Az övezeten belüli útlevélmentes szabad határátlépés lehetősége – a Schengen-rendszer alkalmazása – elvben huszonkét európai uniós tagállam, továbbá Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc között áll fenn.

Közép-Európában dél felé éppen Magyarországnál és a szomszédos Szlovéniánál ez a mozgási könnyítés véget ér. Ezért is kell Magyarországnak egyebek között a román és a horvát határon is komoly határellenőrzési rendszert fenntartania (még ha kétoldalú relációban vannak is könnyítések). A magyar határőr ezeken a vonalakon ugyanis nemcsak a magyar határt, hanem a teljes Schengen-övezet déli határszakaszát is védi.

A csütörtöki nekifutás az újabb Schengen-jelöltek januári csatlakozásáról ennyiből közvetlen magyar érdekeket is érint. Az előjelek azonban továbbra sem biztatók: míg Horvátország Schengen-tagsága ellen a jelek szerint egyik tagállam sem készül formális kifogást emelni – egyedül a szlovén külügyminiszter tett olyan nyilatkozatokat, hogy a migránsnyomás miatt nem tartja kizártnak a szlovén–horvát határon az ellenőrzés esetleges fenntartását, de ilyen más, „rendes” Schengen-tagok között is helyenként létezik –, addig

a román és a bolgár tagságot továbbra is blokkolja Ausztria, valamint az utóbbit Hollandia.

A keddi tiranai EU–nyugat-balkáni csúcs margóján több kétoldalú egyeztetés lezajlott ugyan az érintettek között, így Rumen Radev bolgár elnök találkozott Mark Rutte holland miniszterelnökkel, Klaus Iohannis román államfő pedig Karl Nehammer osztrák kancellárral, ám utóbb Rutte is, Nehammer is fenntartotta országa vétóját a bolgár, illetve a román leendő Schengen-tagsággal szemben.

Osztrák részről a bolgár–román tagjelölt párossal szemben a fő kifogás az illegális menekültekkel szembeni engedékenység: mint Nehammer fogalmazott kedden Tiranában, továbbra is illegális bevándorlók ezrei érkeznek az osztrák határhoz e két országon keresztül (mellesleg az osztrák bírálatot mindkét ország hatóságai kitartóan cáfolják).

A holland fenntartást nem annyira a migránsok bolgár kezelése, hanem

a korrupció és a szervezett bűnözés elleni bolgár fellépés vélelmezett elégtelensége váltotta ki és tartja fenn mindmáig.

A kép teljességéhez tartozik, hogy ugyanezen ok miatt a holland parlament nemrég határozatot fogadott el, amiben a holland honatyák kifejezetten felszólították a Rutte vezette koalíciós kormányt, hogy jelenlegi állapotában semmiképpen se járuljon hozzá Bulgária és Románia Schengen-tagságához.

Ruttéval történt találkozója után Radev rövid sajtónyilatkozatban maga is elismerte, hogy a holland kormányfő “további reformok” végrehajtásától tette függővé a holland zöld jelzés megszületését. Szófiában ettől függetlenül és részben ezzel egyidőben kormányzati részről visszatérően azzal vádolják a holland és az osztrák vezetőket, hogy valójában belpolitikai okokból gátolják csupán Bulgária felvételét a Schengen-tagok közé.

Galeb Donev bolgár megbízott miniszterelnök ennek kapcsán odáig elment, hogy egy hétfői nyilatkozatában kilátásba helyezte:

ha Hága ezúttal is megvétózza Bulgária Schengen-tagságát, akkor Szófia „ennek megfelelő ellenlépéseket” tesz majd.

Részleteket nem közölt, de a brüsszeli Euractiv bolgár kiadása tudni véli, hogy a bolgár kormány ez esetben könnyen blokkolhatja Hans Leijtens holland jelölt kinevezését a Frontex élére. (A közös uniós Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség korábbi vezetője néhány hónapja lemondott, és most esedékes utódának kiválasztása; Leijtenst sokan az egyik fő esélyesnek tartják.)

Iohannis román részről igyekezett pozitív felhanggal közelíteni a kérdéshez, midőn kedden Tiranában azt hangoztatta, hogy „még mindig bízik egy utolsó percben születő” egyetértésben, minimum a román tagságról.

Sajtójelentések megjegyzik, hogy amennyiben Románia kész lenne „leválni” a bolgár Schengen-jelöltségről, akkor esetleg nagyobb eséllyel nyerhetné el a Schengen-tagok egyhangú támogatását, beleértve talán az osztrák kormányét is. Szakértők ugyanakkor ennek kapcsán megjegyzik, hogy egy ilyen váltáshoz már túl késő volna: a román határvédelmi rendszer januárig képtelen lenne kiépíteni egy Schengen-normáknak megfelelő határellenőrzési rendszert a román–bolgár határon is. (Ezen a szakaszon eddig nem készültek „Schengen-konform” rendszerrel, mivel kezdettől fogva a két EU-tag egyidejű Schengen-tagságára számított mindenki.)

A féléves cseh EU-elnökség – amely a csütörtöki EU-tanácsülés előkészítéséért és levezetéséért is felelős – egyelőre azt jelezte, hogy továbbra is „párban” készül szavaztatni a bolgár–román jelölésről és külön a horvát tagságról. Megfigyelők egyúttal

nem zárják ki, hogy a két ország vezetői – elutasítás esetén – jó eséllyel felvetik majd a kérdést a december 15-i brüsszeli EU-csúcson is.

