Még tavaly augusztusban állapodtak meg az ukránok az ausztrál gyártóval az öngyilkos drónok megvásárlásáról. Ezt követően egy lengyelországi bázison próbálták ki a kézből vagy 40 mm-es gránátvetőből indítható apró szerkezeteket.
Ezeket angolul "loitering munition"-nek nevezik, amit magyarul kóborló, lézengő vagy várakozó lőszernek lehetne fordítani. A lényeget bármelyik elnevezés fedi. Olyan drónról van szó, amely az indítás után egy bizonyos távolságra eltávolodik és ott repkedve várakozik, amíg megfelelő célpontot nem talál. Amint ez megvan, rázuhan és felrobbantja magát.
Az ausztrál drón meglehetősen kicsi, ezért mindössze csak 300 grammnyi hasznos terhet vihet magával. Ez, ha felderítésről van, akkor lehet egy kamera, amely valós idejű képet sugároz a kezelőnek. De lehet repesz- vagy páncéltörő töltet is. A méreténél fogva egy ekkora robbanófej csak könnyen páncélozott járművek, gyengébben megerősített fedezékek vagy "élő erő" ellen lehet hatásos. A kis drón legfeljebb 20 kilométerre távolodhat el az indítóhelytől, viszont akár egy órán keresztül is "kóborolhat" a célterület felett.
Arra is alkalmas, hogy rajokban vessék be. Sőt az egymás után indított drónok képesek megvárni egymást, hogy aztán egyszerre támadják meg a célpontot. Így bár kicsi a robbanófejük, mégis hatalmas pusztítást végezhetnek. Egy csapatban lehetnek páncéltörő és repeszromboló harci résszel ellátott robotok, illetve megfigyelést végző felderítők.
Azonban fontos, hogy végig "rálássanak" a kilövőhelyre, máskülönben megszakad a kapcsolat az indítóállomással. A hatótávolságot azzal lehet növelni, ha egy-egy drón átjátszó állomásként működik. Ha felderítés a feladat, a repülési idő végén a drón visszatérhet az indítójához, és újból felhasználható. Például úgy, hogy a kamera helyére egy robbanótöltetet szerelnek, és az imént felfedezett célpont ellen küldik.