A ma 84 éves volt kancellárt november 9-én a varsói Radziwill Elnöki Palotában tartott állami banketten érte őt az NDK határainak, illetve a Nyugat-Berlinbe vezető átkelők megnyitásának híre, amit Günther Schabowski, a keletnémet kommunista állampárt, a Német Szocialista Egységpárt KB tájékoztatáspolitikai titkára jelentett be a televízióban. Kohl azonnal értesült arról is, hogy berliniek tízezrei indultak a határátkelőhelyekhez, s másutt is tömegek lépték át a határt.
A visszaemlékezek szerint legszívesebben azonnal Nyugat-Berlinbe indult volna. Akkor azonban még nem azok az idők jártak, hogy egy nyugatnémet kancellár kormánygépe azonnal felszállva és az NDK felett átrepülve Berlin nyugati felében landolhat.
A német egység kancellárjának ezért egy napot várnia kellett, és másnap, november 10-én Svédországon keresztül repülhetett haza, majd Hamburgból egy amerikai katonai gép fedélzetén érkezett meg a nyugat-berlini Tempelhof repülőtérre.
Még aznap délután a schönebergi városháza előtt megtartott nagygyűlésen a német lakossághoz intézett beszédében felidézte a történelmi pillanat
nagyszerűségét, továbbá azoknak az emlékét, akik a fal fennállásának évtizedei alatt menekülés közben vesztették életüket.
Varsóba november 11-én tért vissza, és a lengyel-német megbékélést jelző közös nyilatkozatban kötelezte el magát Lengyelország határainak sérthetetlensége mellett.
A ma hivatalban lévő kancellárnak, Angela Merkelnek a negyedszázaddal ezelőtti történelmi napon nagyobb szerencséje volt. Az NDK-ban felnőtt, akkor 35 éves Merkel abban az időben a kelet-berlini tudományos akadémia fizikusa volt. Szavai szerint a televízióban látta, hogy Günther Schabowski bejelenti az utazási korlátozások azonnali hatállyal történő feloldását az NDK valamennyi állampolgára számára. Rögtön felhívta Templinben élő édesanyját, és annyit mondott neki, hogy figyelje az eseményeket, mert valami történni fog. Visszaemlékezett arra is, hogy a család - bár nemigen hitt benne - egy ízben megfogadta: ha a fal egyszer majd nem létezik többé, közösen elmennek Nyugat-Berlin egyik leghíresebb útján, a Kurfürstendammon lévő Kempinski Hotelbe, ahol osztrigát esznek majd. 25 évvel később elismerte, hogy erre végül mégsem került sor.
A Schabowski-bejelentés november 9-én délután még nem hozta különösen lázba a mai kancellárt, aki a televíziós nyilatkozat után este 6 óra körül barátnőjével - mint minden csütörtökön - egy kelet-berlini szaunába ment. Amikor 9 óra körül eljött onnan, már látta, hogy az emberek özönlenek át Nyugat-Berlinbe, és a Bornholmer Strasse-i átkelőnél ő is csatlakozott a tömeghez. Nyugat-Berlinből Hamburgban élő nagynénjét akarta felhívni telefonon, de nem volt nyugati pénze. Ezután egy ideig teljesen ismeretlen emberekkel ünnepelt együtt, majd egy nyugat-berlini család lakásában kötöttek ki, ahonnan telefonálhatott.
Később azonban már nem tartott a többiekkel, mert - " fegyelmezett ember lévén" - másnap korán kellett munkába állnia. Éjszaka fél kettő körül ért haza, miután megitta első nyugat-berlini sörét, amely egy dobozos sör volt, és különösebb emléket nem hagyott benne.
November 10-én délután testvérével, Irenével azonban visszatértek Nyugat-Berlinbe, és végigsétáltak a Kurfürstendammon.Forradalom történt 1989-ben Közép-Európában, amelyben a berlini fal ledöntése olyan jelentőségű esemény volt, mint a Bastille bevétele az 1789-es nagy francia forradalomban - mondta az MTI-nek az egykori NDK utolsó külügyminisztere, kiemelve, hogy a magyarországi átalakulás volt a keletnémet pártállami diktatúra bukásához vezető folyamat egyik motorja.
Markus Meckel szerint az 1989-es közép-európai folyamatokat leginkább a békés forradalom fogalmával lehet megragadni a használatos értelmezések, fogalmak - például fordulat, rendszerváltás, rendszerváltoztatás - közül. Ebben a térség egészének felszabadulásához vezető forradalomban pedig a berlini fal november 9-ei ledöntése volt az a pont, amelyen túl már nem lehetett visszaforgatni a történelem kerekét.
A jelképek ügyében nincs teljes egyetértés, például a lengyelek néha mérgelődnek, amiért nem a kerek asztal lett a békés forradalom szimbóluma, ennél azonban fontosabb, hogy a 25. évforduló ráirányítsa a figyelmet arra, hogy a térség népei a saját erejükre támaszkodva kivívták a szabadságukat, ezt pedig a berlini fal ledöntése fejezi ki legjobban - mondta a szociáldemokrata politikus az évforduló alkalmából adott nyilatkozatában.
A fal ledöntése "nemcsak német, hanem közép-európai jelentőségű esemény volt" - hangsúlyozta.
November 9-én nem volt senkinek pontos elképzelése arról, hogy milyen ütemezésben haladhat tovább a folyamat, de az a tény, hogy az NDK hatóságai nem alkalmaztak erőszakot, bizonyossá tette, hogy "a demokrácia megteremtése sikerül". Ugyanakkor a fal ledöntése borította az addig használhatónak tűnő elméletet is, amely szerint először a szabadságot kell megszerezni és demokratikus viszonyokat kell kialakítani az NDK-ban, majd utána napirendre lehet emelni a két Németország egyesítésének ügyét - tette hozzá.
November 9. "mindent átírt", kiderült, hogy a keletnémet polgárok egyszerre akarnak szabadságot és egységet - mondta Markus Meckel. Rámutatott: akkoriban az a "naiv" felfogás volt jellemző az NDK-ban, hogy "a demokráciával együtt megérkezik a nyugatnémet márka, és az új pénzzel automatikusan járó jólét".
Ezért az ellenzéki erőknek az újraegyesítésig - 1990. október 3-ig, az NDK megszüntetéséről, illetve a területét alkotó tartományoknak az NSZK-hoz csatlakozásáról szóló szerződés hatályba lépéséig - tartó időszakban az volt a legfontosabb, hogy alakíthassák az egységfolyamatot, minél inkább részt vegyenek annak meghatározásában, hogy milyen körülmények közé kerülnek a keletnémet polgárok az újraegyesített Németországban - mondta az egykori keletnémet demokratikus ellenzék egyik vezetője, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) keletnémet szervezetét megalapító csoport tagja, aki az 1990 márciusi szabad választások után felállt kormányban töltötte be a külügyminiszteri tisztséget.
A magyarországi átalakulás nagy bátorítást jelentettek a keletnémeteknek - tette hozzá. Felidézte, hogy Magyarország már 1988 végén, 1989 elején "mozgásba lendült". A piacgazdasági reformok, a szembenézés a történelmi múlttal, a demokratizálódás és az egyre gyorsuló folyamat dinamikája olyan eredmény volt, amelyről "az NDK-ban álmodni sem mertek". A vasfüggöny lebontása pedig erős ösztönzés volt mindazok számára, akik ki akartak vándorolni az NDK-ból.
Magyarország így a keletnémet "polgárok bátorításának és a rendszer destabilizálásának nagyon erős motorja" volt - emelte ki.