"Ebben a háborúban nem látok semmi igazságosat vagy igazat. Nem félek attól, hogy harcoljak, de tudnom kell, hogy amit teszek, az helyes. Hiszek abban, hogy most nemcsak azért áll rosszul az oroszok szénája ebben a harcban, mert a kormány rossz döntéseket hoz, hanem azért is, mert mi, katonák is azt érezzük, hogy nincsen igazunk" - fogalmazott a The Guardiennek nyilatkozó katona, aki tisztában van vele, hogy börtönt és az árulás vádját kockáztatja ezáltal.
Filatyev két hete publikálta VKontakte-oldalán - a Facebook orosz verziója - azt a dokumentumot, melyben leírja tapasztalatait. Krímből küldték Ukrajnába, ahol Herszonban harcolt, részt vett a kikötő elfoglalásában, majd egy hónapon át ostromolta Mikolajivot társaival. Mikor ebbe a szakaszba ért a háború, úgy érezte, az egész folyamat belülről rothad.
"Azt gondoltam, hogy ha túlélem, megteszek mindent annak érdekében, hogy megállítsam ezt a háborút" - fogalmazott.
Hetekbe telt, mire megértette, mi történt
45 nap alatt írta meg visszaemlékezéseit, melyekben komoly szabályt szeg, mivel a háború szót használja, amely a hivatalos orosz kommunikációban sehol nem jelenik meg. Memoárjának címe, a ZOV azokra a taktikai jelölésekre utal, melyekkel az orosz harci járműveket jelölik.
Ez az első olyan írás, amely egy orosz katona önkéntes beszámolóját tartalmazza a háborúról.
Pavel Filatyev a Krímben állomásozó 56. gárdista légi támadó ezred tagjaként írta meg, hogy indult el fáradt és rosszul felszerelt egysége február végén rakétatűztől kísérve Ukrajnába.
"Hetekbe telt, mire rájöttem, hogy orosz földön nem zajlik háború, egyszerűen csak megtámadtuk Ukrajnát" - fogalmazott.
Fosztogatásba kezdtek a katonák
Arról is írt, hogy Herszon elfoglalásakor az elit alakulatnak számító ejtőernyősök számítógépek mellett minden mozdítható értéket elvittek, kifosztották a konyhákat is.
"Mint a vademberek,
megragadtunk mindent, ami mozdítható:
zabot, kávét, dzsemet, kását, mézet... Semmi sem érdekelt senkit, már rég a határainkon túl voltunk. A legtöbben egy hete a fronton voltunk, minden komfort nélkül - még csak lezuhanyozni sem tudtunk. Ilyen állapotba kerülnek az emberek akkor, ha senkit nem érdekel, hogy enniük, aludniuk és mosakodniuk kellene. Emberi roncsokként próbáltunk túlélni" - mondta.
Elavult felszereléssel indultak útnak
Hozzátette: megérti, ha egy nyugati olvasó megbotránkozik a dolgon, de ha számítógépre talál egy katona, ami többet ér, mint az ő egyhavi fizetése, akkor el fogja azt vinni, hisz azt sem tudja, másnap él-e még. Arról is beszélt, hogy régi felszereléssel és eszközökkel kellett útnak indulniuk: a fegyver, amit ő kapott, rozsdás volt, szíja pedig szakadt.
"Ideális célpont voltunk, és azt sem tudtuk, mi a terv. Soha senki nem tudott semmit"
- mondta Filatyev. A katona számára az jelentett kiutat, amikor egy becsapódó lövedék sarat lökött szemébe: a kialakult fertőzés miatt szerelhetett le. A fertőzés következtében majdnem elvesztette látását.
Volt, aki inkább meglőtte magát
Arról is beszámolt, hogy egyes katonák szándékosan okoznak lőtt sebet maguknak, hogy elhagyhassák a frontot és felvehessék az ezért járó kártérítést. Hozzátette azt is, a fogoly és halott ukránokkal kapcsolatos csonkításokról is terjengenek pletykák.
"A hadseregben a legtöbb ember elégedetlen azzal, ami ott folyik, elégedetlenek a kormánnyal és a parancsnokaikkal,
elégedetlenek Putyinnal és politikájával,
elégedetlenek a védelmi miniszterrel, aki soha nem szolgált a hadseregben" - írta.
Végül elmenekült hazájából
Elmondása szerint mióta megírta memoárját, teljes egysége megszakította vele a kapcsolatot, de azt gondolja, legalább társainak ötöde egyetért azzal, amit leírt. Privát beszélgetésekben sok katonatársa fejezte ki tiszteletét a hazafiasan harcoló ukránokkal szemben, valamint panaszkodott arra, ahogy az oroszok saját katonáikkal bánnak.
Filatyev azzal is vádolta az orosz hadsereget, hogy nem törődik veteránjaival, vannak, akik nem kapták meg az anyagi kompenzációt sem sérüléseikért.
Az egykori ejtőernyős eredetileg azt tervezte, hogy miután publikálta írását, feladja magát a rendőrségen, de arra biztatták, inkább meneküljön el az országból. Ezt sokáig nem tette meg, hotelről hotelre menekülve bujkált, bár úgy véli, ha akarták volna, így is elkapják. Nem is érti, ez miért nem történt meg, végül augusztus közepén elhagyta az országot.