Alapvetően a korábban jónak tekintett kapcsolatok helyreállítása volt a célja a török és az orosz elnök minapi találkozójának – mondta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa.
„Nagyon fontos célja volt a török vezetésnek, hogy a különböző megmaradt orosz szankciókat számolják föl, és újrainduljon a kereskedelem és az orosz turisták még nagyobb számban menjenek az országba.”
Ezentúl a Török Áramlat gázvezeték megvalósításáról és az akkuyui nukleáris erőmű építésének befejezéséről is megállapodott Putyin és Erdogan.
Egeresi Zoltán arról is beszélt, hogy a geopolitikai nézeteltérések nem szűntek meg a két ország között.
„A szíriai kontextus miatt Iránnal sem túl barátiak a török kapcsolatok, ebből jelent nagy kiugrást, a külpolitikai viszonyrendszer javítását ez az orosz közeledés. Azt megelőzően az izraeli nyitás jó jelzés volt a török társadalom és a nagyvilág felé is. A török puccs óta Törökország és az Egyesült Államok viszonya enyhén szólva kisebb válságba került. Ez nem egy sorsdöntő, nagy változást ígérő válság, Törökország marad NATO-tag, hosszabb távon rendezni fogják a problémákat, de jól jött az oroszországi látogatás, ahol azt demonstrálhatja a török vezető, hogy elég erős és független ahhoz, hogy más nagyhatalmak felé is kacsingasson. Ezt nem értékelném túl” – jelezte Egeresi Zoltán.
A Törökország-kutató hozzátette: Szíriával összefüggésben Ankara érdekei továbbra is ellentétesek Moszkvával.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa szerint Törökország a délkelet-európai régió vezető állama szeretne lenni. Egeresi Zoltán az InfoRádió Aréna című műsorában azt mondta: Ankara a migrációs helyzet kezelésének is megkéri majd az árát.
A puccs után, július végén bevezetett rendkívüli állapot komoly jogosítványokkal ruházza fel a török kormányt – fogalmazott a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa.
„Az igazságszolgáltatást, a bírósági kontrollt kiiktatták a rendszerből, és a komoly letartóztatások miatt egyfajta félelem, fenntartások és bizonytalanság alakul ki a török társadalomban. Az egy dolog, hogy güllenistákat visznek el, de a pontos behatárolásuk problémás.”
Egeresi Zoltán szerint Törökország a régió vezető szerepét szeretné betölteni. Ezzel a nemzetközi színtéren stratégiai befolyásra tehet szert.
„Nem véletlenül akarnak energetikai központtá válni, minden rajtuk keresztül menjen Nyugat-Európába, mert a tranzitdíjak jól fizetnek. A migránskérdés esetében is: nem az volt Törökország célja, hogy a világ legnagyobb menekültközösségét befogadó államává váljon, de ha már így alakult és az Európai Uniónak fontos, hogy ezek az emberek ott maradjanak és ne jöjjenek el, akkor megkéri az árát. Ezek így vannak és maradnak is, hogy Törökország nemzetközi súlyát emeljék.”
A Törökország-kutató hozzátette: az arab tavaszt követően Ankara minden érintett államban baráti politikust támogatott a hatalomba. Szíriával összefüggésben is ezt szeretné elérni a török kormány, azonban ennek kimenetelét egyelőre még nem látni.