Egeresi Zoltán elmondása szerint a Türk Tanács történetének kezdete a 90-es évekre nyúlik vissza, amikor a Szovjetunió összeomlásával függetlenné váltak a türk tagköztársaságok: Azerbajdzsán a Dél-Kaukázusban, illetve Közép-Ázsiában Kazahsztán, Kirgizisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán.
A kialakult hatalmi vákuumot és gazdasági transzformációt kihasználva az akkori neoliberális török vezetés – mint a nyugati gazdasági rendszer egyik oszlopos tagja, NATO-tag, akkor még az EU-s tagságért is mindent elkövető ország, ami a függetlenné vált államoknak egyfajta modellje lehet –, úgy döntött, hogy létrehozza a türk nyelvet beszélő országok szövetségét, ezáltal saját nemzetközi súlyát is növelve. Ennek érdekében jelentős török diplomáciai expanzió vette kezdetét – nem mellesleg az Egyesült Államok komoly támogatásával –, ami elvezetett oda, hogy a helyi államok miniszterelnökei, államfői rendszeresen összegyűltek és különböző fórumokon, csúcsokon próbálták mélyíteni az országok közötti kapcsolatot.
Hozzátette: bár egy időre Üzbegisztán kiszállt, illetve Türkmenisztán sem volt igazán aktív a semlegességi politikája miatt, a megmaradt államok végül kazah kezdeményezésre 2009 után megalapították a Türk Tanácsot, ami egyfajta ernyőszervezetként keretet ad más kulturális tüneteken létrehozott türk szervezeteknek is. Ettől kezdve állandósultak az alapítók, Törökország, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán vezetői között az évenkénti találkozók, amik rendszerint arról szólnak, hogy a gazdasági és egyéb politikai kérdéseket megvitassák.
Egeresi Zoltán arra is felhívta a figyelmet, hogy
az együttműködésben 2016 után látványos szintlépés következett be,
miután a 35 milliós Üzbegisztánban vezetőváltásra került sor, az új vezető pedig minden téren – kiváltképp a külpolitikában – nyitást hajtott végre, és egyúttal csatlakozott is mint teljes jogú tag a szervezethez. A szakértő elmondása szerint a 35 milliós népességű ország érkezésével most a Türk Tanácsba tartozó országoknak nagyjából 160 milliós a lakossága, ennek csaknem fele török.
Ennek megfelelőek a gazdasági hangsúlyok is: a Türk Tanács gazdasági erejének hozzávetőleg felét Törökország adja, de Közép-Ázsia is egyre inkább megerősödik – annál is inkább, mert egy nyersanyagokban, földgázban és kőolajban gazdag régióról van szó, ami a Kínából Európába irányuló tranzitútvonalak szempontjából megkerülhetetlen tényező. Ezt a helyiek, valamint Azerbajdzsán és Törökország is igyekszik kihasználni.
A fentiek ismeretében nem meglepő, hogy a gazdasági és politikai motivációk csatlakozásra sarkalnak más országokat is; ehhez illeszkedően több állam is megfigyelő státuszt kapott: legutóbb 2022-ben az Észak-ciprusi Török Köztársaság (aminek pikantériája, hogy a világon egyedül Törökország ismeri el a létét), 2021-ben Türkmenisztán, jó pár évvel korában pedig Magyarország is. Bár ezek az országok alapvetően nem hatnak a Türk Tanács döntésmechanizmusára, a megfigyelő státuszhoz nagyon hasznos tárgyalási fórum párosul, ahol azokkal a vezetőkkel találkozhatnak, akik ezekben a jellemzően autoriter rendszerekben mindent eldöntenek – fogalmazott Egeresi Zoltán, hozzátéve:„ott egy 10 perces beszélgetés éveket spórolhat meg a külügynek”.