Andrejt gyilkosságért ítélték hosszú börtönbüntetésre, és az oroszországi Ivanovo megye fegyintézetében raboskodott, amikor úgy érezte, kapott még egy esélyt. A hadsereg toborzói jó fizetést, kegyelmet és a büntetett előélet eltörlését ajánlották neki, ha fél évre beáll katonának – írja a The Economist. Ám két héttel azután, hogy a frontra érkezett, aknára lépett, ami leszakította a lábait. Ukrán katonák mentették meg az életét.
"Ha tudtam volna, mi vár rám, biztosan nem lépek be a hadseregbe" – mondta a brit újságnak. Most egy Lemberg közeli táborban várja, hogy fogolycserével hazakerülhessen. Erre minden esélye meg is van, mivel ide már azokat gyűjtik, akiket rövidesen elengednek. A fogságba esést követően az orosz katonák egy sor tábort megjárnak, ahol alaposan kihallgatják őket. Ha nem követtek el háborús bűntettet, akkor reménykedhetnek abban, hogy hamarosan hazajutnak. Persze vannak, akik azt kérik az ukránoktól, hogy csak az orosz hadsereggel kötött szerződésük lejárta után engedjék vissza, különben újból a frontra küldenék őket.
Aztán akadnak olyanok is, akik egyáltalán nem akarnak már visszamenni Oroszországba. Őket más táborokba szállítják, ott várhatják meg a háború végét. Viszont ha megunják a fogságot, választhatják azt is, hogy csatlakoznak a Putyin-ellenes orosz egységekhez, amelyek az ukránok oldalán harcolnak.
Bár ha a korábbi fegyvertársaik kezére kerülnek, akkor nem sok irgalomra számíthatnak, hiszen az ő szemükben hazaárulók.
A Nemzetközi Vöröskereszt szóvivője elmondta, hogy nincs pontos adat a hadifoglyok számáról. A szervezet nagyjából 1500 elfogott katonával áll jelenleg kapcsolatban, de a számuk akár több ezer is lehet a két oldalon – mondta Achille Despres. Arról is beszélt, hogy a brit újságíró által meglátogatott lembergi tábor mintaértékű. Itt – a genfi konvencióknak megfelelően – nem cellákba zárva tartják a foglyokat és dolgozhatnak is. Például bevásárlótáskákat és kerti bútorokat gyártanak. Persze csak a közkatonák, mert a tiszteket nem lehet munkára kötelezni. Csak akkor dolgoznak, ha ők maguk akarnak.
Petro Jacenko, a hadifoglyok kezelésével foglalkozó ukrán koordinációs központ szóvivője elmondta, hogy sokféle orosz katona fordult már meg a táborokban. A háború kitörését követően főleg a kelet-ukrajnai Donbaszból származó, orosz nemzetiségűek voltak többségben. Később a Wagner csoport zsoldosai közül került ki a legtöbb elfogott katona, újabban pedig többnyire a börtönökből toborzott bűnözők népesítik be a táborokat. Utóbbiak között rengeteg a beteg vagy fizikailag nagyon rossz állapotban lévő ember. Mivel először a zsoldoscsapat toborozhatott a fegyintézetekben, úgy tűnik, ők összeszedték legedzettebb elítélteket – vélekedett Petro Jacenko.
Pár hónapja aztán átvette a verbuválást az orosz hadsereg, de már csak a legreményvesztettebb rabok hajlandók katonáskodni – tette hozzá Jacenko.
Az ukrán hadifogoly-szervezet munkatársa azt is elmondta, hogy egy elfogott orosz átlagosan csak egy hónapot tölt a táborokban, utána cserével hazatérhet. Ellenben az Oroszországból elengedett ukránok többsége egy évnél is hosszabb időt raboskodott, és nagy részükről korábban semmit sem lehetett tudni, ezért eltűntként voltak nyilvántartva.
Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) márciusban hozta nyilvánosságra az orosz–ukrán háború foglyainak helyzetéről szóló jelentését. A világszervezet képviselői lehetőséget kaptak arra, hogy meglátogassanak néhány ukrajnai tábort, de az orosz gyűjtőhelyekre nem tehették be a lábukat. Ezért a szabadon engedett ukrán katonáktól érdeklődtek: milyen állapotok uralkodnak a fogolytáborokban. Több száz vallomás alapján az derült ki, hogy az elfogott ukrán katonák 92 százalékát rendszeresen verték vagy kínozták az oroszok. Ugyanez a másik oldalon csak az orosz hadifoglyok 42 százalékával esett meg, bár ez is elképesztően sok atrocitást jelent.
A már idézett ENSZ-tisztviselő, Achille Despres azt mondta, hogy
a fogságba esés első órája a legkegyetlenebb, ekkor éri a legtöbb bántalmazás a katonákat.
Néhány ukrán katona pedig azt mondta, olyan dolgokat kellett átélniük, amikről inkább nem akarnak beszélni. A világszervezet értékelése szerint az a mód, ahogy mindkét háborúzó fél az elfogott katonákkal bánik, a legtöbb esetben kimeríti a háborús bűncselekmények fogalmát. Ebbe az is beletartozik, hogy bizonyíthatóan 15 ukránt és 25 oroszt az elfogásukat követően kivégeztek, mondván, háborús bűnösök.
Az ENSZ megállapításait persze az orosz hatóságok visszautasították, az ukránok pedig kétségbe vonták a világszervezet pártatlanságát. A The Economist úgy véli, mind a két hadban álló fél sorozatosan megsérti a hadifoglyokkal kapcsolatos nemzetközi előírásokat. Az elfogottakat puskatussal, husángokkal, botokkal vagy ököllel ütlegelik. Gyakran
arra kényszerítik őket, hogy a saját hazájukat, illetve hadseregüket gyalázó jelszavakat kiabáljanak,
vagy gúnydalokat énekeljenek, amit a fogvatartóik videóra vesznek és közreadnak a közösségi médiában.
Az ukránok azt tudják, hogy a szülőföldjükért harcoltak és fogságban is a hazájukért szenvednek. Az oroszok többsége pedig a propagandának hisz, és meggyőződése, hogy igazságos háborút vív a „nácik” ellen. De azért köztük is akadnak már olyanok, akik másképp gondolkodnak – írja a The Economist. A tulai régióból származó Kiril lehajtotta kopaszra borotvált fejét, és csak annyit mondott a brit újságnak: „Azt hiszem, ez a háború semmire sem jó. Haza akarok menni."