Peter Robinson, akinek protestáns Demokratikus Unionista Pártja (DUP) a katolikus nacionalista Sinn Feinnel megosztva kormányoz Észak-Írországban, kijelentette: tragédia lenne egy "családtag" (Skócia) elvesztése, amellyel oly sok közös dolog köti össze az északír tartományt.

Egy hétvégi közvélemény-kutatás első ízben a függetlenségpártiak enyhe többségét jelezte előre a május 18-i skóciai népszavazáson. Az Egyesült Királyság felbomlásának távlata nagy aggodalmat váltott ki a Nagy-Britanniát kormányzó elit körében.

Robinson az észak-írországi Newsletter újságban megjelent véleménycikkében elszakadás helyett decentralizálást, a hatalmi jogkörök helyi politikai intézményeknek való átadását ajánlotta, ami szerinte "az unió megszilárdítását, nem pedig gyöngítését segítené elő".

A skótok kiválása nagy pszichológiai csapást jelentene az északír unionisták számára, akik brit nemzeti zászlóval díszítik utcáikat, sőt még a járdát is piros, fehér és kék brit nemzeti színekre festik. Skócia függetlensége alkotmányos kapcsolatuk újragondolására kényszerítené Angliát és Észak-Írországot, mely utóbbiban 30 éves vérontás lett a következménye a protestáns királypártiak és katolikus republikánusok közötti konfliktusnak.

Az északír nacionalista pártok többsége tudatosan hallgatott a skóciai népszavazási kampányban, mondván, hogy ez a skótok ügye. A tartomány fő nacionalista pártja, a Sinn Fein ellenben annak a véleményének adott hangot, hogy Észak-Írországnak leghamarabb 2016-ban népszavazást kellene tartania arról, hogy Nagy-Britannia része maradjon, vagy csatlakozzon Írországhoz.

A dublini kormány, amely Londonnal együtt garanciát vállalt az északír békemegállapodásra, szintén hallgatott, eltekintve egy, a nemzetbiztonsági kockázatokat felmérő jelentéstől, amelyben azt írták, hogy a skóciai népszavazás "az instabilitás elemét" vezetné be Észak-Írországban.