Ezekből a látszólag teljesen ártalmatlan információmorzsákból egészen elképesztő hírszerzési adatok kerekednek. A kibertérben zajló csendes háborúnak az egyik frontharcosa Christo Grozev, akire pillanatnyilag vadásznak az orosz titkosszolgálat, az FSZB bérgyilkosai – írja a Financial Times.
A bolgár származású, 53 éves újságíró a legutóbbi időkig Bécsben élt és egy Bellingcat elnevezésű, nyomozó weboldalnak dolgozott. Ám a bécsi rendőrség figyelmeztette, hogy veszélyben az élete. Kiderült ugyanis, hogy az osztrák biztonsági szolgálat egyik – azóta már elbocsátott – tisztje kiadta Grozev aktáját az FSZB-nek. Így az orosz titkosügynökök gond nélkül rajtaüthettek volna a Moszkva számára egyre kellemetlenebb újságírón. Kérdés persze,
mi lehetett az, amivel Grozev ennyire felbőszítette az oroszokat.
Valószínűleg az, hogy beazonosította annak a csoportnak a tagjait, amely az Ukrajna elleni rakétacsapások célpontjait kijelöli. A módszer, amivel a csapatot felfedte, egészen elképesztő. Ételrendelések, mobilhívások, katonai nyilvántartások és fényképek geolokációjának összevetésével tudta pontosan megállapítani, kik azok, akik az ukránokra zúduló rakétákat beirányozzák. A névsor sokat érhet, ha majd egyszer, egy nemzetközi törvényszék el akarja számoltatni azokat az orosz katonákat, akik szándékosan gyilkolták az ukrán civileket.
De ez csak egy volt azok közül, amire Grozev, illetve a Bellingcat fényt derített. Ők azonosították például azokat az orosz titkosügynököket is, akik az azóta bebörtönzött ellenzéki politikust, Alekszej Navalnijt meg akarták ölni.
A Bellingcatet még 2014-ben hozta létre Eliot Higgins brit újságíró, és először a társaság szíriai polgárháború kapcsán szerzett ismertséget. Az atrocitások elkövetőinek személyazonosságát tárták fel, sokat segítve ezzel a háborús büntettek kivizsgálóinak. Ezt aztán az ukrajnai háború kitörése után is folytatták. Kutatásaik célja és a módszerek teljesen nyilvánosak, pontosan azért, hogy bárki ellenőrizhesse megállapításaik hitelességét.
Az orosz hadsereg azonban nem barátja a nyilvánosságnak.
Ahol csak lehet, akadályozzák a független újságírók munkáját, sőt néha még a saját szerkesztőikkel sem bánnak kesztyűs kézzel. Nemrég járta be a világsajtót annak az orosz újságírónőnek az esete, akit a Donbaszba küldtek, hogy tudósítson a hadsereg "hősies küzdelméről". De a szállodájának éttermében, az orosz hadseregben szolgáló csecsenek egyik parancsnoka megerőszakolta, míg a nő védelmére kelt operatőrt a katonái verték össze.
Egy másik orosz televíziós újságírónőt, Maria Ponomarenkót pedig szerdán ítélt hat év börtönre egy moszkvai bíróság. Az volt a bűne, hogy elsőként tudósított arról, hogy az orosz légierő lebombázta Mariupolban azt a színházat, ahol többségében gyerekek kerestek menedéket. Pedig az épület előtti térre hatalmas betűkkel kiírták: gyerekek.
Christo Grozev Bécsből az Egyesült Államokba költözött, és onnan dolgozik tovább. Meggyőződése, hogy a kibertérben folyó adatgyűjtés és nyomozás változást hozhat. Mint mondja, a nyilvánosság nagyon fontos, mert ennek is köszönhető, hogy a nyugati politikusok egyre határozottabban szállnak szembe Vlagyimir Putyinnal.
„Nem engedhetjük meg magunknak, hogy féljünk Putyintól, különben ő nyer”– nyilatkozott a brit újságnak.