Kinnell az 1960-as évektől kezdődően korának egyik legünnepeltebb költőjévé vált az Egyesült Államokban, 1982-ben verseinek válogatott kiadásáért elnyerte a Pulitzer-díjat és a Nemzeti Könyvdíjat is.
Kinnell költészetében a fizikai valóságot a filozófiával ötvözte, és nem riadt meg az ember és a természet diszharmonikusnak tűnő dimenzióinak a felfedezésétől.
"Addig időzni a rosszal, amíg sikerül megemészteni" - vallott költészetéről egyszer a Los Angeles Timesnak.
Kinnell költészetére leginkább Emily Dickinson és Edgar Allan Poe munkássága volt nagy hatással, de komoly szerepet játszottak az életműben a költő saját tapasztalatai is.
Miután a Princeton Egyetemen végzett, Kinnell a második világháborúban a tengerészetnél szolgált, később tiltakozott a vietnami háború ellen. Részt vett a Faji Egyenlőség Kongresszusa (CORE) munkájában. Kortársaihoz hasonlóan beleszőtte verseibe korának eseményeit.
Magyar fordításban a Nagyvilág világirodalmi folyóirat közölt többet Kinnell versei közül.
Galway Kinnell leukémiával küzdött, 87 éves volt.