Nyitókép: MicroStockHub/Getty Images

Salát Gergely a kínai–amerikai szembenállásról: akár egy eposz eleje

Infostart / InfoRádió - Kalapos Mihály
2022. január 16. 18:41
Szembenállás több területen is van a két birodalom, Kína és az Egyesült Államok között, de azon megoszlanak a vélemények, hogy hidegháborúnak kell-e ezt nevezni – fogalmazott a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. Mészáros Tamás, a japán Keio Egyetem doktorjelöltje szerint ez még az olyan szektorokban sem érezhető, amelyeket az Egyesült Államok külön próbált sújtani.

Ha hidegháborúnak nem is nevezhető az Egyesült Államok és Kína közötti vetélkedést, a szembenállás egyértelmű, gazdasági fronton mindenképp – fogalmazott Salát Gergely emlékeztetve, hogy a két világrendszer a technológiai frontján már megkezdte a szétválását, lásd: Nyugaton például a Facebookot használják, míg Keleten a saját alkalmazásaikat, de gondolhatunk az 5G-s technológiában élenjáró kínai Huawei-re is, ami lényegében már ki van tiltva Nyugatról. Tehát valamiféle ketté osztása a világnak elkezdődött, ami bizonyos területeken jó eséllyel fokozódni fog, más területeken pedig valószínűleg nem, így „a gumipapucsokat vagy az egyszerűbb elektronikai eszközöket továbbra is Kínától fogja a Nyugat beszerezni” – vélekedett a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója.

A szakember egyetértett azzal a vélekedéssel, és egyben jó fejleménynek is nevezte, hogy számtalan nyugati vállalat viszont abban érdekelt, hogy az úgynevezett hidegháború ne is valósuljon meg, hiszen a kölcsönös függőségek enyhíthetik a politikusok konfliktusra való hajlamát, igaz, volt már arra példa a világtörténelemben, hogy a gazdasági racionalitást felülírta a politikai szándék vagy a nagyhatalmi versengés, így aztán a céges érdekek sem feltétlen jelentenek garanciát arra, hogy nem lesz a mostani helyzetből nagyon komoly szembenállás, akár konfliktus is.

A bipolarizáció viszont egyértelmű jeleit mutatja, ennek során Amerika igyekszik újjászervezni a saját szövetségi rendszerét – tette hozzá Salát Gergely. Ezt erősíti Joe Biden múlt évi európai útja is, ahol Kína megrendszabályozását jelölte meg fő témaként, valamint az, hogy az Egyesült Államok Ausztráliával és Nagy-Britanniával megkötötte az úgynevezett AUKUS-paktumot, ami egyértelműen Kínával szemben született. Eközben Kína Oroszország, illetve Közép-Ázsia irányába próbálja a „csápjait” kinyújtani – fogalmazott a szakértő, aki szerint „az látható, mint egy eposz elején:

a felek kezdenek felsorakozni, és megszervezni szövetségeseiket, harcostársaikat; aztán, hogy lesz-e csata ebből, majd meglátjuk”.

A hidegháborús helyzet ideológiai téren is megfigyelhető, bár ott a felek nem egy súlycsoportot képviselnek, miután a Nyugatnak van egy kész ideológiája, a liberális demokrácia, amiről azt gondolja, hogy univerzális dolog, és a világ minden országában érvényesülnie kellene, míg a kínaiak nem gondolják, hogy a rendszerüket bárkinek is át kellene vennie. Úgy tartják, hogy minden országnak a saját útját kell járnia a maga körülményeihez igazodva – magyarázta a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa.

Tehát lényegében

Peking ebből a pragmatikus, országra szabott szemléletből próbál valamiféle ellenideológiát gyártani,

de ennek még nagyon az elején jár.

A kereskedelmi adatok nem hazudnak

Bár Donald Trump 2018-ban megindított kereskedelmi háborúja nyomán létezik a narratíva, miszerint Kína és az Egyesült Államok leválik egymásról, és mind a két kormány igyekszik felszabdalni azokat a gazdasági kapcsolatokat, amelyek mélyen összefonják a két államot, az utóbbi két-három év kereskedelmi adatai arra engednek következtetni, hogy ez mégsem tette meg a hatását, és nem történt komoly elmozdulás vagy törés – erről már a japán Keio Egyetem doktorjelöltje beszélt kérdésünkre.

A gazdasági kapcsok tehát továbbra is rendkívül erősek, még olyan szektorokban is, melyeket Amerika külön próbál sújtani. Példa erre a chipgyártás, amire az Egyesült Államok nagyon erős szankciókat vetett ki, később, részben épp az amerikai cégek nyomására azonban rengeteg exportengedélyt adtak ki a szankcionált cégek számára is – tette hozzá Mészáros Tamás.

Miközben politikailag chipipari blokádról hallani, addig az amerikai export Kínába – a chipek terén – nagyon jelentősen nőtt.

Úgyhogy egyelőre nem látszik, hogy valójában a gazdasági kapcsolatokhoz elértek volna a mélyebb politikai feszültségek.

Mindez a két világrendszer egymásrautaltságából fakad – értékelt Mészáros Tamás, aki szerint a 21. század már nem az országok közötti gazdasági kapcsolatokról szól; a nemzetközi termelés, a nemzetközi pénzügyek és a tudás létrejötte mint olyan nagy, globális hálózatokban termelődik, amik sok-sok országot kötnek össze, Kínától Németországon és Japán át Amerikáig, Magyarországot is, és

ezeket a hálózatokat jóval nehezebb állami eszközökkel befolyásolni,

így aztán jóval nagyobb kihívást jelent az amerikai, de akár a kínai külpolitika számára is, hogy érvényesítse az erejét és érdekeit – magyarázta.

A magyar ráhatás legfeljebb közvetett

Ami Magyarországot illeti, Mészáros Tamás szerint hazánk számára különösen súlyos kihívást okoz az amerikai–kínai konfliktus, miután Magyarország pont, hogy jellemzően a nemzetközi termelési láncokon keresztül kapcsolódik a világgazdasághoz. Megjegyezte, az IMF adatai szerint hazánké az egyik leginkább a nemzetközi termelési láncoktól függő gazdaság a világon, amiből az következik, hogy ha az Egyesült Államok és Kína megpróbálják szétcincálni ezeket a láncokat, az hatással lehet Magyarországra is. Ráadásul a magyar kül- vagy belpolitika ráhatása az egész rivalizálásra legfeljebb közvetett – fűzte hozzá a Keio Egyetem doktorjelöltje.


KAPCSOLÓDÓ HANG:
A kínai–amerikai hidegháború – Salát Gergely
A böngészője nem támogatja a HTML5 lejátszást
A kínai–amerikai hidegháború – Mészáros Tamás
A böngészője nem támogatja a HTML5 lejátszást