1919. február 12-én Pozsonyban a hajdani Vásár téren (most Szlovák Nemzeti Felkelés tere) több ezer fős - főként a város magyar és német lakóiból álló - tömeg tartott békés tüntetést, az ellen tiltakozva, hogy a várost az év első napján megszállták a csehszlovák légió katonái, majd egy hónappal később a Zsolnáról Pozsonyba költözött úgynevezett teljhatalmú szlovák minisztérium önkényesen Szlovákia fővárosává nyilvánította a várost.
A fegyvertelen, magyar zászlókkal felvonuló tömeg az Éljen Magyarország jelszót skandálta, amit a csehszlovák legionáriusok provokációnak minősítettek és géppuskasortüzet adtak le rájuk, majd szuronnyal támadtak a menekülő emberekre. A sortűzben a helyszínen hatan életüket vesztették, majd a több mint száz sebesült közül további kettő később halt bele súlyos sebesülésébe.
A pozsonyi magyarok az idén már tizenegyedik alkalommal emlékeztek az áldozatokra azok végső nyughelyén, a Csalogányvölgyi temetőben. A megemlékezésen, amelyen a Pozsonyi Casino társulás és a Csemadok Pozsony óvárosi alapszervezete szervezett, mintegy kéttucatnyian vettek részt, köztük Magyarország pozsonyi nagykövetségének képviselete, civil szervezetek és magánszemélyek.
"A lövöldöző katonákat a város lakosai - nem lévén semmi fegyverük - hógolyókkal dobálták meg" - idézte fel a történteket a helyszínen Brogyányi Mihály, a Csemadok óvárosi alapszervezetének alelnöke. Hozzátette: a sortüzet követően a katonák még több órán át üldözték a menekülőket, a puskaropogást városszerte még estig hallani lehetett.
Az erőszak a tragédia áldozatainak erőszakellenes tüntetéssé vált temetésén tovább folytatódott. Akkor vesztette életét a megszállás elleni tiltakozáshullám kilencedik áldozata, egy mindössze 14 éves fiú, akit azért lőtt le az egyik katona, mert azt hitte, hogy a cipőjét bekötni készülő fiú a hátsóját mutatja neki.
A történtek miatt később a csehszlovák hatóságok vizsgálatot indítottak, de ennek alapján senkit nem vontak felelősségre. A tragédia áldozatait máig nem rehabilitálták. A pénteki megemlékezés koszorúzással és a Himnusz eléneklésével zárult.