Kozma Dezső 1935. november 6-án született Erdélyben, a Szilágy megyei Középlakon. Egyetemi tanulmányait 1953-1958 között végezte a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakon. A filológiai tudományok doktora volt, doktori értekezésében a 19. század második felének magyar irodalmát elemezte, és ezt az időszakot tanította is a kolozsvári egyetemen.
Oktatásszervezői tevékenysége is kiemelkedő, 1996 és 2000 között a BBTE rektorhelyetteseként dolgozott. 2003-tól 2013-ig a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) tanított, ahol 2006-ig a Bölcsészettudományi Kar dékánja is volt.
A PKE emlékeztet, hogy Kozma Dezső több mint négy évtizedes, termékeny kolozsvári egyetemi pályafutását követően érkezett a partiumi városba, amikor a nagyváradi felsőoktatási intézmény épp számtalan akadállyal szembesült. "Elkötelezetten, teljes szakmai tekintélyével, rendkívüli, enciklopédikus tudásával, karakteres tanári egyéniségével, szilárd emberi tartásával, kifinomult vezetői hozzáértésével és tapintatával, ám, amikor kellett, személyes, határozott kiállásával is, töretlenül szolgálta a partiumi magyar egyetemépítés ügyét" - áll a közleményben.
Kozma Dezső tanulmányait, irodalomkritikai, műelemző, ismertető írásait számos erdélyi lap közölte. Nagy hangsúlyt fektetett a magyar irodalmi értékek népszerűsítésére, válogatást jelentetett meg a századforduló novelláiból, a 19. század végének magyar költészetéből.
Az 1972-ben megjelent A valóság igézete című könyvében a századforduló kolozsvári szerkesztőségeiben megforduló írókat mutatta be. Arany János költészetéről, Petőfi Sándor erdélyi kötődéseiről jelentek meg kötetei, tanulmányokat közölt Ady Endre munkássáról, Áprily Lajos, Kacsó Sándor, Kovács Dezső, Molter Károly, Sipos Domokos művészetéről.
2016-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, 2000-ben a Madách Irodalmi Társaság Madách-díját, 2004-ben a Magyar Professzorok Világtanácsának Pro Universitate et Scientia díját vehette át.