Legutóbbi külpolitikai vívmánya az ukrán gabonaszállítások beindítása érdekében az ENSZ főtitkárával karöltve vállalt, Kijev és Moszkva közötti közvetítés volt. Az erről szóló isztambuli egyezmény aláírásakor ezt a szerepet még a világszervezet vezetője, António Guterres is méltatta. A több mint öt hónapja tartó ukrajnai háborúban a török elnök kettős szerepet játszik: azon kevés állam-, illetve kormányfők egyike, aki mind Kijevvel, mind Moszkvával szoros kapcsolatot tart fenn.
Ebből kiindulva a Der Spiegel által idézett elemzők szerint Erdogan a háború rendkívül kevés nyertese közé tartozik.
Néhány hónappal ezelőtt Törökország még egyfajta páriának számított a nemzetközi politikában. Különböző provokációs lépéseivel egyes hivatali kollégáit mind a Közel-Keleten, mind Európában és az Egyesült Államokban maga ellen fordította.
Mára viszont az államfő nemzetközi téren olyan tárgyalópartnerré vált, akire odafigyelnek.
A NATO épp a közelmúltban tett kormányának engedményeket, csak hogy feladja Svédország és Finnország csatlakozásának előzetesen kilátásba helyezett vétóját.
Az idézett elemzők szerint az orosz államfővel, Vlagyimir Putyinnal való "flörtje" arra utalhat, hogy a jelenlegi kelet-európai biztonsági válságban túlértékeli lehetőségét. Szocsiban tartott legutóbbi találkozójuk erre utalt az elemzők szerint.
Erdogan szinte tüntetően ünnepelte Putyinhoz való közelségét. A két államfő bejelentette, hogy országaik gazdasági téren még szorosabban együttműködnek, továbbá, hogy Törökország a jövőben rubelben fizeti gázszámláinak egy részét.
Erdogan már a múltban is magára haragította a NATO-t egy orosz rakétaelhárító rendszer megvásárlásával. Mindeközben az egyaránt NATO-tag Görögország és Törökország közötti konfliktus az Égei-tengeri gázlelőhelyekért tovább éleződik.
A The Financial Times értesülése szerint nyugati hivatalos források büntetőintézkedésekkel fenyegették meg Ankarát arra az esetre, ha segíti Oroszországot a szankciók megkerülésében.
Miközben Recep Tayyip Erdogan külpolitikai téren függetlenségét hangsúlyozza, országa belpolitikailag egyre mélyebb válságba süllyed.
A török gazdaság az összeomlás szélén áll. Az infláció legutóbb - a hivatalos adatok szerint - elérte a 80 százalékot, de szakértők becslése szerint valójában ennek duplája lehet.
A török középrétegek jelentős részét az elszegényedés fenyegeti.
Ebben a válságos helyzetben a török vállalatok még inkább ráutaltak az Európai Unió országaival való kapcsolatokra. Kereskedelmük több mint felét már most is ezekkel az országokkal bonyolítják.
A Putyinnal való, már említett "flört" ezért nagy kockázatot jelent Erdogan számára.
Népszerűsége alig egy évvel az elnökválasztás előtt olyan alacsony, amilyen regnálása óta még alig volt.
Nemzetközi szerepvállalásával Erdogan mindenekelőtt a nacionalista választókat igyekszik megnyerni. A törökök túlnyomó többsége azonban mindenekelőtt abban érdekelt, hogy a gazdaság fokozatosan talpra álljon. Ehhez azonban nyugati beruházásokra van szükség.
A felmérések egyben arról is tanúskodnak, hogy a gazdaság az a téma, amely leginkább eldöntheti a választást. A második helyen a menekültprobléma kezelése áll, míg a külpolitika jóval lemaradva következik csak.