"Az alapjelenségből kell kiindulni: India több tízmillió évvel ezelőtt még a déli félgömbről elindult vándorolni észak felé. Nekiütközött az akkori Ázsia déli peremének, maga előtt gyűrve, söpörve azokat a tengeri üledékeket, amelyek valamikor abban a térségben lerakódtak, amelyek Ázsia és a déli félgömbön lévő India között voltak. Ez a folyamat évente néhány centiméteres mozgást jelentett. Amikor már elérte és maga előtt gyűrte a kőzettömegeket, ez természetesen lelassult, de ugyanúgy megvan az erőhatás napjainkban is. Tehát délről India továbbra is feszül neki, nyomakodik, átlagban fél centimétert közeledik egymáshoz a két nagy kőzettömeg. Igen ám, de ez törési síkok mentén, általában ferde törési síkok mentén történik. Miután a kőzettömegek elcsúsznak, a térrövidülés hatása pont fordítva jelentkezik, tehát egy adott pont, például a Katmandu-völgy viszonylag délfelé tolódik a koordinátákhoz képest, amit a műholdakról ma már nagyon pontosan lehet mérni. Korábban ezeket az eltolódásokat nagyon nehéz megállapítani, csak azt tudták vizuálisan konstatálni, amit a földfelszínről lehetett. Most kezdik felfedezni az eddig rejtve maradt mozgásokat" - mondta Juhász Árpád.
A geológus hozzátette: "a következő földrengés, lehet, hogy újra produkál ilyet, mindig az van, hogy felhalmozódik a feszültség, több évtizeden, akár egy-két évszázadokon keresztül is. Aztán amikor ez eléri a kőzetek szilárdságának kritikus határát, akkor széttörik a kőzet. A földrengés nem más, mint a feszültség feloldódása következtében a kőzettömegek megtörése."
"Egy ilyen mértékű változás a GPS-ek esetében indokolhatja a térképek módosítását, de a nagy, százezres vagy egy ötvenezres turistatérképen nem vehető észre és nem is ábrázolható" - jelezte Juhász Árpád.
Hanganyag: Seres Gerda