Ali Hamenei ajatolláh, Irán vallási és politikai vezetője - hivatalos honlapja szerint - április 9-én figyelmeztetett: a Lausanne-ban megkötött keretegyezmény még nem garancia arra, hogy június 30-ig aláírják a végleges megállapodást az ország atomprogramjáról. Azt hangoztatta, hogy ő nincs "sem mellette, sem ellene" annak. A kérdésben iráni részről Hamenei ajatolláhé az utolsó szó.
Ha viszont az iráni emberek reménye szertefoszlik arról, hogy hosszú évek után sikerül kijutniuk a nemzetközi elszigeteltségből, s feléledhet a gyengélkedő gazdaság, a mindebből fakadó népi elégedetlenség megrengetheti az államot, még akkor is, ha a vezetés a Nyugatot nevezné meg felelősnek a kudarcért. "Ha a megállapodásból nem lesz semmi, azt az amerikaiak észre sem fogják venni, de az irániakban egy világ tör majd össze" - mondta Karim Szadzsapúr, egy washingtoni Irán-szakértő.
A Lausanne-ban megkötött keretmegállapodás még véglegesítésre vár. Az egyezség értelmében Irán csökkenti az atomfegyverek létrehozásához szükséges urándúsító kapacitását és a Nyugat fokozatosan feloldja szankcióit. Ahhoz, hogy megvalósuljon, a tárgyalásban részt vett nagyhatalmaknak és Iránnak az egyezmény részleteit is meg kell fogalmazniuk, és jóvá kell hagyniuk minden szinten. Az átfogó megállapodás elkészítésére kitűzött határidő június 30-a.
Annak ellenére, hogy még semmi sem biztos, a tárgyalásokért felelős iráni külügyminisztert, Mohamad Dzsavad Zarifot hősként fogadták Teheránban, és ezrek vonultak az utcára ünnepelni. "Végre vége van. Az elszigeteltség megszűnt. A gazdasági nehézségeknek vége. Róháni betartotta ígéreteit" - mondta egy egyetemista, aki a tömeggel együtt ünnepelt.
Úgy tűnik, az iráni vezetés legfőbb szervei - mint az iszlám forradalom "vívmányainak megőrzését" ellátó Forradalmi Gárda és a törvényhozás - támogatják a tárgyalásokon elért eredményeket. A hadsereg főparancsnoka pedig gratulált Ali Hamenei ajatolláhnak, az iszlám köztársaság legfőbb politikai és vallási vezetőjének a tárgyalások sikeréért, és köszönetet mondott Haszan Róháni elnöknek az alku eléréséért.
A keményvonalas iráni politikusok ugyanakkor "katasztrofálisnak" minősítették az egyezséget. Úgy vélték, az alku a nyugati országoknak kedvez és tragikus Irán számára. Ilyen álláspontot fogalmazott meg mások mellett Hoszein Sariatmadari, Hamenei tanácsadója.
A Nyugat, különösképpen az Egyesült Államokkal szembeni ellenséges magatartás az 1979-es forradalom óta az iráni külpolitika alappillére, és a Washington-ellenesség mindig is kiindulópontja volt a keményvonalasok politikájának. A nemzetközi szankciókból fakadó infláció, munkanélküliség, és befektetéshiány azonban rákényszerítette Hameneit a tárgyalások támogatására.
A legfelsőbb vezető nyilatkozata az alkuról arról tanúskodik, hogy egyelőre nem döntött arról, kinek az oldalán foglal állást. Így nem bőszíti fel a megegyezés támogatóit és ellenzőit sem, utat adva a politikai lavírozásnak a jövőben.
Az ajatolláh nyilatkozata azért sem mellékes, mert a legfelsőbb vezetőé az utolsó szó az országot érintő döntésekben. Szakértők szerint a keményvonalas politikusok szította feszültségek alább fognak hagyni, ha Hamenei támogatja az egyezmény létrejöttét. Ugyanakkor azt meg is tudja vétózni.
Egyes megfigyelők szerint a megegyezés aláírását nagyban befolyásolni fogja az is, hogy milyen tényezők garantálják az ajatolláh pozíciójának és a forradalmi rendszer intézményeinek szilárdságát. Szerintük ugyanis támogatni fogja Róhánit, amennyiben az elnök népszerűsége nem jelent veszélyt sajátjára. Ha viszont meghaladja, akkor elemzők szerint akár meg is akadályozhatja a megállapodást.