Eredetileg terrorista vezetők ellen fejlesztették ki, mivel ők gyakran ütnek tanyát sűrűn lakott körzetekben, így ha támadás éri őket, bőven van járulékos veszteség. Lehet is mutogatni a tévében a sebesült nőket és gyerekeket, ezzel hergelve a közhangulatot. Éppen ezért vált fontossá a terrorizmus ellen harcolók számára egy olyan fegyver, amely minimális károkozás mellett, akár csak egyetlen ember ellen is bevethető.
Az ilyen precíziós csapásra képes fegyverek persze jól használhatók két, reguláris hadsereg összecsapásában is, értékes katonai célpontok, magas rangú parancsnokok likvidálására. A katonai vezetők mindig is kiemelt célpontjai voltak az összecsapásoknak. Elvesztésük óriási zűrzavart okozhat és jelentősen csökkentheti egy hadsereg harcértékét, rombolhatja a katonák morálját. De a tábornokok gyakran olyan helyeken rendezknek be, amelyek közelében sok civil él, akiket akár élő pajzsként is használhatnak.
Az ukránok szerint a háború kezdete óta katonáik már tizenkét orosz tábornokot öltek meg. Nyugati hírszerzők viszont hét magas rangú orosz parancsnok elestét igazolták eddig.
A fegyverek irányító rendszere annyira tökéletesedett, hogy már nincs szükség nagy erejű robbanófejekre. A The New York Times 1999-ben adta hírül, hogy Irakban az Egyesült Államok légiereje precíziós csapásokhoz betonbombákat vetett be. Ezekbe robbanóanyag helyett egyszerű betont öntöttek, és
a bomba a zuhanás közben szerzett hatalmas mozgási energiájával rombolt a becsapódáskor.
Ez az energia bőven elég volt akár harckocsi vagy tüzérségi állás elpusztítására, úgy, hogy nem történt robbanás, tehát nem is sérült meg a közelben senki.
Nyilván ez adta az ötletet egy olyan rakéta kifejlesztéséhez, amely nem robbanással likvidál, hanem felaprítja a célját. Az amerikai titkosszolgálat, a CIA kezdeményezésére jött létre az AGM-114 Hellfire tankelhárító rakéta újabb változata, az R9X. A robbanótöltet helyére hat darab, borotva éles penge került, amelyek közvetlenül a becsapódás előtt nyílnak ki és miszlikbe aprítanak mindent, ami az útjukba kerül.
Weapon CIA used to get al-Zawahiri. Kinetic Hellfire R9X. No warhead explosives, just blades that swing out to kill only one guy. pic.twitter.com/0dwkC40003
— Jay Hancock (@jayhancock1) August 2, 2022
Először 2017-ben derült fény a fegyver létezésére, amikor Szíriában egy ilyen rakéta ölte meg az al-Kaida egyik magas rangú vezetőjét, aki kíséretével együtt egy autóban utazott. A becsapódás helyszínén készült képeken jól látszik, hogy a rakéta hatalmas lyukat vágott a kocsi tetején és szétkaszabolta a bent ülőket, ám az autó eleje, illetve a hátulja szinte sértetlen maradt.
Important: AQ operative Abū al-Khayr al-Masrī has been killed in a drone strike today in #Syria
— Pieter Van Ostaeyen (@p_vanostaeyen) February 26, 2017
He approved the JaN split from al-Qaeda pic.twitter.com/x0s5uMwpmq
Ugyanilyen rakéta végzett két éve az iráni forradalmi gárda külföldi műveleti parancsnokával, Kászim Szulejmánival és a vele utazó Hezbollah-tisztekkel, a Bagdadi Nemzetközi Repülőtér mellett.
Legutóbb az idén augusztusban aprította darabokra a "halál kaszája" az Al-Kaida első számú irányítóját. Ajman al-Zawahiri éppen a kabuli házának erkélyén levegőzött, amikor a "nindzsabomba" lesújtott rá. Úgy érte a halál, hogy a ház többi része és az ott tartózkodó családtagjai sértetlenek maradtak.
A fegyvert az amerikaiak stílusosan az MQ-9 Reaper vagyis Kaszás elnevezésű drónról indítják. Ezt a repülőt nagy távolságból, az Egyesült Államok területéről irányítják. Két légitámaszponton, a Nevadában lévő Creech és az Új-Mexikóban található Holloman légibázison működnek a drónokat vezérlő központok. Általában egy drónpilóta és egy megfigyelő alkotja az irányító csapatot, amit néha egy hírszerző tiszt is kiegészít.
A kapcsolatot műholdakon keresztül tartják a géppel, amely 14-28 órát is képes egyhuzamban a levegőben tölteni.
A pilóta nélküli repülő felderítő és célzó rendszere az orr alatti szenzor toronyban van, mögötte pedig egy olyan érzékenységű radart helyeztek el, amely szinte fénykép minőségű képeket tud készíteni a gép alatti területről. Ez akkor segít a célok azonosításában, ha a vidéket felhők takarják. A radar pásztázás közben percenként 25 négyzet kilométernyi terület képes áttekinteni. Szűkített kisugárzással pedig 40 kilométer távolságról egy 300x170 méteres területről tud olyan felbontású képeket készíteni, amiken 10 centinél nagyobb méretű tárgyak pontosan felismerhetők. Mindezt akár sűrű felhőkön vagy füstön keresztül is.
Persze maguk a drónok valahol a műveleti terület közeléből, egy amerikai bázisról indulnak és ide is térnek vissza. Az ottani személyzet készíti elő a robotokat a bevetésekre és végzi el a szükséges karbantartásokat is. Az MQ-9 nem új darab, már folyik az utód tervezése, bár a gyártó General Atomics szerint a bevált sárkányszerkezet és légcsavaros gázturbinás hajtómű jó alap a fejlesztésekhez.
Amúgy a Reaper nem tartozik az aprócska drónok közé. 20 méteres fesztávjával és majdnem öt tonnás felszálló súlyával méretes repülőgépnek számít. Ennek megfelelően igencsak potens légijármű, amely lézervezérlésű és GPS-irányítású bombákat is képes bevetni.
Terhelhetősége egy kisebb csapásmérő gépével azonos,
mivel a szárnyak alatt lévő két-két fegyverfüggesztőn egyszerre akár két darab 227 kilogramos ejtőlőszert és négy R9X "nindzsabombát" is magával vihet.
Nem csoda, hogy az ukránok "kívánságlistájának" legelején is szerepel az MQ-9-es és a "nindzsabomba". Ezekkel remekül tudnának orosz parancsnokokra, kollaboráns, helyi vezetőkre vadászni.
Viszont egyelőre nincs megerősített információ arról, hogy Washington hajlandó lenne átadni, akárcsak egyet is ezekből a gyilkoló drónokból és a "halál kaszájából".