A döntés megszületése még idén azért volt fontos, mert ezzel lehetett az uniós költségvetés folyamatos működését és ezzel a különböző eszközök, programok, projektek megszakítás nélküli finanszírozását biztosítani. A jövő év első felében Magyarországot is elérő közösségi pénzek jelentős része – miként valamennyi tagállamban – igazából még „régi pénz” lesz, azaz jobbára a most december 31-én véget érő jelenlegi hétéves pénzügyi keretből lekötött kiadások jövő évre átnyúló kifizetéseiből áll majd.
A koronavírusra válaszul még csak most felálló helyreállítási alap esetében az év elején még "régi pénz" sem lesz, új programról lévén szó. Ebből a 750 milliárd eurós pénzalapból – amelynek forrásául a tagállamok jótállása alapján az Európai Bizottság által felveendő pénzpiaci hitel szolgál majd – 672,5 milliárd euró kerülhet közvetlenül a tagországokhoz, a maradék 77,5 milliárdot már folyamatban lévő közösségi programok „megfejelésére” fognak fordítani. A 672,5 milliárdnak közel fele (312,5 milliárd) tagországoknak járó, vissza nem térítendő pénzügyi támogatás lesz, a további 360 milliárd euró kedvezményes kamatozású hitelként kerül szétosztásra
Mindezek tényleges felhasználásához azonban a végrehajtás számos feltételét és módját ki kell még dolgozni,
nem véletlen, hogy a januárban kezdődő féléves portugál EU-elnökség már előre azt jelezte, hogy az egyik legfontosabb teendőnek ezt tekinti. Ezért számol mindenki úgy, hogy az első pénzlehívásokra legjobb esetben is a jövő év második felében kerülhet majd sor.
Konkrétan Magyarország a térítésmentes támogatásból 2018-as áron összesen 7,8 milliárd euróval (2,45 ezer milliárd forinttal) részesülhet, míg a számára rendelkezésre álló kedvezményes hitelkeret 10 milliárdos euró (3,5 ezer milliárd forintnyi) lesz. Ezek elérése azonban bizonyos feladatok elvégzését feltételezi még: így
valamennyi tagországnak be kell terjeszteni azt a leendő nemzeti helyreállítási tervet,
amihez a közösségi forrást majd igénybe kívánjuk venni. Cserébe az országokra eső részarányt 2021 és 2023 között ki is kívánják osztani.
Nem árt azonban észben tartani, hogy az „északi fukarok” nyomására bekerült a helyreállítási alap működtetésében egy
„vészfékmechanizmus” is.
E szerint bármely tagállam felvetheti, hogy benyomása szerint valamely „tagtárs” nem a reformprogramjában rögzített paraméterek szerint használja fel a számára allokált összeget. Ez esetben a támogatás folyósítását felfüggesztik, és a kérdést a tagországok közötti fórumon – végső esetben európai tanácsi, az EU-csúcs szinten – vitatják meg. Ez a fajta intermezzo ugyanakkor nem lehet hosszabb három hónapnál. (A kép teljességéhez tartozik, hogy magát a mechanizmust – elsősorban a hollandok – nem a magyarok vagy a lengyelek, hanem az olyan potenciális „nagy felhasználók” miatt értezték fontosnak, mint Olaszország, amely támogatás és hitel formájában összesen 208 milliárd eurót kaphat majd.)
Ami a hétéves keretköltségvetést illeti, a támogatás formájában megjelenő közvetlen magyar részesedés ebből 2018-as áron 33,1 milliárd euró lehet majd. Ennek valamivel több, mintegy 62 százaléka az úgynevezett felzárkóztatási alapokra (alapvetően szociális alapra, Európai Regionális és Fejlesztési Alapra – régebbi nevén „strukturális alapra” –, valamint kohéziós támogatásra) jut majd, míg további több mint 36 százalékkal az agrárágazat részesedhet. A közvetlenül a termelőknek jutó kifizetések összege ebből a tervek szerint évi 1,2 milliárd eurót (420 milliárd forintot) tesz majd ki. Az agrárkiadások további hányada alapvetően vidékfejlesztést szolgál.
Itt lép azonban be, amire az imént azt mondtuk, hogy
2021 elején a regionális és kohéziós támogatások esetében még nem lehet szó a 2021-2027-es keret igénybevételéről,
hiszen ehhez előbb még ki kell dolgozni és el kell fogadtatni azokat az operatív programokat, amelyek alapján a pénzek odaítélése az amúgy rendelkezésre álló borítékokból a jövőben megtörténhet.
Cserébe 2021-ben viszont bőségesen folyamatban lesznek még olyan fejlesztési programok, amelyeket az előző hétéves keretben lekötött kiadások jegyében kezdtek el, de befejezésük átnyúlik az új költségvetési évre is.
Ettől függetlenül az a tény, hogy létezik és működik január 1-je után is közösségi költségvetés, itt is kedvezően érezteti majd a hatását. Ha ugyanis nem született volna megállapodás, és nem lenne érvényes – hétéves, valamint ez alapján jövő évi éves – közösségi büdzsé, akkor csak az úgynevezett kötelező (közösségi mechanizmusok és intézmények működtetést biztosító) kiadások fedezetére létezne egy erősen lecsökkentett készenléti költségvetés, amiből felzárkóztatási alapokat viszont nem finanszíroznak.
Mindezek mellett, hatályos teljes körű költségvetéssel folytatódhat egy sor olyan program is – az oktatási csereprogramokat finanszírozó Erasmustól a különböző kutatási, fejlesztési projektekig (ld. Horizon) -, amelyekből Magyarország nem országos, hanem egyéni (kis közösségi, kutatóműhelyi stb.) szinteken részesedik, de amelyek folyamatban lévő büdzsé nélkül január elsején szintén leálltak volna. Így viszont minden mehet majd zavartalanul tovább.