7 °C
A kvartett tagjai a tunéziai civil társadalom négy legjelentősebb szervezete: a Tunéziai Általános Munkásszakszervezet, a Tunéziai Ipari, kereskedelmi és Kézműves Konföderáció, a Tunéziai Emberi Jogi Liga és a Tunéziai Ügyvédi Kamara.
A norvégiai Nobel-bizottság indoklása szerint azzal érdemelték ki a kitüntetést, hogy nagyban hozzájárultak a tunéziai plurális társadalom felépítéséhez. "Alternatív, békés politikai folyamatot indítottak el, amikor az ország polgárháború szélére sodródott" - írták.
A 2011-ben elkezdődött demokratizálódási folyamat 2013 nyarára megtorpant Tunéziában, ellenzéki politikusokat lőttek agyon, ami tüntetéseket és kisebb belpolitikai válságot váltott ki. Sokan elnyomással és radikalizálódással vádolták a két évvel korábban szabad választásokon hatalomra került, akkor még mérsékelten iszlamista en-Nahda (Újjászületés) pártot. 2013 októberében azonban - máig tartó - "nemzeti párbeszéd" kezdődött a kormánypárt és az ellenzék között.
Tavaly elnök- és parlamenti választásokat tartottak az országban, és lépésről lépesre hozzák létre a demokrácia többi intézményét. A folyamatot időnként beárnyékolják súlyos erőszakcselekmények, főleg olyanok, amelyeket iszlám szélsőségesek követnek el. Idén két nagyon súlyos terrortámadás történt az országban, ezeknek összesen 60 halálos áldozata volt.
Huszin Abbászi, a tunéziai munkásszakszervezet főtitkára a bejelentésre reagálva úgy nyilatkozott, hogy nagyon meglepte a kitüntetés, de nemcsak őt, hanem a kvartett többi tagszervezetének tagjait is. "Azokat az erőfeszítéseket jutalmazza a kitüntetés, amelyeket a kvartett több mint két évvel ezelőtt kezdett el, amikor az ország minden fronton veszélyben volt. Ez nagy öröm Tunéziának, és remény az arab világnak" - jelentette ki.
"A díjjal mindenekelőtt a tunéziai népet akarjuk bátorítani, amely nagy nehézségek ellenére megalapozta a nemzeti testvériség alapjait. A bizottság reményei szerint ez a munka követendő példa lesz más országok számára is" - jelentette ki Kaci Kullmann Five, a norvégiai Nobel-bizottság elnöke. Hozzátette, hogy a díjat a kvartett mint egész kapta, nem pedig külön-külön a tagszervezetek.
Az AP amerikai hírügynökség szerint a döntés valószínűleg meglepetés mindenki számára, hiszen a díj elnyerésére a legesélyesebb Angela Merkel német kancellár volt az ukrán válság és kiváltképp a menekülthullám kezelésében nyújtott munkájáért. Esélyesként tartották számon még Ferenc pápát, Denis Mukwege kongói orvost, aki a fegyveres konfliktusban nemi erőszakot elszenvedő nők számára nyitott kórházat és a Novaja Gazeta című orosz újságot is.
"Jó választás, mert a bizottság a díjjal megpróbál behatolni a muzulmán világbeli konfliktus mélyébe. Mindenesetre egy kicsit meghökkentő és teljesen váratlan" - mondta Oeyvind Stenersen, a Nobel-díj történetének egyik kutatója.
Az idei díjra 273 nevezett volt, öttel kevesebb, mint tavaly.
A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem a díjalapító svéd Alfred Nobel hazájában, hanem Norvégiában, Oslóban ítélnek oda és adnak át. Nobel halálakor ugyanis a két ország még egy államot alkotott, ezért rendelkezett úgy Nobel, hogy a békedíjat norvég bizottság ítélje oda, és a hagyomány Norvégia 1905-ös függetlenné válása után is fennmaradt. A díjat adományozó bizottság a norvég parlament, a Storting által kinevezett öt tagból áll, döntését kizárólagos felelősséggel hozza meg, de kikérheti szakértők véleményét. A kitüntetést "a békekonferenciák előmozdítói, a leszerelési tárgyalások főbb szereplői és a népek közötti testvériség élharcosai", valamint - az alapító szándékait figyelembe véve - az emberi jogokért küzdők kaphatják meg.
