Soft power és Covid-diplomácia Ázsiában címmel tartott online kerekasztal-beszélgetést a Külügyi és Külgazdasági Intézet.
Maga a puha erő, anélkül, hogy így hívták volna, évezredek óta jelen van Kínában – mondta az InfoRádiónak Salát Gergely.
"A délkelet-ázsiai térség legnagyobb puhaerő-hatalma volt évezredeken át anélkül, hogy használták volna ezt a fogalmat. A modern kori gondolkodás erről az 1990-es, 2000-es években kezdődött, amikor azt észlelték a kínai döntéshozók, hogy az ország fejlődéséhez a nemzetközi presztízse nem ér fel. Ez tulajdonképpen a további fejlődését akadályozza, ha ugyanis egy országnak nem jó a híre, nem magas a presztízse, akkor a termékei, a látványosságai, és minden, amit el akar adni, nem lesz vonzó."
Ezért lett tudatos politika a soft power a 2000-es években Kínában – tette hozzá a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. A puha erő mindazonáltal egy nagyon bonyolult fogalom.
"Vannak olyan elemek, amelyek inkább a más országok közvéleményét célozzák meg, vannak olyanok, amelyek a más országok elitjeit, és a források is különbözők lehetnek. Például egy ország külpolitikája lehet forrása a puha erejének, Kína esetében az, hogy
nem szól bele más országok belügyeibe, ellentétben mondjuk az amerikaiakkal;
nem próbálják a politikai rendszerüket, értékeiket ráerőltetni más országokra."
Mint rámutatott, a hatalmas kínai kultúrától kezdve a gazdaság nagyságán át a populáris kultúráig, a küzdősportokig hosszan lehetne sorolni azokat az elemeket, amelyek a kínai puha erő forrásai lehetnek.
A koronavírus-járvány elején Kína nagyon sok maszkot szállított más országokba, de a rossz minőségű áruk miatt a Covid-diplomácia a visszájára sült el – tette hozzá Salát Gergely.
"Vakcinaexportjuk is alapvetően üzleti alapú lett, egymilliárd oltást adtak el jó pénzért, persze segélyként is kiosztottak százmillió vakcinát. Márpedig ezzel nehéz építeni a soft powert" – tette hozzá a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója.