"Micotákisz számomra nem létezik többé" - fogalmazott a napokban Recep Tayyip Erdogan a görög miniszterelnöknek címezve szavait.
A kijelentés páratlannak számít mind a NATO, mind az EU diplomáciai szótárában. Ez azonban cseppet sem zavarta Erdogant, aki szerint Görögország kormányfője Washingtonban igyekezett megakadályozni, hogy Törökország amerikai vadászgépekhez jusson.
Törökország és Görögország régóta vitában áll egyebek között a migrációról, a kölcsönös légtérsértésekről, a tengeri határokról,
de az utóbbi években a Földközi-tenger keleti medencéjében felfedezett hatalmas földgázmezők még inkább kiélezték a feszültséget.
A legutóbbi uniós csúcstalálkozón Kiriákosz Micotákisz a hírek szerint több kollégájának mutatott olyan térképeket, amelyek a görög kormányfő szerint egyértelműen bizonyították, hogy török harci gépek több alkalommal is megsértették a görög légteret.
Micotákisznak állítólag más jellegű térképek is voltak a tarsolyában. Ezek azokat az Égei-tengeri görög szigeteket - köztük Rodoszt és Leszboszt - tüntették fel, amelyek felett Erdogan török fennhatóságot követel.
Ugyanezeket a térképeket a görög kormányfő Joe Biden amerikai elnöknek is prezentálta. Sőt görög diplomaták szerint azok régóta ott vannak Micotákisz diplomáciai poggyászában.
Az üzenet pedig egyértelmű: a görög kormány vezetője az akarja bizonyítani, hogy Törökország fenyegeti a térség békéjét.
Edogan jobbkeze, Mevlüt Cavusoglu külügyminiszter a napokban leplezetlenül is kétségbe vonta a szigetek feletti görög szuverenitást. "Nem blöffölünk" - jelentette ki.
A két ország vitája a földgázmezők miatt nem új keletű. Két évvel ezelőtt már csaknem katonai összetűzésre került sor Ankara és Athén között, de az akkori német kancellárnak, Angela Merkelnek sikerült csillapítani a konfliktust.
Most azonban a török fél ismét nekilátott a földgázlelőhelyék kutatásának, amit Görögország provokációnak tart.
A görög kormány a térségben állomásozó fegyveres erőit a legmagasabb fokú készültségbe helyezte, és megerősítette az ellenőrzést a két ország közötti határon.
A Nyugat számára a két ország konfliktusa a lehető legrosszabbkor jött. Az Ukrajna elleni orosz háború miatt ugyanis minden korábbinál szorosabb összefogásra lenne szükség mind a NATO-ban, mind az EU-ban.
Brüsszelben azonban a feszültség ellenére valószínűtlennek tartják, hogy a két ország között háborúra kerüljön sor. Azon ugyanis mind Ankara, mind Athén csakis veszítene.
Ugyanakkor arra sem lehet számítani, hogy a konfliktus alább hagy, különös tekintettel arra, hogy Törökországban jövőre elnökválasztást, Görögországban pedig parlamenti választásokat tartanak.
Kettejük közül különösen a török államfőnek nehéz a dolga.
RecepTayyip Erdogan kormányfőként, majd államfőként húsz év van hatalmon, de elemzők szerint soha korábban nem kellett izgulnia az újraválasztásért úgy, mint most.
Elsősorban az országát sújtó gazdasági válság miatt támogatottsága az elmúlt időszakban rohamosan csökkent.
Az infláció hivatalosan 70 százalékos, de szakértők abból indulnak ki, hogy annak igazi értéke ennél jóval magasabb.
Célja épp ezért az, hogy mindenekelőtt a nacionalista választókat mobilizálja, és ezért szítja a konfliktust Helsinki és Stockholm tervezett csatlakozása miatt a NATO-val is.
A két északi ország csatlakozásának kilátásba helyezett megtorpedózásával olyan témát talált, amellyel kampányának új lendületet adhat.
A vétót – amely a szervezetben általános meglepetést okozott – Erdogan azzal indokolta, hogy mind Finnország, mind Svédország az általa terrorszervezetnek minősített és betiltott Kurd Munkapártot (PKK) és annak szíriai szövetségesét, az YPG-t támogatja.
A bővítéssel kapcsolatos vita szításával a török államfő két legyet kíván ütni egy csapásra.
Egyrészt ezzel akarja kicsikarni korszerű fegyverek eladását Törökországnak, a vétóval való fenyegetőzésnek azonban legalább ennyire választástaktikai motivációi is vannak.