A díjat 1901 óta most 96. alkalommal osztották ki, 19 évben nem talált gazdára. A Nobel-díjat a mostaniakkal együtt 129 kitüntetettnek ítélték oda, mivel azonban a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) háromszor, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) pedig kétszer is megkapta, 103 személy és 23 szervezet a Nobel-békedíj kitüntetettje. A kitüntetést 65 alkalommal kapta egy díjazott, 29-szer ketten, 2 esetben hárman kapták megosztva. A díjazott személyek között 16 nő van. A díjazottak átlagéletkora 61 év. Legfiatalabb korban a 2014-ben, 17 évesen kitüntetett pakisztáni diáklány, Malala Juszafzai (a mindenkori legfiatalabb Nobel-díjas) részesült az elismerésben, legidősebben, 87 évesen a Pugwash-mozgalmat elindító brit Joseph Rotblatet tüntették ki 1995-ben.
A Nobel-békedíjat egy alkalommal, 1961-ben poszt mortem ítélték oda Dag Hammarskjöld volt ENSZ-főtitkárnak, 1974 óta csak élő személyt lehet jelölni. Visszautasításra is csak egy példa van: 1973-ban a vietnami békeszerződés megkötéséért a vietnami Le Duc Tho és az amerikai Henry Kissinger megosztva kapta a kitüntetést, ám a vietnami politikus nem vette azt át. A díj odaítélésekor három kitüntetett volt letartóztatásban: 1935-ben a német Carl von Ossietzky, 1991-ben a burmai Aung Szan Szú Kji és 2010-ben a kínai Liu Hsziao-po (Liu Xiaobo).
Az 1954-ben kémiai Nobel-díjjal kitüntetett amerikai Linus Paulingot 1962-ben Nobel-békedíjjal is elismerték - ő az egyetlen Nobel-díjas, aki mindkét Nobel-kitüntetését önállóan kapta.
A Nobel-békedíjasok között egy boldoggá avatott személy is van: Kalkuttai Teréz anya, akit 1979-ben a szegények, nélkülözők, betegek és árvák közötti emberbaráti tevékenységéért tüntettek ki, s akit II. János Pál pápa 2003. október 19-én boldoggá avatott.
Az elmúlt tíz év Nobel-békedíjasai:
2005 - A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) és a szervezet főigazgatója, Mohamed el-Baradei az atomenergia katonai célú felhasználásának megakadályozását célzó erőfeszítéseiért.
2007 - Al Gore volt amerikai alelnök és az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) azokért az erőfeszítéseikért, amelyeket az emberiség okozta éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek terjesztésére, illetve a klímaváltozás elleni harchoz szükséges intézkedések alapjainak lefektetésére tettek.
2009 - Barack Obama amerikai elnök a nemzetközi diplomácia megerősítéséért és a népek közötti együttműködés elősegítéséért tett erőfeszítéseiért.
2011 - Ellen Johnson-Sirleaf libériai elnök asszony és honfitársa, a nőket a polgárháború ellen mozgósító Leymah Gbowee, továbbá a jemeni nőjogi és demokráciapárti aktivista Tavakkul Karman, "a nők biztonságáért és a béke megteremtése érdekében folytatott politikai szerepvállalási jogukért folytatott erőszakmentes küzdelmükért".
2013 - A hágai székhelyű Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) a vegyi fegyverek megsemmisítése terén végzett széles körű munkájáért.
Huszin Abbászi, a tunéziai munkásszakszervezet főtitkára a bejelentésre reagálva úgy nyilatkozott, hogy nagyon meglepte a kitüntetés, de nemcsak őt, hanem a kvartett többi tagszervezetének tagjait is. "Azokat az erőfeszítéseket jutalmazza a kitüntetés, amelyeket a kvartett több mint két évvel ezelőtt kezdett el, amikor az ország minden fronton veszélyben volt. Ez nagy öröm Tunéziának, és remény az arab világnak" - jelentette ki.
"A díjjal mindenekelőtt a tunéziai népet akarjuk bátorítani, amely nagy nehézségek ellenére megalapozta a nemzeti testvériség alapjait. A bizottság reményei szerint ez a munka követendő példa lesz más országok számára is" - jelentette ki Kaci Kullmann Five, a norvégiai Nobel-bizottság elnöke. Hozzátette, hogy a díjat a kvartett mint egész kapta, nem pedig külön-külön a tagszervezetek.
Az AP amerikai hírügynökség szerint a döntés valószínűleg meglepetés mindenki számára, hiszen a díj elnyerésére a legesélyesebb Angela Merkel német kancellár volt az ukrán válság és kiváltképp a menekülthullám kezelésében nyújtott munkájáért. Esélyesként tartották számon még Ferenc pápát, Denis Mukwege kongói orvost, aki a fegyveres konfliktusban nemi erőszakot elszenvedő nők számára nyitott kórházat és a Novaja Gazeta című orosz újságot is.
