ordibáló, hadonászó fegyveresek képei után sorra következnek a mészárlás helyszínein felvett videók, mint a Be'eri kibuc, a Nova zenei fesztivál és a már említett Netiv HaAsara település. Több eseményt más-más felvételről is bemutatnak. Például, amikor egy óvóhelyre zúdítanak golyózáport a palesztinok, akkor előbb az elkövetők testkamerái által rögzített képeket látni, majd a bunkerben, az utolsó másodperceiket élő emberek telefonjainak felvételei következnek és hallani a sebesültek sikoltozását, könyörgését is.
"Rengeteg felvételt kapok még most is, főleg azóta, hogy kitudódott, én szerkesztem a vérengzésről készült összeállítást" – mondta Harel-Fisch a brit lapnak. A film folyamatosan frissül, jelenleg már a 12. változatnál tartanak. "Bármennyire is törekszem rá, nem tudom magam kivonni a videók rettenetes hatása alól.
Iszonyú érzés belegondolni, hogy egy ember életének utolsó másodperceit látom. Utána ő már nincs többé."
Az egymásra dobált, félig elszenesedett holttestek, a szétlőtt fejű kisbabák, vagy annak a hason fekvő szerencsétlennek a látványa, akit egy kapával félig lefejeztek, még a legerősebb idegzetű embereket is sokkolja. "Már értem, miért mondták a mészárlás után a mentőszolgálat tagjai, de még a patológusok is, hogy szinte elviselhetetlen lelki teher volt a munkájukat végezni" – emlékezett keserűen Harel-Fisch.
Szerinte az október 7-i vérfürdő örökre megváltoztatta Izraelt. Az akkor történtek mindenki életére hatással voltak. Mint mondta az egész országnak – beleértve őt magát is – lélekgyógyászra lenne szüksége.