A kiállítás az UNESCO világörökségi listáján szereplő nyolc magyarországi helyszínnel - a budapesti Duna-parttal, a Várnegyeddel, az észak-magyarországi Hollókővel és környezetével, az Aggteleki cseppkőbarlanggal, a Pannonhalmi Bencés Főapátsággal és természeti környezetével, a Pécsett feltárt ókeresztény temetővel, a Hortobágyi Nemzeti Parkkal, a Fertő tóval és természeti környezetével, különleges madárvilágával és a Tokaji borvidékkel - ismerteti meg a látogatókat.
Az európai döntéshozó testületek - köztük az Európai Bizottság és az Európai Parlament - kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a kulturális emlékek védelmének, számos konkrét projekttel segítve az épített és az eszmei örökség megőrzésére tett erőfeszítéseket, valamint annak széleskörű megismertetését - mondta Bocskor Andrea. Utalt az új összetételű Európai Bizottság, köztük Navracsics Tibor kulturális, oktatási és ifjúságpolitikai biztos álláspontjára, miszerint az elkövetkező évek egyik legfontosabb feladatának a munkahelyteremtést tekintik. A legszélesebb értelemben felfogott kulturális örökségvédelem pedig számos területen élénkítheti a munkaerőpiacot, és hozzájárulhat új munkaalkalmak megteremtéséhez - fogalmazott.
Szavai nyomatékot kaptak a kiállítás megnyitóját követő kerekasztal beszélgetésen is, amelyen az Európai Bizottság kulturális, illetve kutatási kérdésekkel foglalkozó szakemberei, egy európai civil szervezet képviselője, valamint a magyar Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltató Központ illetékese a kulturális örökségvédelem társadalmi összetartozást, azonosságtudatot erősítő szerepe mellett hangsúlyozták annak kiemelkedő gazdasági szerepét, elsősorban a munkahelyteremtésben.
Magyarország a világ öt olyan országának egyike, ahol külön törvény szabályozza a kulturális örökség védelmét - emelte ki a beszélgetés során Krasznai Zoltán, a Forster Gyula központ főosztályvezetője. Felhívta a figyelmet a kulturális örökség fogalmának változására, utalva arra, hogy míg néhány évtizede a műemlékvédelem többnyire csupán egy-egy épület állagának megóvását jelentette, mára megváltoztak az örökségvédelem feladatai. Az állagóvás helyett a kezelés, a hasznosítás, a folyamatos karbantartás került előtérbe - tette hozzá. Módosult a megőrzendő kulturális emlék fogalma is, egy-egy épített emlékkel együtt a megőrzendő kincsek listájára kerülnek a vele kapcsolatos legendák és hagyományok csakúgy, mint az építmény természeti, netán városi környezete is - mondta.
A nagy értékű, nemzeti kincsnek tekintett kulturális értékek védelme természetszerűen a kormányok feladata, a kisközösségeknek azonban meghatározó szerepük lehet a saját környékükön lévő, kevésbé ismert emlékek feltérképezésében és megóvásában - vélte Krasznai Zoltán.
Ugyancsak a nem kormányzati szervek, a polgárok önszerveződésén alapuló civil kezdeményezések jelentőségét méltatta Piet Jaspert, a kulturális örökségek védelmét szorgalmazó Europa Nostra elnevezésű szövetség igazgatótanácsának tagja. Az önkéntes alapon szerveződő kisközösségek bevonása nem lebecsülendő kreatív erőt jelenthet, erősíti a közösség önbecsülését és azonosságtudatát - tette hozzá a helyi közösségek tagjait tömörítő páneurópai szerveződés magas rangú munkatársa.