Hétfőn feltűnést keltett a Reuters azon – „EU-tisztviselőre” hivatkozó – értesülése, miszerint európai uniós részről keddig adtak határidőt Magyarországnak és Lengyelországnak a közösségi költségvetési és alapteremtési döntések blokkolásának feloldására, ellenkező esetben kezdetét veszi a két ország vétójának „megkerülése” az EU-huszonötök részéről.
A hírügynökség közléséből nemcsak az nem derült ki, hogy milyen alternatíva mentén látna hozzá a huszonötös kör a szükséges források előteremtéséhez, hanem hogy pontosan milyen szinten, milyen formában, ki által és kinek átnyújtott ultimátumról volt szó, ha egyáltalán formálisan valóban született ilyen.
Az EU-huszonhetek nevében jelenleg a féléves soros EU-elnökséget ellátó német diplomácia koordinál és kommunikál, de ő is csak arról közvetíthet ilyen horderejű kérdésben véleményt vagy követelést, amire az általa képviselt tagországoktól erre felhatalmazása van. Ha egy, a lengyelek és magyarok nélküli EU-huszonötös körben elhatározott határidőről lenne szó, akkor annak képviseletét a németek „EU-elnökségként” aligha vállalhatták fel, hacsak nem külön a további huszonnégyek felkérésére (amit viszont akkor meg kellett előznie egy külön egyeztetésnek).
Ha az értesülés arra vonatkozik, hogy a mindenkori operatív és jogalkotási ügyeket előkészítő európai bizottsági tervezés formális megkezdését helyezték kilátásba a keddi határidő elmúltával, akkor ez alapvetően bizottsági fejlemény, aminek formalizálásához viszont a biztosok kollégiumának testületi döntése kell, amit ilyen súlyú ügyekben aztán az elnök kell, hogy képviseljen az érintett tagországok felé, főigazgatósági előadók aligha fenyegethetnek meg tagállami kormányokat, hogy mit tegyenek, ha bizonyos válaszlépést el akarnak kerülni.
Mindkét esetben a felszólítás kormányzati, kormányfői szintet kell, hogy érintsen, végül is ennek mérlegelése a kérdéses két ország fogadói oldalán sem minisztériumi osztályvezetői szintű dilemma.
Informális uniós források mindehhez képest kitartanak amellett, hogy
bármilyen sorsdöntő változás vagy döntés – mint amilyen alternatív pénzügyi alap felállítása lenne EU-huszonötös körben, az ellenkező Lengyelország és Magyarország kihagyásával – csakis a huszonhetek csütörtök-pénteki állam- és kormányfői értekezlet (Európai Tanács-ülés) után képzelhető el.
Tény, hogy egy ilyen irányváltás támogatottsága növekvő mind az említett EU-huszonötös, mind EU-intézményi körben. A francia Journal du Dimanche legutóbbi száma például hosszan idézte Clément Beaune EU-ügyi államtitkárt, aki eldöntött francia politikai prioritásként beszélt a két ország vétóját megkerülő rendszer kiépítésének a fontosságáról, „amennyiben ezek továbbra is blokkolják” a közös döntéshozást. „Jogilag fáradságos, de lehetséges” – tette hozzá a francia politikus, aki egyúttal hangsúlyozta, hogy „nem hagyjuk veszni sem a helyreállítási alapot, sem a jogállamiságot”.
Néhány nappal korábban Johannes Hahn költségvetési biztos is arról beszélt, hogy bizottsági jogi vélemények szerint szükség esetén megoldható EU-huszonötös körben a forrásteremtés és finanszírozás. Arról is keringtek hírek addigra már, hogy bizottsági szakértői körökben láthatóan folytak is bizonyos előzetes felmérések ez ügyben.
Szakértők szerint a Reuters-értesülés mindezek fényében leginkább azt látszik jelezni, hogy formálisan vagy informálisan
a lengyel–magyar páros felé kívánatosnak nevezték a pontos színvallást és lehetőleg a vétó feloldását
az EU-ügyi tárcavezetők keddi, EU-csúcsot előkészítő videókonferenciájáig. Ha ez nem történik meg, akkor a legvalószínűbb, hogy az ügy tovább megy a csütörtöki Európai Tanács-ülésre.
De azt, hogy ellenkező esetben pontosan mikortól mi fog történni, bizonyosan nem egyes szereplők, hanem az ügyben érintett országcsoport, a bizottsági apparátussal egyeztetve fogja majd eldönteni.