Az "Önkéntes hazatérés és visszailleszkedés stratégiája" nevet viselő dokumentumot – ami egyebek között a hazatérők Frontex-járművökön és személyzettel történő, immár nem ad hoc szerű, hanem szervezett és intézményesített visszaszállítását is magában foglalja – kedden Ylva Johansson belügyi és Margaritisz Szkinasz migrációs ügyi biztosok közösen terjesztették a biztosok kollégiuma elé. A javaslat szerves része kíván lenni a Von der Leyen-bizottság által immár másfél éve fokozatosan épülő közös menekültügyi politikának és eszközrendszernek.
Az EU-tagállamok lényegében hatodik éve egy helyben járnak egy közös menekültügyi politika felé vezető úton, nem tudván közös nevezőre hozni a huszonhét tagország törekvéseit és prioritásait a menekültek megítélését és szükséges/lehetséges kezelésüket illetően.
Az Európai Bizottság tavaly ősszel egy újabb átfogó menekültpolitikai stratégiai javaslattal állt elő, amelyben a két leginkább neuralgikusnak tekintett kérdésnek azóta is az számít, hogy
mi módon lehet biztosítani a menekültstátuszra jogosulatlan személyek visszaküldését,
illetve miként osztozzanak a tagországok az uniós „frontországokra” nehezedő menekültnyomás enyhítésében.
Az előbbi kapcsán a bizottsági megközelítés láthatóan kettős: egyfelől a migrációs szempontból „forrásországoknak” számító államokkal az együttműködés szorosabbra vonása, a visszafogadásra való érdekeltségük és hajlandóságuk erősítése a cél, másfelől a visszautasított menedékkérők
önkéntes hazatérésének az elősegítését kívánják fokozni.
A „forrásországok” kapcsán az EU bel- és külügyminiszterek márciusi együttes ülésén a gazdasági-pénzügyi támogatás és együttműködés elmélyítésének ismert mézesmadzagja mellett első ízben a rákényszerítés bizonyos lehetséges eszközei is szóba jöttek. Konkrétan, Johansson meglebegtette a vízumkedvezmények megvonását olyan harmadik országoktól (vagy szigorítások bevezetését velük szemben, ha ilyennel eddig sem rendelkeztek), amelyek elzárkóznak az EU-tartózkodásra nem jogosult menekültek visszafogadásától.
A visszaküldésnél azonban nem csupán a visszafogadás elérése jelent kihívást, hanem a be nem fogadott személy együttműködés készségének a biztosítása is. Bizottsági adatok szerint pillanatnyilag a
visszautasított – és ezzel lényegében távozásra felszólított - személyeknek csupán harmada távozik ténylegesen, és közülük is csupán alig harmaduk önként.
Márpedig a kikényszerített – felügyelet mellett végrehajtott – kitoloncolás költsége személyenként átlagosan 3414 euró, míg az önként távozók elszállítása megoldható átlag 560 euróból is. Ez utóbbiban már a repülőjegy, meg a hazatérőknek biztosított „visszailleszkedési” csomag ára is benne van – idézett bizottsági számításokból a brüsszeli Politico.
A Bizottság mostani javaslata értelmében a Frontex ez utóbbiba – az önkéntes visszatérők elszállításának a bonyolításába – kapcsolódna be. A közös határvédelmi ügynökség eszköz és személyi állománya gyors ütemben bővül – a cél néhány éven belül a 20 ezer fős létszám elérése –, ami alapot adhat ilyen műveletek elvégzésére is.
Amennyiben az elképzelés megkapja a tagállami jóváhagyást, a majdani végrehajtáshoz a Frontexnél, külön „visszajuttatási egységet” hoznának létre, amely folyamatos készenlétben, szakértőkkel, speciális támogatókkal kiegészülve járulna hozzá a hazajuttatás lebonyolításához.