A Lancet média-csoport különböző szaktémáknak szentelt orvosi kiadványok tucatjait publikálja világszerte, tetemes látogatottság mellett (legutóbb 84 millió online látogatót és 141 millió cikkletöltést regisztráltak). Közülük a „Public Health”-ben közzétett tanulmány múlt pénteken jelent meg, a publikáció vezető szerzője pedig Emma Nichols, a University of Washington egészségügyi adatok mérésével és értékelésével foglalkozó intézetének munkatársa volt.
A tanulmány szerint – amelyet a brüsszeli Euractiv szemlézett –
2019-ben globálisan 57 millió demenciás beteget regisztráltak, bár a tényleges szám ennél jó eséllyel nagyobb.
Nyugat-Európában – ami amúgy ilyen szempontból a legkevésbé sújtott régió a világon – mintegy 8 millió ilyen beteget tartanak számon
A szerzők azzal számolnak, hogy a jelenlegi életfeltételek változatlansága mellett 2050-re globálisan 153 millióra nőhet a számuk. A legnagyobb arányú – mintegy 350 százalékos – ugrásra elsősorban a Közel-Keleten és Afrikának a Szaharától délre eső területein számítanak, mindenekelőtt a tetemes népességnövekedés miatt.
Nyugat-Európában ugyanekkorra az említett 8 millió demenciás eset száma mintegy 14 millióra nőhet a tanulmány szerint.
A szerzők kitértek arra is, hogy globális léptékben érvényes tapasztalás, hogy az emlékezetkiesés nagyobb arányban sújtja a nőket, mint a férfiakat (a már említett 2019-es adatgyűjtés az esetek 69 százalékánál női beteget talált), és arra számítanak, hogy ez a tendencia 2050-ben is hasonló lesz.
A publikáció társszerzője, Jaimie Steinmetz, aki szintén a washingtoni egyetem intézetének munkatársa, úgy véli, hogy mindezt nem annyira az magyarázza, hogy a nők jellemzően tovább élnek a férfiaknál, hanem az, hogy a nemi különbségből adódó egyes biológiai mechanizmusok és adottságok (a kedvezőtlen faktorok egybeesése esetén) jobban sebezhetővé teszik a szervezetet a demenciás tünetekkel szemben. A jelenlegi ismeretek szerint „az Alzheimer-kór a férfiak és a nők agyában eltérő módon terjed” – mutatott rá ennek kapcsán Steinmetz.
A betegség megjelenésének a tényleges közvetlen oka azonban értelemszerűen nem ez, hanem egy sor azonosított élettani kockázati tényező, amelyek közül
a tanulmány négyet külön is kiemelt: a dohányzást, a túltápláltságot, a magas vércukorszintet és az alacsony iskolázottságot.
A szerzők ennek kapcsán hangsúlyozzák, hogy a betegség visszaszorításánál fontos minimum ezeknél egységesen csökkenteni az előidéző okokat. Példaként utaltak arra, hogy bár például az iskolázottság érzékelhető javítása egyes szimulációk szerint 2050-re 6 millióval csökkenthetné a várható megbetegedések számát, ezt azonban felülírhatja, hogy a másik három kockázati tényező viszont ugyanezen időszakban legalább 7 millió új esetet idézhet elő.
Erről állapította meg a tanulmány vezető szerzője, Emme Nichols, hogy csakis akkor lehet globális léptékben javulásra számítani,
- ha a helyi életkörülményeket figyelembe vevő, olcsó, de mindenkihez eljutó programokkal el tudják érni az egészségesebb étkezési szokások terjedését és a több mozgással járó életforma általánossá válását,
- ha az emberek le tudnak mondani a dohányzásról és
- ha az oktatás egy mind kiterjedtebb kör számára válik elérhetővé.