Az amerikai sajtó egyik " sztárja" ezen a héten Donald Trump Mar-a-Lago nevű villakomplexuma a floridai Palm Beachen. Mindent megírtak róla: az 1920-as években Marjorie Merriweather milliárdos építtette, szalonjának oszlopait aranyozott ornamentika díszíti, eredetileg 58 hálószobája és 33 fürdőszobája volt, s amikor Trump megvásárolta a milliárdos örököseitől, még tovább bővíttette teniszpályákkal, bálteremmel, golfklubbal. Luxusklub ez a javából - írta a napokban a USA Today című napilap.
A "téli Fehér Háznak" elkeresztelt Mar-a-Lago vendége csütörtökön és pénteken Hszi Csin-ping.
Tárgyalásaikat nem egy amerikai elemző már előzetesen a "furcsa pár" találkozójának minősítette,
rámutatva, hogy nem csupán a jelentős politikai nézetkülönbségek jellemzik majd, hanem a két ember nagyon is különböző személyisége, politizálási stílusa is.
Donald Trump szüntelen Twitter-bejegyzéseivel (is) politizál, nem egyszer türelmetlenül, indulatosan és nem téve lakatot a szájára, Hszi Csin-ping viszont nagyon nyugodt, kimérten fogalmazó államférfi, aki nincs is jelen a közösségi médiában.
Amiben viszont a két elnök hasonlít egymásra, hogy retorikájukkal és politikai döntéseikkel mindketten országuk nagyságát akarják tartósan megteremteni, s ahogyan az amerikai közszolgálati rádióban (NPR) megszólaltatott Graham Allison, a Harvard Egyetem professzora fogalmazott: mindketten globális vetélytársat látnak egymásban.
Allison a napokban cikket írt a The Washington Post című napilap hasábjain, s ebben a saját könyvét idézve az Egyesült Államok és Kína összecsapását vetítette előre, és azt a kérdést fogalmazta meg: "elkerülheti-e Amerika és Kína Thuküdidész kelepcéjét?".
Thuküdidész ókori görög történetíró volt, aki a két városállam, Athén és Spárta háborújának történetét írta meg. Allison felidézte, hogy Athén felemelkedése félelmet keltett Spártában, s ez háborúhoz vezetett. A Harvard professzora párhuzamot vont a mai Egyesült Államok és Kína vetélkedésével, s úgy vélekedett, hogy
a felemelkedő Peking kihívást intéz a dominanciát megszokott Washington gazdasági és politikai hatalmához.
Újkori Thuküdidészre nyilván nem lesz szükség. Gideon Rachman, a Financial Times című brit napilap külpolitikai kommentátora a napokban azt idézte fel: 2013-ban nyugati újságírók csoportjával járt Kínában és találkozott Hszivel is, aki meglepetésére ismerte Allison munkáját, s leszögezte a nyugati riportereknek: "valamennyiünknek azon kell dolgoznunk, hogy elkerüljük Thuküdidész kelepcéjét".
Elemzők szerint az amerikai politika irányítói érezhetik a Kína támasztotta kihívásokat. Trump már a kampányában, de elnökként is azt hangoztatta, hogy véleménye szerint Kína manipulálja a nemzeti valutája árfolyamát, hogy így fokozza az exportját, óriási az amerikai kereskedelmi deficit, ezt csökkenteni akarja, és nagyobb hozzáférést kívánna a kínai piachoz. Az amerikai elnök ugyanakkor azt is aláhúzta: nem kereskedelmi háborút, hanem megegyezést akar Pekinggel.
A főleg gazdasági kérdésekkel foglalkozó CNBC televízióban megszólaló szakértők azonban aggodalmaskodnak:
nem látják kiforrottnak Trump Kínával kapcsolatos politikáját.
Több, kulcsfontosságú szakembere nem lesz jelen a tárgyalásokon. Robert Lighthizer, a kormányzat kereskedelmi főképviselőjének kinevezését a kongresszus még nem erősítette meg, a kínai nagyköveti posztra jelölt iowai kormányzó, Terry Branstad kongresszusi megszavazása is várat még magára, és a külügyminisztérium ázsiai kérdésekkel foglalkozó szakembergárdája sem alakult még meg teljes egészében.
A csúcstalálkozót a külpolitikában és diplomáciában abszolút járatlan Jared Kushner, Donald Trump tanácsadóvá kinevezett veje készítette elő, akinek ráadásul érdekkonfliktust is sejtető üzleti ügyletei vannak Kínában.
A kétnapos csúcstalálkozón nagyon hangsúlyosan szerepel Észak-Korea és az észak-koreai nukleáris és rakétaprogram problémája is. K.T. McFarland, Trump nemzetbiztonsági főtanácsadójának helyettese vasárnap - a londoni Financial Timesban - úgy nyilatkozott: Washington aggodalmát a "reális lehetőség" magyarázza, hogy Észak-Korea négy éven belül képes lesz nukleáris robbanófejjel felszerelt rakétával támadni az Egyesült Államokat.
Szintén a Financial Timesnak adott interjújában - amely vasárnap este jelent meg először a lap internetes oldalán - Donald
Trump sejteni engedte, hogy a kétoldalú kereskedelmet "használja fel" az Észak-Korea elleni együttműködés kikényszerítésére.
Az interjú utáni sajtókommentárok szerint nyomást kívánt gyakorolni Kínára.
"Kínának nagy befolyása van Észak-Koreára. És Kína eldöntheti, segít nekünk Észak-Korea ügyében, vagy nem. Ha segít, az nagyon jó lesz Kínának, ha nem segít, senkinek sem lesz jó" - fogalmazott Trump. Arra a kérdésre pedig, hogy az együttműködésért cserében az Egyesült Államok mit kínál, azt válaszolta: "a kereskedelem az ösztönző. Minden a kereskedelemről szól". Majd "beígérte", hogy kormányzata akár egyedül is megoldja az észak-koreai fenyegetés problémáját.
Nem világos, hogy Kínát megindítják-e az amerikai elnök megjegyzései. Peking ugyan élt némi gazdasági nyomásgyakorlással Phenjanra, de sokáig alig moccant. Elemzők szerint mintha nem akarta volna destabilizálni Észak-Koreát.
Az amerikai kommentátorok és elemzők mindenesetre felfigyeltek arra, hogy Trumppal ellentétben Hszi nem tett nyilatkozatokat és kommentárokat a Mar-a-Lagóban tartandó csúcstalálkozó előtt.