A 38 éves főtiszt már az ezred második parancsnoka, aki meghalt az összecsapásokban: az egység a tavaly februári invázió első napjaiban vesztette el Konsztantyin Zizevszkij tábornokot. A washingtoni székhelyű Institute for the Study of War (ISW) emlékeztet rá, hogy a most elesett Vaszilij Popov csak alig pár hete vette át az alakulat irányítását. Az amerikai szakértők szerint a 247. ezred katonáinak egy része a front délkeleti részén, a Donyeck-Zaporizzsja régióban folyó harcokban próbálja megállítani az ukrán erőket. Több kisebb ellentámadást hajtottak már végre, amelyek azonban csak kevéske eredményt hoztak.
Az egykor rettegett hírű ejtőernyősök rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek az ukrajnai hadjáratban. A BBC orosz szolgálata és a Mediazona hírportál kutatásaiból az derült ki, hogy ez év február végéig, bizonyíthatóan, 1522 deszantos halt meg Ukrajnában. Azonban a Bellingcat holland oknyomozó portál egyik újságírója, Christo Grozev már tavaly áprilisban arról számolt be, hogy az orosz légi rohamcsapatok a harcok első heteiben elveszíthették a legjobb ejtőernyőseik legalább 90 százalékát. Ezt a megdöbbentő állítást látszik alátámasztani a moszkvai védelmi minisztérium azon bejelentése is, amely szerint a Légideszant Egységek (oroszul: vozdusno gyeszatnije vojszka, VDV) lényegében már nem tekinthetők elit alakulatoknak.
Pedig a háború kitörése előtt nagyon is az orosz haderő krémjéhez tartoztak.
Olyannyira, hogy a legtöbb fegyveres konfliktusban részt is vettek. Ahogy egykor, a náci Németországban a Fallschirmjägereket, vagyis az ejtőernyős vadászokat "Hitler tűzoltóinak" nevezték, úgy az orosz VDV katonái a "Putyin problémamegoldói" nevet érdemelték ki. A rendkívül jól kiképzett ejtőernyős egységek teljesen gépesítettek, vagyis külön a számukra tervezett könnyű, páncélozott járművekkel rendelkeznek. Így a földet érést követően mint gépesített gyalogságként harcolhatnak. Csecsenföldtől a Krím-félsziget annektálásán keresztül, a 2022. január elejei kazahsztáni zavargások leveréséig a legrázósabb helyzetekben vetették már be őket.
Elődeik, az egykori szovjet hadsereg ejtőernyősegységei ugyancsak kétes hírnévre tettek szert. Kulcsszerepet játszottak az 1956-os magyarországi forradalom leverésében, vagy az 1968-as prágai tavasz elfojtásában. A VDV katonáit ennek megfelelően az ukrajnai háború legfontosabb összecsapásaiban dobták harcba.
A Kijev elleni offenzíva kezdetén ejtőernyősök szállták meg az ukrán fővároshoz közeli Hosztomel repülőterét, hogy biztosítsák az utánuk érkező csapatszállító gépek és helikopterek leszállását. Ám az ukrán Nemzeti Gárda 4. Gyorsreagálású Dandárja hamar megfutamította a nehézfegyverek és légi támogatás nélkül harcoló ejtőernyősöket. Ugyan pár napra rá az oroszok ismét megrohanták a levegőből a repteret, de később kénytelenek voltak feladni azt, mert
a csatákban annyira megsérültek a kifutópályák, hogy az egész létesítmény használhatatlanná vált.
Hasonló kudarccal végződött a légiroham-csapatoknak az a kísérlete is, amit a Kijevtől délre fekvő Vaszilkiv légikikötőjének elfoglalására tettek. Február 27-én pedig a Hosztomeltől északra lévő Bucsában pusztították el ukrán Bayraktar TB-2 drónok a deszantosok legalább száz harcjárművét, a benne utazókkal együtt.
Russian column of armour destroyed today, Vokzalnaya St, Bucha, 20 km from Kyiv. Russian Army in trouble, so many lives lost in this total madness pic.twitter.com/OsYDZIebg5
— Nick Sturdee (@nicksturdee) February 27, 2022
Bucsa nemcsak ezért lett szégyenfolt az orosz ejtőernyősök becsületén, hanem azért a mészárlásért is, amit a civilek körében követtek el.
Még egy újabb látványos vereség érte még a VDV alakulatait, amikor a Harkivért dúló harcokban rárontottak egy katonai kórházra, de az ukrán erők keményen visszaverték őket. A súlyos veszteségek és több parancsnokváltást követően az ejtőernyősegységek Bahmut környékén tűntek fel újra. A Jevgenyij Prigozsin vezette Wagner zsoldosainak állásait vették át azzal az ígérettel, hogy a véres összecsapásokban megszerzett pozíciókat megtartják, sőt onnan majd tovább nyomulnak előre.
Ebből azonban az ukrán ellentámadás miatt nem sok valósult meg.
Az orosz hadseregben talán még némi tiszteletnek örvendő légideszantosok mostanában a front délkeleti részén kísérilik meg visszaszerezni korábbi hírnevüket és kisebb ellenlökésekkel igyekeznek feltartóztatni az ukrán offenzívát. Azonban a harcok súlyosságát mi sem mutatja jobban mint az, hogy egy éven belül már a második parancsnokukat vesztették el.