"Jó választás, mert a bizottság a díjjal megpróbál behatolni a muzulmán világbeli konfliktus mélyébe. Mindenesetre egy kicsit meghökkentő és teljesen váratlan" - mondta Oeyvind Stenersen, a Nobel-díj történetének egyik kutatója.
Az idei díjra 273 nevezett volt, öttel kevesebb, mint tavaly.
A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem a díjalapító svéd Alfred Nobel hazájában, hanem Norvégiában, Oslóban ítélnek oda és adnak át. Nobel halálakor ugyanis a két ország még egy államot alkotott, ezért rendelkezett úgy Nobel, hogy a békedíjat norvég bizottság ítélje oda, és a hagyomány Norvégia 1905-ös függetlenné válása után is fennmaradt. A díjat adományozó bizottság a norvég parlament, a Storting által kinevezett öt tagból áll, döntését kizárólagos felelősséggel hozza meg, de kikérheti szakértők véleményét. A kitüntetést "a békekonferenciák előmozdítói, a leszerelési tárgyalások főbb szereplői és a népek közötti testvériség élharcosai", valamint - az alapító szándékait figyelembe véve - az emberi jogokért küzdők kaphatják meg.
A díjat 1901 óta most 96. alkalommal osztották ki, 19 évben nem talált gazdára. A Nobel-díjat a mostaniakkal együtt 129 kitüntetettnek ítélték oda, mivel azonban a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) háromszor, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) pedig kétszer is megkapta, 103 személy és 23 szervezet a Nobel-békedíj kitüntetettje. A kitüntetést 65 alkalommal kapta egy díjazott, 29-szer ketten, 2 esetben hárman kapták megosztva. A díjazott személyek között 16 nő van. A díjazottak átlagéletkora 61 év. Legfiatalabb korban a 2014-ben, 17 évesen kitüntetett pakisztáni diáklány, Malala Juszafzai (a mindenkori legfiatalabb Nobel-díjas) részesült az elismerésben, legidősebben, 87 évesen a Pugwash-mozgalmat elindító brit Joseph Rotblatet tüntették ki 1995-ben.
A Nobel-békedíjat egy alkalommal, 1961-ben poszt mortem ítélték oda Dag Hammarskjöld volt ENSZ-főtitkárnak, 1974 óta csak élő személyt lehet jelölni. Visszautasításra is csak egy példa van: 1973-ban a vietnami békeszerződés megkötéséért a vietnami Le Duc Tho és az amerikai Henry Kissinger megosztva kapta a kitüntetést, ám a vietnami politikus nem vette azt át. A díj odaítélésekor három kitüntetett volt letartóztatásban: 1935-ben a német Carl von Ossietzky, 1991-ben a burmai Aung Szan Szú Kji és 2010-ben a kínai Liu Hsziao-po (Liu Xiaobo).
Az 1954-ben kémiai Nobel-díjjal kitüntetett amerikai Linus Paulingot 1962-ben Nobel-békedíjjal is elismerték - ő az egyetlen Nobel-díjas, aki mindkét Nobel-kitüntetését önállóan kapta.
A Nobel-békedíjasok között egy boldoggá avatott személy is van: Kalkuttai Teréz anya, akit 1979-ben a szegények, nélkülözők, betegek és árvák közötti emberbaráti tevékenységéért tüntettek ki, s akit II. János Pál pápa 2003. október 19-én boldoggá avatott.
Az elmúlt tíz év Nobel-békedíjasai:
2005 - A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) és a szervezet főigazgatója, Mohamed el-Baradei az atomenergia katonai célú felhasználásának megakadályozását célzó erőfeszítéseiért.
2007 - Al Gore volt amerikai alelnök és az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) azokért az erőfeszítéseikért, amelyeket az emberiség okozta éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek terjesztésére, illetve a klímaváltozás elleni harchoz szükséges intézkedések alapjainak lefektetésére tettek.
2009 - Barack Obama amerikai elnök a nemzetközi diplomácia megerősítéséért és a népek közötti együttműködés elősegítéséért tett erőfeszítéseiért.
2011 - Ellen Johnson-Sirleaf libériai elnök asszony és honfitársa, a nőket a polgárháború ellen mozgósító Leymah Gbowee, továbbá a jemeni nőjogi és demokráciapárti aktivista Tavakkul Karman, "a nők biztonságáért és a béke megteremtése érdekében folytatott politikai szerepvállalási jogukért folytatott erőszakmentes küzdelmükért".
2013 - A hágai székhelyű Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) a vegyi fegyverek megsemmisítése terén végzett széles körű munkájáért.
Hanganyag: Sigmond Árpád
