"A szondázóknak önmagukat kellene megszondázni, hogy kiderüljön, mi nem működött" - idézte az AFP Boris Johnsont, London konzervatív polgármesterét.
A közvélemény-kutatók ugyanis rendkívül szoros eredményt vetítettek előre a két legnagyobb politikai erő között, azt jelezve, hogy nem lesz igazi győztes. A legnagyobb brit közvélemény-kutató cég, a YouGov által a The Times című tekintélyes konzervatív brit napilap megbízásából elvégzett, rendkívül széles, több mint tízezer fős mintára alapuló felmérés a választás napján még azt jelezte, hogy a Konzervatív Párt és a Munkáspárt egyaránt a voksok 34 százalékára számíthat.
Hasonlóképpen "döntetlen" eredményt prognosztizált az ICM és a Survation. További három cég (a TNS, az Opinium és a Comres) egy százalékpontos előnyt jósolt a konzervatívoknak, a Panelbase cég felmérése szerint viszont a Munkáspártnak kellett volna két százalékponttal felülkerekednie.
Amikor már az első exit-poll eredmények a konzervatívok fölényes diadaláról tanúskodtak, az igazi sokkhatás volt, igazán senki nem akarta elhinni, a vesztesek pedig - akik nem akarták feladni a reményt - óvatosságra intettek. "Ha ezek a becslések pontosak, akkor nyilvánosan megeszem a kalapom" - mondta Paddy Ashdown, a liberális demokraták volt vezetője. Csakhogy később bebizonyosodott: a konzervatívok valóban elsöprő győzelmet arattak.
"Meg vagyok döbbenve" - mondta Peter Kellner, a YouGov elnöke a The Sun című bulvárlapnak.
Az AFP francia hírügynökség szerint ez volt a közvélemény-kutatók legnagyobb tévedése azóta, hogy 1992-ben ugyancsak melléfogtak.
Akkor ugyanis a munkáspárti Neil Kinnockot hozták ki győztesnek előrejelzéseikben, de a konzervatív John Major lett a befutó. E cégek némileg helyrehozták hibájukat 2010-ben, amikor meglehetősen nagy pontossággal látták előre a konzervatívok és a liberális demokraták koalíciós kormányának megalakítását.
A Populus cég egyik tisztségviselője nyíltan beismerte: a mostani választási eredmények nyomán az összes közvélemény-kutató intézetnek újra kell gondolnia módszereit.
Tony Travers, a London School of Economics politológusa úgy véli: nem kevés időre lesz szükség ahhoz, hogy elemezzék az okokat. A tévedés egyik lehetséges magyarázata az, hogy a konzervatív szavazók az utolsó pillanatban döntöttek, s ők általában óvakodnak előre elárulni, kire adják majd voksukat. A múltban egyébként a közvélemény-kutatók éppen ezért hajlamosak voltak túlbecsülni a munkáspártiak esélyeit - tette hozzá.
Egyébként úgy tűnik, a közvélemény-kutatók főleg abban vallottak kudarcot, hogy az egyes szavazókörzetekben helyesen ítéljék meg a várható százalékarányokat. Márpedig a választást nem a pártok országos támogatottsága dönti el, hanem az, hogy a 650 körzetben, helyben ki győz.