Schengenre várva – tízévnyi előtörténet

A 2011-es féléves magyar EU-elnökség volt az első, amely kiemelt prioritásként kezelte a román–bolgár Schengen-tagság elérését (Horvátország akkor még nem volt EU-tag), és a félév végére sikerült is eljutni odáig, hogy az EU-tagok belügyminiszteri tanácsa egyhangúlag Schengen-kompatibilisnek minősítette a román és a bolgár külső hatérvédelmi szakaszok felkészültségét.

A végső döntést a belügyminiszteri tanács 2011 szeptemberi ülése kellett volna, hogy meghozza, ám ez már elutasító lett, mivel az időközben született európai bizottsági jelentés a román és bolgár igazságügyi rendszer hatékonyságáról fenntartásokat fejezett ki.

Formálisan a kettőnek nincs köze egymáshoz. Eredetileg arról volt csak szó, hogy a két ország a 2007. január 1-jei uniós csatlakozásuk pillanatában nem teljesítette még maradéktalanul az EU-tagsági feltételeket: az igazságügy, az igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes harc tekintetében az EU-oldal hiányosságokat vélt felfedezni.

Tekintve, hogy a tagállamok ugyanakkor támogatták a taggá válásukat, azt a feltételt szabták, hogy beléphetnek az EU-ba, de az Európai Bizottságnak (kezdetben fél-, aztán egy-, majd másfél évente) értékelnie kellett e téren tett erőfeszítéseiket egy külön erre a célra létrehozott – úgynevezett Együttműködési és Értékelési Mechanizmus (CVM) – keretén belül.

Ez utóbbi, a 2011 júliusában közzétett CVM-jelentés állapította meg, hogy Románia és Bulgária továbbra is elmarad a kívánt területeken, és a brüsszeli testület további igazságügyi és korrupcióellenes intézkedéseket kért a két új EU-tagállamtól.

És mivel a jelentés nem lett teljesen pozitív – miként utána még tíz éven keresztül a többi sem –, ezért az EU-tanácsi döntés minimum egy vagy több tagállam ellenszavazata miatt mindig rendre elutasító maradt. (A Schengen-övezethez csak a már benn lévő tagállamok egyhangú egyetértése után lehet csatlakozni.)

A legkitartóbban, a legtöbb ellenvetést a holland kormány tette, de sokáig hangoztatott fenntartást a francia és a német kormány is. Thomas de Maizière például, aki 2013 és 2018 között német belügyminiszter volt, azzal érvelt, hogy kormánya szerint nem elég, ha valakinek a határvédelemre jó informatikai rendszere van,

fontos az is, hogy az egész igazságügyi rendszer olyan biztonságot és „megbízhatóságot” teremtsen, melyre egész Európa hagyatkozhat.

A CVM-jelentések rendszere amúgy 2019-ig élt, az Európai Bizottság ekkor azonban úgy ítélte meg a két ország bel- és igazságügyi helyzetét, hogy az további ilyen vizsgálatot nem igényel. A mindezt felülíró egyes tagállami negatív ítéletek azonban továbbra is fennmaradtak.

A bolgár–román páros helyzetét tovább komplikáló tényezővé vált a tízes évek közepétől a migrációs válság is, ami több határszakaszon az addigi Schengen-rendszer felfüggesztését kiváltotta.

Itt lépett be a sokak által csak „Görögország-faktorként” emlegetett tényező is – utalással arra, hogy maga a „Schengen-világ” tehát jelenleg Magyarországig és Szlovéniáig terjed, majd némi földrajzi megszakítás után, a Nyugat-Balkán alsó csücskénél, Görögországban megint folytatódik. A görög Schengen-tagság azonban egyelőre csak a légi és tengeri közlekedés tekintetében releváns, nem lévén közvetlen szárazföldi kapcsolata a Schengen-térség többi részével.

Az összekötő láncszemet éppen a bolgár és a román tagság jelenthetné, ami ugyanakkor egyes vélemények szerint (különösen a migrációs válság alatt) nem éppen a két ország Schengen-esélyeit erősítette idáig. Görögország szárazföldi határvédelme ugyanis csak nagy üggyel-bajjal állja a török oldalról tengeren át érkező migrációs nyomást, úgyhogy a válság tetőfokán még az is felmerült, hogy a többiek felfüggesztik Athén Schengen-tagságát.

A görög külső határ viszonylagos átjárhatósága sokakban félelmet keltett a tekintetben, hogy ha a román–bolgár Schengen-csatlakozással folyamatossá válna a szárazföldi kapcsolat Görögország és a Schengen-övezet többi része között – ez esetben ugyanis a mostani magyar határvédelmi funkció egyes szakaszokon lekerülne a görög külső határvédelemhez –, az migrációs szempontból komoly kockázatot vethetne fel az EU egésze szempontjából.

Érdekes módon

hasonló tipusú félelmek ma is léteznek, csak ezúttal nem Görögország, hanem a már említett módon, Szlovénia részéről Horvátország felé.

Tanja Fajon szlovén külügyminiszter az elmúlt hónapokban többször is jelezte, hogy amennyiben Horvátország 2023 januárjától a Schengen-zóna részévé válik, Szlovénia jó eséllyel fenntartja majd a határellenőrzést Horvátország felé.

Fajon azzal érvel, hogy eddigi ljubljanai tapasztalatok szerint még mindig „túl sok” illegális menekült érkezik Horvátország felől a szlovén határra, akiket ha a Schengen-szabályok értelmében automatikusan átengednének szlovén területre, úgy a végén Szlovénia válna egyfajta migráns-gyűjtőhellyé, lévén továbbvonulásukat az osztrák határon biztos megakadályoznák.