Draza Mihajlovic a szerb és a balkáni történelem egyik legellentmondásosabb alakja. Háborús bűnökkel és a nácikkal való kollaborációval vádolták, vérszomjas hazaárulónak tartották, a nacionalisták szerint viszont hős volt.
Draza Mihajlovicot a második világháború után a nácikkal való kollaboráció vádjával elítélték és kivégezték a hatalomra kerülő kommunisták. 2006-ban unokája kezdeményezésére indult meg a rehabilitációs folyamat. A döntés végleges, fellebbezésnek helye nincs - hangzott el csütörtökön a bíróságon.
A bírói testület azt állapította meg, hogy az 1946. június 15-én hozott ítélet törvénytelen módon, politikai és ideológiai okokból született meg. Elhangzott továbbá, hogy a belgrádi bíróság nem arról döntött, hogy Draza Mihajlovic háborús bűnös volt-e vagy sem - erre ennyi idő után már nem volt lehetőség -, hanem arról, hogy tisztességes volt-e az ellene folytatott eljárás.
A belgrádi bíróság előtt több százan gyűltek össze arra várva, hogy majdnem hetven év után vajon rehabilitálják-e a szerb nacionalisták által hősnek tartott katonai vezetőt.
Oliver Antic, Tomislav Nikolic szerb köztársasági elnök tanácsadója részt vett Draza Mihajlovic rehabilitációnak jogi megalapozásában.
Draza Mihajlovic volt az egyik alapítója a második világháború alatt az akkori Jugoszlávia területén működő csetnikmozgalomnak, azaz a délszláv népek, és főleg a szerbség egyesítéséért küzdő, királypárti fegyveres mozgalomnak. A szerbség egyesítése egy "etnikailag tiszta", úgynevezett Nagy-Szerbián belül valósult volna meg, ennek érdekében a csetnikcsapatok "feladata" a nem szerb lakosság eltávolítása volt a leendő állam területéről.
A második világháborúban, 1941-ben a Mihajlovic vezette csetnikek ellenállása került szembe a német megszállókkal. Később a parancsnok úgy vélte, hogy a kommunista partizánok jelentik a nagyobb veszélyt a szerbekre, ezért velük került összetűzésbe, a kommunisták pedig 1946-ban elfogták és Belgrádban kivégezték, sírjának helye máig ismeretlen.
A csetnikeket - akiket sokáig a nép ellenségeinek minősítettek -, 2004-ben rehabilitálta a szerb parlament: egy törvénymódosítással ugyanazokat a jogokat biztosította leszármazottaiknak, amelyeket addig Tito partizánjainak utódai élveztek.